A Biblia szerint mit jelent a felnőttség és szabadság?

szerintem ha a biblia szerint akarod nevelni a gyereked, akkor az már eleve nem szabadság! :D

nemtom mér kell ennyire erőltetni ezeket a dolgokat..

A legjobb, ha a gyereked a barátod.

Nem szabad erőszakosan turkálni az életében, elnyomni és ráeröltetni a véleményedet és vágyaidat.

Ha valamiben nem értetek egyet, akkor azt meg kell beszélni egymással.

Segíteni és támogatni kell a jövőjében és jobb minél világosabban beszélni vele ütlegelés és zsarolás helyett.

Fontos, hogy rád úgy tekintsen, akiben lehet bízni a legroszabb esetben.

Ha mindig leszídod és bántod, nem fog elárulni semmit...

Nem kell azonosan gondolkodnotok feltétlenül.

És az is tény, hogy nem egy kororsztály vagytok.

Jó dolog nagyon, ha imádja a szüleit és vice versa.

De minél nagyobb szabadságot kell engedni neki.

Nem szabad megadhoz láncolni.

Arra viszont nem árt figyelni, hogy ne legyen naív.

Az a baj, hogy ha mindennel teli tömöd a fejét, akkor mindentől tartani fog. Ha meg túl barátságos, akkor könnyen elcsábíthatják, elcsalhatják, becsaphatják stb...

Általánosan elfogadott nézet keresztény berkekben, de úgy hiszem a világban is, hogy a gyereket úgy 12 éves koráig tudod alapvetően nevelni.

Imádkozni természetesen minden időben tudsz érte, de maga a nevelés folyamata, lefut úgy nagyjából 12 éves korára. Addig ami értéket átadtál, alapot leraktál, az maradandó lesz. Utána egyre inkább a tanácsolás, vagy látom tetszenek ezek a kifejezések, protektív magatartás egyre inkább dominánsabb.

Lehetnek a szülő -gyerek kapcsolatban hullámvölgyek, ezzel sincs feltétlen probléma. Belefér.

Az, hogy egy ember hány éves kortól válik felnőtté, személy függő. Láttam már infantilis 45 évest és komoly gondolkodású 15 évest. A testi életkor nem feltétlen jár kézenfogva a lelki fejlődéssel. Jó lenne, ha így lenne, de nincs így.

Normális esetben a fiatal felnőtt saját igénye, hogy önálló életet alakítson ki, elköltözik, meg akar állni saját lábán. ezzel bizonyítja, hoyg életképes. Mint a madaraknála repülés. örökre nem normális, ha a fészekben marad.

Ebben az életkorban a segítés inkább úgy történik, ha igényli. Jobb nem erőltetni, bár amikor rákérdezel, és eleve egy jó kapcsolatotok volt, akkor úgyis fogod látni, hogy igényli, vagy sem.

Magam részéről úgy vélem, hogy több tanácsot érdemes meghallgatni és 2-3 ilyen után jobb döntést hoz az ember minden életkorban.

Nincs olyan személy, aki mindenhez értene, így keresni kell azokat, akikből kinézzük, jobban értenek hozzá.

Egyértelműen nem szabad ráerőltetni semmit. Látnod kell rajta egy pár mondat után, vevő rá, vagy sem.

Fontos, hogy ha érett, életképes felnőtt gyereket akarsz nevelni, akkor szükséges, hogy a magatartásod átalakuljon. Jó dolog, ha mire felnő, már két, egyenértékű felnőttként léteztek kölcsönös tiszteletben. Attól még az apja/anyja maradsz, de a kapcsolat minőségének életkorhoz képest muszáj változnia.

Ha nem történik meg, -és nézz szét a világban, -ezért van annyi problémás család, mert nem történt meg a leválás. A szülők beteglelkűek. Nem az életre, felnőttségre nevelték a gyerkőcöt...még mindig apuci/anyuci kislányaként kezeli..stb.

Van egy szülő-gyerek beteges függőség. Mentsen Isten az ilyentől. Sajnos látok ilyet a környezetemben.