Ki alapította és mikor a római katolikus "anyaszent" egyházat?

Jézus Krisztus alapította.

[link]

Szia.

Nem Jézus alapította.

Ugyan is sehol nem lehet a bibliában olvasni, hogy a Romai Katolikus anyaszentegyháznak hívják, már csak azért sem, mert ez az egyház biblia ellenes tanításokat alkalmaz a mai napig is és a sötét középkorban is, így ilyet Jézus nem alapított, és nem is támogatott.

Az tény, hogy létre jött a keresztény életút, de ez egységes Tisztán bibliai tanításokon alapszik, és távol marad a világtól minden téren. Ettől E G Y-HÁZ, MERT EGYFÉLÉT ÉS EGYSÉGES ÉLETET ÉLNEK TANULNAK.

ez nem mondható el régóta a vallásokról, nem csak egyikről, de egyikről sem.

„A miséken a papok ezt kiabálták a szószékről: »Anyaszentegyház gyermekei, harcra fel! A kormány felül akar kerekedni az egyházon!«” (Pedro Rosales Vargas, egy szemtanú).

Ki alapította?

Az utolsó apostol halálával, hamar bekövetkezett az amiről írtak a tanítványok.

Mivel az egyház szerette volna megnyerni magának a pogány szíveket, így nem ragaszkodott az igazsághoz. Szentesítette a szinkretizmus gyakorlatát, vagyis azoknak a pogány meggyőződéseknek és szokásoknak az elfogadását, amelyek „fontosak az embereknek”. Ennek eredménye egy elkorcsosult, hitehagyott egyház, amely messze eltávolodott az igaz keresztényiség tanításaitól. Ebben a megvilágításban már talán nem is annyira meglepő, hogy a korábban római templom, melyet „valamennyi istennek” szenteltek — vagyis a Pantheon —, római katolikus templommá vált, melyet odaszenteltek Máriának és minden „szenteknek”.

Nyilvánvaló azonban, hogy egy templom odaszenteltségének vagy egy ünnep nevének megváltoztatása még nem elég ahhoz, hogy felváltsák az „ördögök imádatát” az „igaz Isten szolgálatával”. „Mi egyezése Isten templomának bálványokkal? — kérdezte Pál apostol. — Menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr” (2Korinthus 6:16–18).

Már az első században is, a keresztényekre hatással voltak a hamis vallásos tanítások. Ezért figyelmeztette Pál Timótheust, hogy forduljon el „az áltudomány üres fecsegéseitől” (1Timótheus 6:20, 21). Ez a kifejezés utalhatott a gnoszticizmusnak nevezett mozgalomra, amely a második század elején nyert teret, de nyilvánvalóan az első században indult útjára, valószínűleg egy bizonyos Simon mágus által. Néhány szerző azt állítja, hogy ez a személy azonos lehetett a Bibliában a Cselekedetek 8:9-ben említett Simonnal.

A gnoszticizmus neve a görög „ismeret” jelentésű gno′sis szóból származik. A gnosztikus csoportok azt állították, hogy a megmentés a dolgok mélyére hatoló különleges misztikus ismereten alapszik, amely az egyszerű keresztények számára ismeretlen. Úgy érezték, hogy ezen ismeret birtokában, képesek voltak „a Jézus által feltárt rejtett igazságot” tanítani, amint a The Encyclopedia of Religion írja.

A gnosztikus elméletnek számos eredete volt. A gnosztikusok Babilonból vették azt a gyakorlatot, hogy a bibliai számoknak rejtett értelmet tulajdonítottak, amelyek feltételezésük szerint misztikus igazságokat tártak fel. A gnosztikusok azt is tanították, hogy mivel a szellem jó, minden anyag önmagából fakadóan gonosz. „Ez ugyanaz az okfejtés — mondja Karl Frick német szerző —, mint amely fellelhető volt a perzsa dualizmusban és a Távol-Keleten a kínai ’jin’ és ’jang’-ban.” A gnosztikus írásokban bemutatott „kereszténység” vitathatatlanul nem keresztény forrásokra támaszkodik. Ezért, hogyan lehetne az „a Jézus által feltárt rejtett igazság”?

R. E. O. White tudós a gnoszticizmust „filozófikus spekuláció, babona, félmágikus rítusok, sőt olykor fanatikus és visszataszító kultusz” egyvelegének nevezi. Andrew M. Greeley, az Arizóna Egyetem munkatársa kijelenti: „A gnosztikusok Jézusa olykor zavaros, olykor érthetetlen és olykor meglehetősen hátborzongató.”

A Krisztusról szóló igazság elferdítése

A gnosztikusok nem voltak egyedül a Krisztusról szóló igazság elferdítésében. Nestorius, az V. század elején élt konstantinápolyi pátriárka azt tanította, hogy Krisztus tulajdonképpen két személy volt egyben, az ember Jézus, és Isten isteni Fia. Krisztus világrahozatalával Mária az embert szülte meg, nem pedig az isteni Fiút. Ez a nézet nem egyezett a monofizitizmussal („egytermészetű”), amely azt tartotta, hogy Isten és a Fia közötti egység elválaszthatatlan. Jézus, noha két természete volt, valójában csak egy, teljesen Isten, és ugyanakkor teljesen ember. Ennek megfelelően Mária valójában az Istent szülte meg, nem csupán az ember Jézust.

Mindkét teória egy régebbi viszálykodás folytatása volt, amely az előző évszázadokban támadt. Arius, alexandriai pap azt bizonygatta, hogy Krisztus alacsonyabb rangú, mint az Atya. Ezért elutasította a homousion (egylényegű) kitétel használatát Krisztusnak Istenhez való viszonya leírásában. A niceai zsinat i. sz. 325-ben nem fogadta el az ő álláspontját és kimondta, hogy Jézus valóságosan ’egylényegű az Atyával’. A khalcedoni zsinat i. sz. 451-ben kijelentette, hogy Kirsztus megtestesült Isten. A babilóniai—egyiptomi—görög háromságisten fogalom ezzel kiszorította Krisztusnak azt a tanítását, hogy ő és az Atyja két különálló személy, és semmiképpen sem egyenrangúak (Márk 13:32; János 14:28).

Valójában Tertullianus (körülbelül i. sz. 160—230), az észak-afrikai egyház egyik tagja vezette be a „háromság” szót, amely meghonosodott a kereszténység szóhasználatban, mielőtt Arius megszületett volna. Tertullianus volt az első teológus, aki főleg latinul írt görög helyett, ami segített alapot teremteni a nyugati teológiának. Az ő nyomdokain járt „szent” Ágoston, egy másik észak-afrikai teológus, mintegy kétszáz évvel később. „Általánosan elfogadott nézet, hogy a legnagyobb ókori keresztény gondolkodó volt [Ágoston]” — írja a The New Encyclopædia Britannica. Az [enciklopédia] következő szavai azonban elgondolkoztatóak minden őszinte katolikus vagy protestáns számára: „Az ő elméje volt az az olvasztótégely, melyben az Újszövetség vallása a legteljesebben összeolvadt a görög filozófia platóni hagyományával; és ennek az egyesülésnek a segítségével került át mindez a kereszténység középkori római katolicizmus és a reneszánsz protestantizmus világába.”

A katolicizmus válsága

A negyedik század vége felé I. Theodosius császár befejezte azt, amit Konstantin elkezdett annak érdekében, hogy a katolicizmust az állam vallásává tegye. Röviddel ezután bekövetkezett az, amitől Konstantin félt, ugyanis a Római Birodalom kettészakadt. Rómát i. sz. 410-ben elfoglalta egy germán nép, a vizigótok, amely már hosszú ideje szorongatta a birodalmat, és i. sz. 476-ban Odoaker germán hadvezér lemondatta a Nyugatrómai Birodalom császárát, és magát kiáltotta ki királlyá. Ezzel véget ért a Nyugatrómai Birodalom története.

Vajon hogyan alakult a katolicizmus sorsa az új körülmények között? Állítólag i. sz. 500-ban tagjainak száma elérte a világ népességének mintegy 22 százalékát. Azonban ez a hozzávetőlegesen 43 millió személyt kitevő tömeg nagy része a vallási vezetők elnyomása alatt állt, akik kényelmesebbnek találták meghamisítani az igazságot, mintsem megjobbítani önmagukat. Az igaz keresztények evangéliumi világosságát kioltották.

Egy szó amúgy. Anyaszentegyház.

És Jézus alapította.

Kedves 2-es,

Amiről Te írsz, hogy a katolikus egyház eltávolodott a bibliai tanításoktól, az csak a korai középkorban vette kezdetét! Azelőtt igenis Jézus tanításain alapult, az általa meghatározott formában (Mt 16:18-19). Az más dolog, hogy később beleraktak mindenféle pogány és anti-pogány elemet, de a kérdés nem erről szólt.

A "római katolikus" megnevezést pedig csak a XI. században vezették be, az egyházszakadás után; még szép, hogy a Biblia nem ír róla.

Egyébként nem tudom, honnan másoltad be a szöveget, de már az elején kezdtem kételkedni a hihetőaégében, ugyanis a "sötét középkor" kifejezést a kommunista elvtársak vezették be, hogy negatív fényben tüntessék fel azt a kort, mikor a vallásnak még nagy szerepe volt. Valamirevaló történész nem használja ezt a megnevezést.

Kedves válaszoló.

A Bibliában sehol nincs a katolikus szó, és soha nem is utal rá a biblia hogy a Jézus által képviselt keresztény életutat így fogják nevezni.

S az hogy sötét közép kor, az szerintem, bár nem vagyok kommunista, és nem értek egyet a világban zajlókkal, még találó is.

Mert az embereket sötétségben tartották, és a tetteikkel is azt mutatták, hogy nagyon sötétek Jézus tanításához képest, amit nem engedtek fényleni az emberek előtt.

Sőt maguk teljesen eltértek a tiszta tanítástól, így az utolsó apostol halálával gyorsan terjedt a hamis imádat, hiszen pogány gyökereket is bevettek a tiszta tanításba beszennyezve azt.

Egyébként pedig Jézus tanításában az is benne van, hogy az igaz keresztények, igen kevesen vannak szerte a földön, és azok járnak a keskeny úton.

ellenben a hite hagyott kereszténység sok vizeken ül, karöltve a politikai szeretőjével, és tömegek tartoznak hozzá.

Úgy hogy már ez a jelenések könyvében leírtak is leleplezik a hamis egyházat, csak az emberek nem veszik észre magukat, ami nem véletlen.

Mit gondolnak az emberek a kereszténységről? Egy forrásmű az emberiség egyik legnagyobb szellemi előrelépésének nevezi. David Kelso, a skóciai Glasgow-i Egyetem munkatársa így látja a kereszténységet: „Kétezer éves történelme páratlan eredményeket hozott a művészet, az építészet, a filozófia, a zene és a társadalmi élet területén.”

Sokan mások azonban másként vélekednek. Nem magával a vallással van gondjuk, amely Jézus Krisztus tanításain, valamint azon a hiten alapul, hogy ő Isten Fia volt. Inkább azoknak a vallásszervezeteknek a viselkedését érzik visszataszítónak, amelyek állításuk szerint a keresztényi hitet képviselik.

Ebben az értelemben Friedrich Nietzsche XIX. századi német filozófus például „az emberiség egyetlen s halhatatlan szégyenfoltjának” nevezte a kereszténységet. Így írt róla: „A kereszténységet az egyetlen nagy átoknak, az egyetlen nagy s legbensőbb romlottságnak . . . nevezem, mely számára nincs olyan eszköz, amely kellően mérgező, titkos, alvilági és kicsinyes lenne”.

A „kereszténység” szóval azoknak a szektás tevékenységeknek az összességére utalunk, amelyek a magukat kereszténynek nevező vallási közösségek irányítása alatt állnak. A „keresztényiség” arra az eredeti imádati formára és arra az Istenhez vezető útra vonatkozik, amelyre Jézus Krisztus tanított.

Helyesen keresztény egyénekről beszélünk, vagy keresztényi életről.

Ellenben a biblia azonosítja az utolsó napokban a népét,

olyan szavakkal és tettekkel, nevekkel, amiről felismerhető, ez az egységes imádatú nép, minden hol a földön.

A kettessel én nem kezdenék ki...mert még hívják a gyüliben az imakommandót és akkor megnézhetitek magatokat.

,,Kedves" Kérdező....pitiáner baromságodhoz nem kívánok hozzá szólni mivel arrogáns és pimasz. Csupán azért írok, hogy tudd direkt az ilyen fröcsögésre mint amit te produkálsz(és a kettes) jött létre a valláskritika rovat itt a GYK-n! Úgyhogy legközelebb oda írd ezt kérlek.

Félre értés ne essék szívesen válaszolnék a de az idézőjelbe tett anyaszentegyház és a stílusod után arra tippelek, hogy azon emberek közé tartozol akiknek ha maga Jézus mondaná el a választ te akkor se fogadnád el...

bakker elegem van már az ilyen emberekből. Itt a GY-n annyian vannak mint az oroszok.

Köszöntem ha majd a valláskritikába kiírod akkor válaszolok :)

Kedves 26%-os... elbeszélünk egymás mellett. A kérdés az alapítás mozzanatáról, pillanatáról szólt. Te pedig csak arról beszélsz, hogy mi történt az egyházzal az alapítás után 10 évvel, 100 évvel, 1000 évvel, 2000 évvel. Ennek semmi köze a kérdéshez.

A katolikus jelentése pedig "általános", "egyetemes", és csak az egyház alapítása után ezer évvel vezették be ezt a megnevezést. Nincs mit túltárgyalni rajta.

Róma városában levő gyülekezet már Pál odaérkezése előtt is volt, hiszen odaszállításakor azt olvassuk, hogy testvérek jöttek ki elé a városból (Apcsel 28:14-16). Ez a gyülekezet még az apostoli tanítás szerinti, igaz egyház része volt, hiszen Pál hálákat ad értük Istennek.

Azt is lehet tudni, hogy a római császárok felváltva üldözték ezeket a hívőket közel két évszázadon keresztül (Néró, Diokletiánusz, Juliánusz Aposztata, stb.), vagyis valószínűleg még ekkor is igaz módon gyakorolták a hitüket, amivel ellenkezett az akkori világi, istentelen hatalom.

A ma ismert "római katolikus egyház" felállásának kezdetét Nagy Konstantin császárhoz köti a történelemtudomány, aki a 320-as években nem csak elnézte, hanem kimondottan állami vallás rangra "emelte" a kereszténységet, amit nem sokkal később utódai konkrétan kötelezővé tettek a birodalomban, ezzel megvalósította az állam és az egyház istentelen, pogány összeragasztását, amiből a mai napig nem tud kivergődni nem csak a katolikus, de a többi, belőle származó, magát protestánsnak állító felekezet sem.

Amúgy a görög iratokban (ú.n. újszövetségben) nincs olyan kifejezés, hogy 'anyaszentegyház'. Minden helyen, ahol ezt a kitekert, erőltetett megnevezést olvassuk, az "eklezsia" görög szó áll, aminek egyszerűen "elhívottak, kihívottak" a jelentése.