Miért és mire mondta ezt Jézus a zsidóknak? Mi az előzménye, a következménye?

Okkal gondolhatnánk, hogy a zsidó vallási vezetőknek elsőkként kellett volna üdvözölniük Jézust, hallgatniuk kellett volna rá, és örömmel el kellett volna fogadniuk az irányítását. Ám ők mégsem ezt tették, hanem gyűlölték, üldözték, és összeesküvést szőttek a meggyilkolására (Márk 14:1; 15:1–3, 10–15).

Jézus joggal ítélte el ezeket a bűnös embereket (Máté 23:33–35). Azonban azt is tudta, hogy nem csupán ők hibáztathatók a szívükben levő gonoszság miatt. Ezt mondta nekik: „Ti a ti atyátoktól, az Ördögtől vagytok, és a ti atyátok kívánságait óhajtjátok tenni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt erősen az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a saját lelkülete szerint szól, mert hazug ő, és a hazugság atyja” (János 8:44). Jézus látta, hogy az emberek képesek gonosztetteket elkövetni, de arra is rámutatott, hogy a gonoszság igazi forrása Sátán, az Ördög.

. Mivel ezek a vallási vezetők Isten Fia, azaz Jézus ellen voltak, ezzel azt mutatták, hogy ők is Sátántól származnak. Sátán magvához tartoztak, őt szolgálták, aki jelképesen az atyjuk volt. Ehhez hasonlóan a történelem során sokan mások is nyilvánvalóvá tették, hogy kihez tartoznak, mivel Sátán akaratát cselekedték. Ez különösen abból látszik, hogy ellenségesek voltak Jézus tanítványaival, és üldözték őket. Ezekről az emberekről elmondható, hogy ők együttesen alkotják Sátán látható szervezetét a földön. (Lásd: János 15:20; 16:33; 17:15.)

A Kígyó magvának egyik legromlottabb részét az első századi judaizmus írástudói és farizeusai alkották. Élenjártak abban, hogy üldözték az asszony magvának elsődleges képviselőjét, és végül meg is ölték. Így a Kígyó ’szétzúzta a mag sarkát’ (1Mózes 3:15;

Jézus önhitt zsidó vallási vezetőkkel beszélt, akik azzal dicsekedtek, hogy ők Ábrahám fiai. Mégis keményen ellenálltak az igazságnak, amit Jézus prédikált. Ezért Jézus ezt mondta nekik

Szia!

Jézus fellépése óta a 3. alkalommal látogatott Jeruzsálembe, a sátoros ünnep közepe táján (nyolcnapos volt ez az ünnep), 30 őszén (októberben). Ekkor tanított a világosságról: "Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" (Jn 8:12).

A templom udvarában szólta ezeket a szavakat, amely különlegesen kapcsolódott a sátoros ünnep szolgálataihoz. Az udvar közepén hét méltóságot sugárzó oszlop magasodott, ezek hatalmas lámpásokat tartottak. Az esti áldozat után meggyújtották a lámpákat, fényük világított Jeruzsálem felett. Ez a ceremónia az Izraelt a pusztában vezető tűzoszlopra emlékeztetett, és előremutatott a Messiás eljövetelére is. Este, amikor a lámpákat meggyújtották, az udvar nagy örvendezés színhelye volt. A templom papjai és a nép vezetői egyesültek ünnepi táncban. Ezekkel a szavakkal: "Én vagyok a világ világossága" (Jn 8:12), Jézus Messiásnak jelentette ki Magát.

A farizeusok és főemberek számára ez az igény kihívó kérkedésnek tűnt. Nem tűrhették, hogy hozzájuk hasonló ember ilyen követeléssel lépjen elő. Látszólag nem vettek tudomást szavairól, és megkérdezték: "Ki vagy te?" (Jn 8:25) Igyekeztek rávenni, hogy kimondja: Ő a Krisztus. Megjelenése és munkássága annyira eltért a nép várakozásától, hogy gonosz ellenségeinek hite szerint, ha nyíltan kijelenti: Ő a Messiás, akkor elvethetik, mint csalót. Csakhogy kérdésükre: "Ki vagy te?" (Jn 8:25), Jézus így felelt: "Amit eleitől fogva mondok is néktek" (Jn 8:25). Amit szavai kinyilatkoztattak, azt nyilvánította ki jelleme is. Megtestesítette az igazságot, amit tanított. "Semmit sem cselekszem magamtól, - folytatta - hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek" (Jn 8:28-29). Nem próbálta bizonyítani Messiás-voltát, hanem bemutatta egységét Istennel. Ha értelmük megnyílt volna Isten szeretete számára, elfogadták volna Jézust.

A farizeusok Ábrahám gyermekeinek vallották magukat. Jézus elmondta nekik, hogy ezt az igényüket csak akkor érvényesíthetik, ha Ábrahám cselekedeteit művelik. Jézus cáfolta, hogy a zsidók Ábrahám gyermekei. Így szólt: "Ti, a ti atyátok dolgait cselekszitek" (Jn 8:41). Gúnyosan válaszoltak: "Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten" (Jn 8:41). Ezekkel a szavakkal születésének körülményire céloztak - támadást indítottak Krisztus ellen azok jelenlétében, akik hinni kezdtek Benne. Jézus nem válaszolt alattomos szúrásukra, hanem így szólt: "Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem" (Jn 8: 42). Cselekedeteik bizonyították, hogy azzal rokonok, aki hazug és gyilkos. "Ti az ördög atyától valók vagytok, - mondotta Jézus - és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. [...] Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem" (Jn 8:44-45).

A zsidó vezetők azért nem fogadták el Jézust, mert az igazságot szólta, méghozzá bizonyossággal. Az igazság sértette ezeket az önigazult embereket. Az igazság leleplezte a tévtanok csalását, elítélte tanításukat és gyakorlatukat, és ez nem volt ínyükre. Inkább behunyták szemüket az igazság előtt, semhogy megalázzák magukat, és bevallják tévedésüket. Nem szerették az igazságot. Hiába volt igazság, nem vágytak rá.

"Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?" (Jn 8:46) Ellenségei három éven át napról napra követték Krisztust, hogy foltot találjanak jellemén. Sátán és egész gonosz hada próbálta Őt legyőzni, de semmit sem találtak benne, ami által felülkerekedhettek volna. Még az ördögök is kénytelenek voltak bevallani: Te vagy "az Istennek Szentje" (Mk 1:24). Jézus a menny szeme láttára, az el nem bukott világok szeme láttára és a bűnös emberek szeme láttára élt a törvény szerint. Angyalok, emberek, démonok előtt ejtette ki azokat a vitathatatlan szavakat, melyek bárki másnak a szájából istenkáromlásnak hangzottak volna: "Én mindenkor azokat cselekszem, amelyek Néki kedvesek" (Jn 8:29).

Maga a tény, hogy noha a zsidók nem találtak bűnt Krisztusban, mégsem fogadták el Őt, bizonyítja: semmilyen kapcsolatuk nem volt Istennel. Nem ismerték fel hangját Fiának üzenetében. Azt hitték, Krisztusra háríthatják át az ítéletet, azonban azzal, hogy elvetették Őt, magukra mondták ki azt. "Aki az Istentől van - jelentette ki Jézus - hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók" (Jn 8:47).

Üdv. Péter

Ezt azoknak a zsidóknak mondta, akik olyan zsidók voltk, amilyen keresztény vagy Te és a két elõzõ válaszoló.

A zsidó vallás lényege, "aranyszabálya" ugyanis:

"Szeresd felebarátodat, mint magadat" ( Mózes harmadik könyve 19. fejezet, 18. vers )

Ezt válaszolta Jézus maga is, amikor egy írástudó megkérdezte tõle: „Melyik a legfõbb az összes parancsolat közül?” ( Márk evangéliuma, 12. fejezet, 31. vers )

Igaz, elsõnek Izrael hitvallomásának elsõ két versét mondta, vagyis az EgyI-ten uralmának és egységének, egyetlenségének feltétlen elfogadását ÉS az I-tenszeretetet, errol azonban egyik hászid rabbi mondta, amikor diákjai megkérték:

— Rebe, taníts meg minket Isten szeretetére!

Mire a mester elgondolkodva így szólt:

— Szeressétek az embereket!

Vagyis a Szentírás valódi megértésébõl az következik, hogy az I-ten szeretete AZONOS az amberek szeretetével. ( Hogy hogyan következik? - Olvasd el nagyon figyelmesen és próbáld meg jól megérteni ! )

TELJES TÉVEDÉS az is amit Te írsz, az is amit az elõzõ kettõ MERT:

1) Az írástudó, vagyis a farizeus ELFOGADTA válaszát ( természetesen ), és NEM a farizeusok üldözek, nem õk ítélték halálra, hanem a papok. ( Akik nem feltétlenül mind voltak írástudók. )

2) Igenis VOLT bûne, a vádak ezek voltak: varázslásért, félrevezetésért, és mert Izráelt bálványimádásra csábította.

- a) gyógyításai között volt olyan, amit akkor a tanult és tanulatlan emberek egyaránt VARÁZSLÁSNAK láttak, de az volt a kánai menyegzõ esete és más is. Mápedig a Tóra ( az ÚR tanítása, a Törvény ) világosan írja:

------ "Varázslónőt ne hagyj életben." ( Mózes második könyve 22. fejezet, 17. vers )

- b) a báványimádás ( amit a Második Parancsolat tilt meg ( Mózes második könyve 20. fejezet, 3-5. vers ) ) a három legsúlyosabb bûn egyike, amit a zsidónak akkor sem szabad elkövetnie, ha azzal a saját életét menthetné meg. ( Ezt így világosan a Talmud írja ( Moed rend - Yoma traktátus - 82a , de a traktátusban többször említi a három fõbûnt ) bálványimádás, házasságtörés, gyilkosság )

Bálványimádás: több tettével, szavaival is azt sugalta, sõt modta is, hogy õ az ÚR Felkentje ( HaMoshiach - Messiás ), ezzel azt mondta, hogy természetfeletti hatalommal rendelkezik. Márpaedig a következetes és szigorú EgyI-tenhit szerint:

anyagi testnek ( élõ vagy élettelen ) természetfeletti erõt, hatalmat tulajdonítani - az bálványimádás.

( Ez az álláspontja a zsidó vallásak és az Iszlámnak is ).

- c) a hegyi beszédben is, maskor is a tanításai során volt, hogy hozzátett a Tórához ( olyat parancsolt, ami abban nincs ), volt, hogy elvett ( pl: "az emberfia ura a Szombatnak is" ). Márpadig a Szentírás azt mondja:

------- "Ne tegyetek hozzá az igéhez, amelyet parancsolok nektek és ne vegyetek el belõle" ( Mózes ötödik könyve 4. fejezet, 2. vers )

Mindhárman abban tévedtek, hogy azt gonoljátok, a kereszténység a zsidó vallással szemben kereszténység, illetve a zsidó vallás meg a kereszténységgel szemben. Ilyesmi volt a középkor felfogása.

A részletekre, szöveg félreértelmezésekre ( "szétzúzza a sarkát" nem ez van a szentírásban ) ettõl eltekintve nem térek ki.

A mairól el kell olvasni a Vatikán oldalán: A II. Vatikáni Zsinat NOSTRA AETATE kezdetű nyilatkozata az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról ( hivatalos magyar nyelvû fordítás ) - [link] ( kb 4 oldal )

( Perze, elsõsorban amit a zsidó vallásról ír. )

Ugyanez: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia oldalán: [link]

Nostra Aetate 4 - Irányelvek és útmutatások - [link]

Ez a Vatikán oldalán sajnos csak angolul van meg: [link]

Ennek magyar fordítása: [link] ( ez a szöveg jóval hosszabb a nyilatkozatnál ).

Huhh, a lényeget csak elfelejtettem, pedig azzal akartam kezdeni, csak gondoltam, ráérekaz elejére beírni, ha már a többit mefogalmaztam, aztán elmaradt.

Szóval minden tévedésetektõl függetlenül

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK !!!

Ezt a kijelentést nem általánosságban a zsidóknak mondta az Úr Jézus, hanem az őt faggató farizeus és írástudó társaságnak. Ezeket is nekik mondta:

Máté 15:3 Ti pedig miért szegitek meg a ti hagyományotokért az Isten parancsolatát?

Máté 15:6 Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért.

Máté 23:13 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni."

Máté 23:27-28 27 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. 28 Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel."

Máté 23:31-32 31 Így hát magatok tesztek tanúságot magatok ellen: ti azoknak fiai vagytok, akik a prófétákat meggyilkolták. 32 Ti is betöltöttétek atyáitok mértékét.

Máté 23:34-35 34 Azért úgy lesz, hogy én prófétákat, bölcseket és írástudókat fogok hozzátok küldeni, s ezek közül ti némelyeket meg fogtok ölni, és meg fogtok feszíteni, közülük egyeseket zsinagógáitokban meg fogtok ostoroztatni, és városról városra fogtok üldözni, 35 hogy az igazságos Ábel vérétől Barakiás fiának Zakariásnak véréig, kit a templom és az oltár között gyilkoltatok le, rátok szálljon minden igazságos vér, melyet a földön kiontottak.

Egy példa a atyáik hagyományára:

Máté 5:43 "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet."

Ilyen kijelentés nincs az Isten rendeléseiben, sehol az egész Írásban, nem is úgy idézi a Felkent, ahogy a törvényt szokta (meg van írva), hanem jelzi, hogy ez csak szóbeli hagyomány, aminek semmi köze az Isten akaratához, ezért ki is javítja.

De a farizeusoknak nem csak a tanítása ered az ördögtől, hanem a származásukat is oda (közvetve Káinra, aki az első embergyilkos volt) vezeti vissza Jézus, ezért mondja, hogy a sátán az atyjuk. Kik ezek, micsoda ez a nép?

"A keniták (káiniták) egy olyan klán volt, amely az izraeliták honfoglalása után Júda törzsének déli területein telepedett meg, és ekkor a művészetek és ipar területén fejlettebbek voltak a hébereknél, akik sok mindent tőlük tanultak el. Dávid idejében a keniták végleg megtelepedtek Júda déli területein (1Sám. 30:29, vö. 27:10). Mivel kovácsok és kézműves mesteremberek voltak, még Isten Templomának felépítéséhez is hozzájárultak." /Critical Interprations of the Biblical Data/

Még prófécia is van róluk, hogy végidőkig jelen vannak a történelemben:

4Mózes 24:21-22 21 Azután meglátta a kenitákat, s rájuk ezt a mondást alkalmazta: "Szilárdan áll a házad Kain, sziklába épült a fészked, 22 Mégis Beoré lesz a fészek - mennyi időd van még, mikor hurcol fogságba Asszur?"

A keniták már Ábrahám idejében is Kánaán földjén éltek (1Móz.15:18-21). Izrael a honfoglaláskor nemcsak nem pusztította el a kenitákat, de szinte bennfentes baráti viszonnyal voltak irántuk (Bírák 1:16). Aztán Saul idejében a keniták még mindig Izrael területén éltek, sőt, meglehetősen baráti viszonyban voltak velük, (1Sámuel 15:5-6). Tehát a keniták megvetették lábukat Júdában, és az is fel van jegyezve, mely területeken éltek, ekkor már Dávid idejében (1Sámuel 30:26-31). A legismertebb kenita klán, a rekhábiták, ősi nomád kenita hagyományaikhoz ragaszkodva továbbra is sátrakban laktak, amire Jeremiás is rámutat (Jer. 35:6-10, vö. 1Móz. 4:20).

A Babiloni fogság után aránylag kevés zsidó (judaita, levita és benjáminita) tért vissza, mindössze negyvenkétezer-háromszázhatvan fő (Ezdr. 2:64). Köztük voltak olyanok, akik nem tudták bizonyítani izraelita származásukat (Ezdr. 2:59-62), emellett a hazatérő zsidók közt még mindig jelen voltak a gibbeonita (egyik kánaáni törzs, akik a bukott angyalok és Kánaán fiainak a keveredéséből létrejött nefilim, vagy óriások nemzetségei voltak) templomszolgák (és a keniták) leszármazottai a nethinim (Ezdr. 2:43,58; 7:7,24; 8:17,20; Nehem. 3:7; 10:28; 11:21). A hazatérők közt hétezer-háromszázharminchét idegen volt számontartva (Ezdr. 2:65).

Történelmi tény, hogy a Makkabeusok ideje alatt a János Hyrcanus (i.e. 135-105) által vezetett zsidók uralma alá került egy jelentősebb edomita népelem, amely ekkor egészében felvette a zsidók vallását, szokásait, és ily módon bekeveredett a zsidóságba. Josephus pontos leírást nyújt erről a zsidó-edomita keveredésről.

"Hyrcanus bevette az idumaeai Dóra és Marissza városait és alattvalóivá tette az összes idumeait [edomitát], azonban megengedte nekik, hogy azon a területen maradjanak, abban az esetben, ha körülmetélik nemiszervüket, és felveszik a zsidók törvényeit; és ők annyira kívántak megmaradni elődeik földjén, hogy alávetették magukat a körülmetélésnek és a többi zsidó életszabályoknak ... hogy mindezek után nem mássá, mint zsidókká váltak." /Josephus, Antiquities of the Jews: Book XIII. Könyv. 9. fej./

"A [nem izraelita] edomiták beleolvadtak a zsidó nemzetbe" /The Jewish Encyclopedia "EDOM, IDUMEA" címszó alatt (New York & London: Funk and Wagnalls Company, 1904, V. kötet, 41. old)/

Az edomiták Ézsautól származtak. Jákob testvére, aki az edom melléknevet kapta, szemita fehér ember volt, aki viszont hettita és hivvita (kánaáni törzsek, Kánaán fiától Het-től, Hivvi-től (1Móz. 10:15,17), és egyéb kánaáni és ismaelita asszonyokat vett el feleségül – szüleinek nem kis szomorúságára és elégedetlenségére (1Móz. 26:34-35; 36:2-3). Ézsaunak öt fél-kánaáni fia volt, s az ő egyik unokája volt a hírhedt és megátalkodott Amálek (1Móz. 36:12) is, akinek utódai Izrael legádázabb ellenségeivé váltak. Amálek Ézsaú fiának, Elifáznak és az ő kánaáni ágyasának, Támnának volt a gyermeke. Maga Támna a horiták közül való aszony volt (1Móz. 36:20-22), a horiták pedig a refaim (a bukott angyal-származék nefilimek egyik ága) törzsek egyikeként volt számontartva, akiket Ézsau utódai pusztítottak ki Szeír földjéről, s ahová aztán maguk telepedtek be, keveredve a maradék horitákkal (v.ö. 1Móz. 14:6; 5Mózes 2:12,20,22).

Az idumeiak tehát Ézsautól származtak, akiket a kreolabb bőrszín és sötét haj jellemzett, s a velük való keveredés tovább hozzájárult a júdeai zsidók etnikai karakterisztikájának kialakulásához, amit már a korábbi zsidó/kánaáni keveredés is befolyásolt. Ez az oka annak, hogy bár a zsidók eredetileg egy szemita/fehér nép, mégis nagyon gyakori köztük a kreol bőrszín, a sötétebb hajszín, és az egyéb khámita jegyek. Ézsaut a Biblia a megátalkodottak és kárhozottak prototípusaként említi (Róm. 9:11-18)

A későbbiekben az látjuk, hogy ezek a népcsoportok beékelődtek a törvénytudó zsidóság közé:

1Krónika 2:55 "Az írástudók (szoferim) nemzetsége, akik Jábecben laknak, a tireatiták, a simeatiták és a szuchatiták. Ezek a keniták, akik Hamatból jöttek, tőlük származik Rekháb házanépe."

Papok nem lehettek a törvény alapján, de erős befolyásra tettek szert a nép körében.

"A farizeusok nagyon sok olyan gyakorlatot vettek át atyáiktól [a korai farizeusoktól], amelyek nincsenek benne Mózes törvénykönyvében; és ez okból a szadduceusok ellenzik őket, mondván, csak azokat kell kötelezően elfogadnunk, amik az Írásban vannak, és nem szükséges az atyák hagyományait gyakorolni. Ezek miatt aztán nagy viták és ellentétek kerekedtek köztük, s amíg a szadduceusok csupán a gazdagokat voltak képesek megnyerni maguk mellé, a nép nem alázkodott meg előttük, a farizeusok viszont maguk mellett tudhatták a tömegeket " /josephus: Antiquities of the Jews, XIII, 10, 6/

(idézetek forrása: [link]

Így tehát leszármazásuk alapján is elmondható, hogy az írástudónak és farizeusnak nevezett csoportok háttere, eredete, atyja az Ellenség volt. Jézus Krisztus nem a levegőbe beszélt, és nem hasonlatot használt, amikor ezt kijelentette (hiszen ha példázatot mondott, azt mindig meg is magyarázta). Ez egyenes beszéd volt.