. Hogyan áll kapcsolatban a szent szellem a hittel?

Szent szellem?

Melyik SciFi filmben van? a Goa'uld-ról már hallottam (Csillagkapu), de hogy "szent" szellem? Ki avattá szenté?

Szent Szellem létezik, persze nem a Német Sándor féle.

[link]

Bibliábol is vannak idézetek, amelyek alátámasztják, hogy létezik.

Szervusz

Erre gondoltál? "1Korintusz 2:10 Mert az Isten nekünk nyilatkoztatta ki ezeket a szelleme által, mert a szellem mindent kutat, még az Isten mélységes dolgait is."

Károli Gáspár elterjedt Biblia fordításában tévesen Szent Léleknek fordította, de valójában mind a héber, és ugyan úgy a görög nyelv is különbséget tesz.

Szellem héberül ruách vagy n'sámá görögben: pneuma

Lélek héberül: nefes, görögben: pszükhé

Az internet segítségével az eredeti szöveget könnyen lehet tanulmányozni, már aki veszi a fáradságot erre. Aki nem, az maradjon meg az általa ismert, vagy kedvelt nyelvezetű Károli fordításnál.

A kérdésre válaszolva: A Szent Szellem valóságos személy, Aki az Atyától és a Fiútól származik. Azért jött, hogy az Egyházban Jézus Krisztus személyét fölmagasztalja, és minden hívőt elvezessen a Fiúval való személyes közösségre, valóságos Isten ismeretre és imádatra. A Szent Szellem Úr és Isten. Az ellene elkövetett bűnökre nincs bűnbocsánat. Ő kente fel a názáreti Jézust, hogy betegeket gyógyítson, démonokat űzzön, halottakat támasszon és hirdesse Isten országát. ő munkálja ki az emberekben - az Igével egységben - a megtérést, újjászületést, és teszi valóságossá a hívőkben a megváltás ajándékait. Legfontosabb tevékenységei: vezet, tanít, vígasztal és bizonyságot tesz Jézus Krisztusról.

9-esnek!

idézlek:

"Az teljesen mindegy, hogy az eredetiben szellem is meg lélek is van."

-Most azt akarod mondani hogy hagyjuk figyelmen kívül a Szentírást, és a Te elképzeléseid szerint fogadjuk el a dolgokat? Ne haragudj, de engem jobban érdekel a Szentírás, mivel aszerint a háromosztatú emberkép tárul elénk. Mert ha valóban rendelkezünk a léleknél magasabb rendű, spirituális részünkel is, amelyet a keresztény hagyomány egybemosott a lélekkel, és általa elhomályosította a kettő közötti különbséget, akkor ennek beláthatatlan következményei lehetnek az ember Istentől kapott feladatainak elvégzésével, azaz a rendeltetésének megfelelő működésével kapcsolatban. Olyan ez, mintha nem tudnánk arról, hogy van kezünk, és ezért a lábunkkal próbálnánk meg elvégezni olyan feladatokat, amelyekre a kezünk rendeltetett. Károli Gáspár súlyos tévedései közül (szellem-lélek) az egyik egyébként.

Pál apostol teljesen és világosan mutatja ezt meg az 1Thessalonikai levél 5,23-ban:

"És maga a békesség Istene szenteljen meg titeket, minden részetekben, és egész valótok, mind szellemetek (pneuma), mind lelketek (pszükhé), mind pedig testetek (szóma) feddhetetlenül maradjon meg a mi Urunk Jézus, a Messiás eljövetelére!"

Bárki ellenőrizheti, ha az eredeti görögül íródott újszövetséget az alábbi linken megtekinti, és ha ott egy szóra ráböksz megjelenik annak megfelelője magyarul is.

[link] (állítsd csak be az igerészt 1Tessz 5,23)

Ez a kérdés pedig akkor lesz igazán húsbavágó egy őszinte keresztény számára, ha szembesül azzal, hogy az emberrel kapcsolatos görög pneuma kifejezés a Bibliában mindig Isten megismerésével és az Istennel való kapcsolattartással áll összefüggésben. Egyszerűbben mondva: János apostol szerint Isten természetfeletti lényege vagy szubsztanciája a pneuma: „Isten szellem (pneuma), és akik Őt imádják, szellemben és igazságban kell imádniuk.“ (Jn 4:24) Azaz Isten nem pszichikai valóság, ezért a vele való kapcsolattartás helye az emberben úgyszintén a pneuma vagy a szellem. Isten spirituális valóságát tehát a Biblia szerint nem lehet felfogni vagy megragadni a természetes lelki képességeinkkel, a természetes gondolkodási képességünkkel, érzelmeinkkel, törekvéseinkkel, szándékainkkal vagy akár filozófiai erőfeszítéseinkkel. A lelki, pszichikai (pszükhikosz) embert Pál sehol nem dicséri meg a Bibliában, hanem mindenütt kifejezetten elmarasztalja. Ezért összefoglalva nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a „lelki ember” kifejezés a Szentírásban sehol nem jelent pozitív minősítést. Ennek oka az, hogy az eredendő bűn miatt az ember személyisége olyan leépülésen ment keresztül, amelynek eredményeképpen az ember elveszítette szellemtudatúságát, és lelki, pszichikai emberré vált. A „lelki ember” tehát a Bibliában mindig az eredendő bűn uralma alatt álló emberi személyiséget jelenti, amely a bűnbeesés következtében drámai degeneráción ment keresztül. Egyfelől az eredetileg Isten megismerésére és a vele való közösség ápolására rendelt szelleme elszakadt Istentől, és alkalmatlanná vált a természetfeletti dolgok megismerésére, másfelől viszont a szellemtudatúság elvesztésével egyidejűleg a természetes gondolkodási képességeit, érzelmeit, törekvéseit, sőt szüleitől, nagyszüleitől örökölt lelkialkatát, hajlamait is magában foglaló pszichéje kikerült a szelleme igazgatása alól, és romlott vágyak kiszolgálójává vált. A lelki ember tehát a Bibliában azt az embert jelenti, akinek van ugyan szelleme, de az a bűn uralma alatt képtelen kapcsolatba kerülni Istennel, ezért a személyiségét leginkább a romlott vágyaknak és bűnös hajlamoknak kiszolgáltatott lelke határozza meg, amely persze azután a cselekedeteiben is megnyilvánul. Ennyiben a lelki ember egyúttal testi is, és a Korinthosziakhoz írt első levélben vagy a Júdás apostol levelében található „lelki ember” kifejezés, valamint mondjuk a Rómabeliekhez írt levél 6–8. részeiben jellemzett „testi ember” tulajdonképpen csak annyiban különböznek egymástól, hogy a „lelki ember” kifejezés az ádámi természetünkből fakadó romlott vágyak tartózkodási helyére teszi a hangsúlyt az ember személyiségén belül, míg a „testi” kifejezés azt emeli ki, hogy ezek a romlott vágyak a gyakorlatban a testen keresztül fejeződnek ki és határozzák meg az ember tetteit. A félreértések elkerülése végett azonban a lelki embernek ezek a testi cselekedetei nem feltétlenül jelentenek hangzatos vagy „cégéres” bűnöket, hanem lehetnek egész egyszerűen olyan örökölt hajlamokból vagy neveltetésből fakadó ellenkezések is az életünk során Isten akaratával szemben, amelyeket a természetes életben akár pozitívnak is lehetne nevezni, viszont Isten megismerésére tökéletesen alkalmatlanok. Elsősorban ebből a szempontból nevezi ezeket a lelki hajlamokat Péter apostol értékteleneknek: „hiszen tudjátok, hogy nem mulandó ezüsttel vagy arannyal lettetek megváltva apáitoktól örökölt, értéktelen hajlamaitokból (anasztrofé: először döntő módon hajlamot jelent, és csak ezt követően jelenti az ebből a hajlamból fakadó életmódot), hanem a Messiás – mint hibátlan és tiszta bárány – drága vérével” (1Pt 1:18–19).

(forrás: Flaisz Endre [link]