Mi van akkor, ha Lucifer valójában azért lázadt fel Isten ellen, mert látta, hogy Isten nem jól teszi a dolgát?

jav AiszkHülosz

A föld határa már ez itt, ahol vagyunk,

a szkűtha táj, embernemjárta pusztaság.

Héphaisztosz, az rád tartozik, hogy teljesítsd,

amit reád bízott atyád: a meredek

sziklához láncold ezt a nagy gonosztevőt,

bilincse elszakíthatatlan vas legyen.

Hiszen te vagy, kit meglopott, virágodat

az embereknek adta, soktudó tüzed.

E bűnéért az istenek megbüntetik,

hogy megtanulja: Zeusz uralmát tűrni kell,

s embert szeretni végre abbahagyja már.

[link]

fényhozó???

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__5..

Egy fenét!

Ahhoz, hogy megtudjuk, miért engedi meg Isten a szenvedést, gondolatban vissza kell mennünk addig a pontig, amikor elkezdődött a szenvedés. Amikor Sátán rávette Ádámot és Évát, hogy szegüljenek szembe Jehovával, felmerült egy fontos kérdés. Sátán nem Jehova hatalmát vonta kétségbe, hiszen azt ő is tudja, hogy Jehova korlátlan hatalmú. Inkább azt vitatta, hogy van-e joga uralkodni. Azáltal, hogy hazugnak állította be Istent, olyannak, aki visszatart valami jót az alattvalóitól, lényegében azzal vádolta Jehovát, hogy rossz uralkodó (1Mózes 3:2–5). Sátán azt sugallta, hogy az embereknek jobb dolguk lenne Isten uralma nélkül. Megtámadta Jehova szuverenitását, azaz uralkodási jogát.

Ádám és Éva fellázadt Jehova ellen. Voltaképpen ezt mondták: „Nincs szükségünk Jehova uralmára. Magunk is el tudjuk dönteni, hogy mi helyes, és mi helytelen.” Hogyan tudta rendezni Jehova ezt a vitakérdést? Hogyan adhatta az összes értelmes teremtmény értésére, hogy a lázadóknak nincs igazuk, és hogy valóban az ő eljárásmódja a legjobb? Valaki talán felvethetné, hogy Istennek egyszerűen el kellett volna pusztítania a lázadókat, és elölről kellett volna kezdenie az egészet. De Jehova már kijelentette, hogy az a szándéka, hogy Ádám és Éva leszármazottai töltsék be a földet, és azt akarta, hogy földi paradicsomban éljenek (1Mózes 1:28). Jehova mindig valóra váltja a szándékait (Ézsaiás 55:10, 11). És ha megölte volna az édeni lázadókat, nem született volna válasz az uralkodási jogát érintő kérdésre.

Nézzünk egy szemléltetést! Tegyük fel, hogy egy tanár elmondja a tanulóknak, hogy hogyan kell megoldani egy bonyolult feladatot. Egy okos, de lázadó tanuló azt állítja, hogy a tanár megoldása téves. Bizonygatja, hogy ő tud egy sokkal jobb megoldást, arra célozva ezzel, hogy a tanár nincs a helyzet magaslatán. Néhányan az osztályból igazat adnak neki, és ugyancsak fellázadnak. Mit tegyen a tanár? Milyen hatással lenne a többi tanulóra, ha kiküldené az óráról a lázadókat? Nem az lenne a benyomásuk, hogy az osztálytársuknak és a hozzá csatlakozóknak igazuk van? Lehetséges, hogy mindnyájuk tisztelete megrendülne a tanár iránt, mert úgy tűnne, fél attól, hogy rábizonyítják a tévedését. De most tételezzük fel, hogy a tanár megengedi a lázadónak, hogy mutassa be az osztály előtt, ő hogyan oldaná meg a feladatot.

Jehova valami ehhez hasonlót tett. Ne feledkezz meg arról, hogy nemcsak az édeni lázadókra hatottak ki a történtek. Angyalok milliói figyelték az eseményeket (Jób 38:7; Dániel 7:10). Az, ahogyan Jehova a lázadásra reagált, nagyon is érintette őket, és végső soron minden értelmes teremtményt. Nos, mit tett Jehova? Megengedte Sátánnak, hogy mutassa meg, hogyan uralkodna ő az emberiség fölött. Azt is hagyta, hogy az emberek önmagukat kormányozzák Sátán irányításával.

A példánkban említett tanár tudja, hogy a lázadó tanuló és a támogatói tévednek. De azt is tudja, hogy ha lehetőséget ad nekik a bizonyításra, az az egész osztálynak a javára válik. Ha kudarcot vallanak, minden becsületes tanuló látni fogja, hogy egyedül a tanár alkalmas az osztály vezetésére. Megértik majd, hogy később miért küldi ki az óráról az esetleges lázadókat. Jehova ugyanígy tudja, hogy minden tiszta szívű embernek és angyalnak jó lesz az, ha láthatják, hogy Sátán és lázadó társai kudarcot vallanak, és hogy az emberek képtelenek önmagukat kormányozni. A régen élt Jeremiáshoz hasonlóan ők is megtanulják a következő fontos igazságot: „Jól tudom, ó, Jehova, hogy a földi embernek nincs hatalmában az ő útja. Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jeremiás 10:23).

aa!

Figyelj, mert nem írtam azonosságot! Aki hozza és akit hoz, nem azonos. Ahogy János írja : "Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. A logosz volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít."

Amit egykor rossznak értékeltem és olyan borzasztóan bántotta a szemem, ma már tudom, hogy kellett az ébredéshez. Hiszen: "A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék. De ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem, hogy amint uralkodott a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által."

Csak az értékelésen múlik. Akit, amit olyan rossznak szeretnének beállítani, csak a hiányos nézőpont miatt rossz. Valójában nem rossz és nem jó,...kell.

Igen. 'Valójában nem rossz és nem jó...kell.'

Csakhogy sokan benne ragadnak, mert hamis csillogása ébresztő, de megtévesztő is, sőt a vakító reflektor lebénító is. Ez a titáni deviáció lényegi vonása.

Az alkimisták szimbolikája szerint: amikor az úton járó a rezet az arannyal összetéveszti.. (és leáll, mert itt a Kánaán:) Ezért is van a fémsorban az ezüst fölött, az arany előtt közvetlenül a réz. De voltaképpen minden leállás rossz, a halállal rokon, talán ennyi elég is lenne a szóból.. Nem véletlen, hogy a krisztusi tanítást nem mondani kell, főleg nem harsányan (reflektor=hangszóró:)

hanem élni kell, az Út, az Igazság, az Élet..

Az út, mely szóba-fogható,

nem az öröktől-való;

a szó, mely rája-mondható,

nem az örök szó.

Ha neve nincs: ég s föld alapja;

ha neve van: minden dolgok anyja.

Ezért:

aki vágytalan,

a nagy titkot megfejtheti;

de ha vágya van,

csak a dolgokat szemlélheti.

E kettő mögött közös a forrás,

csupán nevük más.

Közösségük: csoda,

s egyik csodától a másik felé tárul

a nagy titok kapuja.

Lao Ce