Ki alapította és mikor a római katolikus "anyaszent" egyházat?

Némi adalék a témához:

[link]

T. Kerdezo!

Remelem nem ertettem felre a kerdesedet. A romai katolikus egyhazat /allitolag/ Peter apostol alapitotta meg. De ez nem valos, mert Peter soha nem jart Romaban. Pal apostol volt ketszer Romaba. De amikor Pal ott jart, akkor Peter apostol Babilon teruleten vegzett predikalo munkat. A Bibliaban sehol nincs emlite arrol, hogy Peter Romaban jart volna.

Az alapitasa pedig akkor tortent, amikor Nagy Konstantin Csaszar allamvallassa tette a keresztenyseget.

Udv: Judit!

Krisztus Urunk nem maradt a földön látható alakban. Mégis gondoskodni kívánt arról, hogy tanai, adományai, intézményei fennmaradjanak köztünk s mindezeknek intézményes fenntartására Egyházat alapított. Az Egyház lett az ő hozzánk való szeretetének s megváltói gondoskodásának letéteményese, elveinek őre, törvényeinek és áldásainak hordozója. Az Egyház által részesít minket Krisztus adományainak özönében. Általa hirdeti, védelmezi és terjeszti az igaz hitet s küzd az Isten országának érvényesüléséért, általa szenteli meg a lelkeket s vezeti őket a földi és örök boldogság útján. Jézus az Egyházon keresztül ápol és gondoz minket, vezeti lépteinket s készíti elő lelkünket az örök boldogságra.

Azt hinné az ember, hogy éppen ezért mindenki rajongásig szereti az Egyházat, mint Jézus menyasszonyát és jegyesét (v. ö. Ef, 5, 22-30.) s az emberi nem legnagyobb jótevőjét. Sajnos, nem így van. Sokan érthetetlen módon idegenkednek az Egyháztól, mégha egyébként Krisztus híveinek vallják is magukat. Sajátságos jelenség! Vannak, akik Krisztust hordozzák ajkukon s alkalommal szívesen fel is használják az ő nevét vagy egy-egy kiragadott mondatát a maguk életfelfogásának vagy irányának védelmére, de mihelyt Jézus rendet, fegyelmet, szervezeti szilárdságot sürget, mihelyt Egyházról, lelki kormányzatról, vallási felsőbbségről, a lelki hatalom letéteményeseiről beszél nekik, azonnal megriadnak, Krisztust igen, de az Egyházat nem! - ez a jelszavuk. Jézust egyenesen támadni nem merik, de annál hevesebben támadják az Egyházat s mindazt, ami azzal kapcsolatos: pápaságot, papságot, szentségeket, az egyházi élet intézményeit.

Hiábavaló és szánandó erőlködés! Jézus nem merő egyéni vallásosságot akart csupán s nem merő iskolát akart nyitni, nem filozófiai rendszert állítani bele a világba, hanem új világrendet akart, királyságot, "mennyek országát", "Isten országát" a földön, lelki családot, egységet, szervezetet, vagy ahogy ő egyenesen és ismételten mondta: Egyházat. Aki tehát az Egyház ellen beszél, az Krisztus ellen beszél s aki az Egyházat nem szereti, nem szeretheti Krisztust sem. Az Egyházat szeretni annyi, mint Jézust szeretni, hálásan fogadni az ő legszebb s legnagyobb jótéteményét! Krisztus azonban csak egy Egyházat alapított s mivel az emberi egyenetlenkedések következtében ma számos emberalkotta "egyház" verseng a pálmáért, világosan kell látnunk abban is, melyik az egy, igaz, törvényes, katolikus Egyház.

Krisztus nyilván csak egy Egyházat alapított. Mindig csak egy Egyházról, egy Isten országáról beszél s azt akarja, hogy mindnyájan teljes egységben ahhoz tartozzanak: "egy akol legyen és egy pásztor" (Ján. 10, 16). Szent Pál abból vezeti le a házasság egységének s felbonthatatlanságának törvényét, hogy a hívők házassága "egy test és egy lélek, amiképp hivatástok egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség" (Ef. 4, 4-5). Külön is hangsúlyozza, hogy az Egyházban nem szabad felekezeteknek, szakadásoknak lenni. "Kérlek azonban titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok és ne legyenek köztetek pártoskodások; hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanegy értelemben és ugyanegy véleményben" (1 Kor. 1, 10).

Ezért mondja már a 2. század legelején a nagy vértanú-püspök, Antióchiai Ignác: "Ne tévedjetek, testvérek: aki szakadárságot követ, az nem nyerheti el az isten országának örökségét (Philad. 3, 2. 3.); és Szent Irenaeus, a nagy lioni vértanúpüspök a 2. század közepén: "Akik az Egyházon kívül vannak, azok az igazságon is kívül vannak." Szent Ágoston pedig így int: "Ragaszkodjatok tehát, kedveseim, ragaszkodjatok mindnyájan egy akarattal az Istenhez mint Atyátokhoz és az Egyházhoz mint anyátokhoz" (In Psalm. 88; 2, 14).

Szó sincs róla tehát, hogy a "több-egyház" tanát, az egymástól minden lényegesben: tanban, szervezetben, törekvésben mélyen elütő felekezethalmazt Jézus és az ősegyház elveivel össze lehetne egyeztetni.

Min lehet megismerni, hogy a sokféle keresztény egyház közt melyik az igazi, törvényes, egyetlen, Krisztus alapította Egyház?

Azon, hogy melyiken teljesednek együttesen a krisztusi rendelkezés jegyei: az egység, a szentség, egyetemesség és apostoliság. Ezek a jegyek egyenkint és összesen tökéletes módon csakis a római katolikus Anyaszentegyházban teljesülnek. Más felekezetekben sem a teljes egység, intézményes életszentség, sem az egyetemesség, sem főleg az apostoli Egyháztól való törvényes leszármazás s a ma is fennálló apostoli egyházközponttal, vagyis Szent Péter székével való tökéletes összhang fel nem található.

Mi címen nevezzük a pápát Péter jogutódjának? Vajon Szent Péter a római püspökre hagyta-e különleges joghatóságát?

Szent Péter igenis mint római püspök halt meg: ebben ma komoly történészek között nincs többé vita. A törvényes római püspök Szent Péter apostol törvényes utódja s így különleges joghatóságának is örököse. Mert hiszen Krisztus Urunk, ahogy az Egyházat magát s az ő egész művét nemcsak néhány évre vagy évtizedre szánta, hanem mindenkorra: "a világ végezetéig", ahogy ő maga mondja, úgy annak alkotmányát is, vagyis a központi egyházkormányzatot, Péter főapostoli tisztjét, mindenkorra alapította. Nem Szent Péter hagyta tehát utódaira a pápai hatalmat, hanem maga Jézus rendelkezett így, amikor Szent Pétert Egyházának fővezetésével bízta meg s mint magát az Egyházat s annak lényeges kormányzati rendszerét, úgy ezt a fővezetői tisztséget is örök életűnek rendelte.

Van-e arra bizonyíték, hogy Péter csakugyan Rómában élt és halt meg?

Erre számos bizonyíték van s ezek alapján ma már a komoly protestáns történészek is kénytelenek meghajolni e történeti tény előtt. Maga Szent Péter apostol első levelének végén (5, 13) világosan céloz arra, hogy ezt a levelet Rómából ("Babilonból") írja, vagyis az akkori pogányság központjából. Világosan tanúskodik Szent Péter római időzéséről Római Kelemen († 97), Antióchiai Ignác († 107), Korinthusi Dénes († 170 körül), Irenaeus († 202) s mások. Soha az ősegyház írói közt erre nézve kétség nem merült fel s ma már minden komoly protestáns történész is elismeri azt.

Benne van Jézus szavaiban az a határozott rendelkezés, hogy ő Egyházát Péterre mint kőszálra építi s ez lesz az Egyház szilárdságának feltétele, amelynél fogva "a pokol kapui nem vesznek erőt rajta". Határozottan benne van a Szentírásban, hogy Jézus Péternek, a főapostolnak, adja át a mennyek országának, vagyis az Egyháznak kulcsait, ami nyilván annyit jelent, hogy őt teszi meg az Egyház legfőbb kormányzójának, törvényhozójának, vezetőjének. Amit Péter megköt vagy megold a földön, azt az Isten is megköti vagy megoldja az égben. Lehet-e a pápai teljes jogú egyházi kormányzóhatalomnak világosabb kifejezése a bibliában? Azonkívül Jézus világosan mondja azt is, hogy Pétert egész nyája őrzőjévé, vezetőjévé, pásztorává teszi: "Legeltesd a bárányaimat is, a juhaimat is!" (Máté 16, 18 k.; Ján. 21, 15-17.) Aki azt mondja, hogy a pápaság nincs benne a bibliában, az félrebeszél.