Nektek melyik parancsolat betartása okoz nehézséget?

Kedves előttem szóló.

Talán egy kicsit félre fogalmaztam, mert valóban nem szabad lopni, és egyebeket csinálni.

Jézus a Törvényt a halálával oda szegezte a fára, és az újszövetségben inkább alapelvek vannak mint törvények, amit egy keresztény szabad akaratból nem tart be, mert tudja hogy helytelen, ezért is írja, hogy már nem kézzel írt, hanem a szívek hús táblájára van írva.

Itt értem pl:

a Sabbat megtartását, hiszen Jézus a Sabbatnak is ura, tehát ettől feloldoztattunk Jézus nem véletlen "merte-2 megtenni, hogy munkát végezzen, sabbat napon, vagy hogy gyógyítson....

Tisztelt 19:22!

Ha Krisztus odaszegezte a Törvényt a keresztfára, akkor azt azt jelenti, hogy nincs már érvényben, tehát szabad lopni, szabad a szüleinkkel tiszteletlennek lenni. A törvény és az alapelvek között ugyanis nem látom a különbséget, a kettő szinonímája egymásnak, a törvény ugyanis alapelveket tartalmaz. Nemcsak a kereszténynek, hanem a zsidóságnak is szabad akarata volt, Isten nem kényszerítette rájuk a velük kötött szövetséget, nyugodtan gyakorolhattak volna más vallást is (Józs 24,15). Lényegében a zsidóság számára is az lett volna a cél, hogy a hústáblákra legyen írva a törvény, ez nem csak a keresztény koraszkra igaz. Egy kicsit más megfogalmazásban, de a lényegi mondanivaló semmiképpen sem volt más (Ez 11,19-20).

A szombat megtartásának semmi köze nincs a zsidósághoz, ugyanis a teremtéstől fogva egy megszentelt, és megáldott nap (1Móz 2,1-3). De még ha a zsidósággal is kötjük össze valamelyest, akkor sem tudjuk azt mondani, hogy a Tízparancsolat átadásakor iktatta be Isten a héberek életébe a szombatot, hiszen már Törvényátadás előtt is meg kellett nyugodniuk azon a napon. Jézus tettei pedig nem a szombat eltörlésére irányultak, hanem a szombat megreformálására. A Jézus korabeli vallási vezetők ugyanis saját hagyományaikat rendelték Isten törvénye felé, és úgy gondolták a gyógyítás is bűn. Nem értették meg, hogy a szomatot Isten nem azért adta, hogy szenvedjekek az emberek, hanem hogy áldott közösségben legyenek vele, és megnyugodjanak ezen a napon. Jézus találóan fogalmazta ezt meg a Márk 2,27-ben, miszerint "A szombat lőn az emberért" (tehát nem csak a zsidóságnak különítette el Isten).

Kedves előttem szóló.

Igen a Törvényben valahol benne vannak az alapelvek, de az alapelvek szigorúbbak.

Ugyan is a Törvény átírható eltörölhető, de az alapelvek örök érvényűek maradnak, s Jézus ezt a szemléltetésében szigorítással adta elő:

"Meg van írva: ne paráználkodj, De Én azt mondom, hogy aki Asszonyra tekint annak oka miatt azt már elkövette a szívében"

Tehát az alapelvek szigorúbbak, így félre értettél, ez nem azt jelenti, hogy akkor lehet lopni, Sőt, már a rossz kívánságot ki kell irtani szívünkből elménkből, ami a lopáshoz vezetne.

A szombatról pedig:

2Móz 31:16, 17: „Őrizzék meg Izrael fiai a sabbatot, megtartva a sabbatot nemzedékeiken át. Időtlen időkre szóló szövetség ez [„örök szövetségül”, ÚRB]. Jel ez köztem és Izrael fiai között időtlen időkre.” (Figyeld meg, hogy a sabbat megtartása jel volt Jehova és Izrael között; nem így lenne, ha másoknak is meg kellene tartaniuk a sabbatot. Az ÚRB által „örök”-nek fordított héber szó az ‛ó·lám′, mely alapvetően olyan időtartamot ölel fel, amely a jelenből nézve meghatározhatatlan vagy homályba vész, mindenesetre hosszú. Tarthat tehát örökké, de nem szükségképpen addig. A 4Mózes 25:13 ugyanezt a héber szót használja a papságra, amelynek a Héberek 7:12 szerint később vége szakadt.)

Róma 10:4: „a Törvény vége Krisztus, mindazok igazságosságára, akik hitet gyakorolnak.” (A sabbat megtartása ennek a Törvénynek része volt. Isten arra használta fel Krisztust, hogy véget vessen e Törvénynek. Hogy igazságos állapotban vagyunk-e Isten előtt, az a Krisztusba vetett hitünktől, és nem a hetenkénti sabbat megtartásától függ.) (Lásd még: Galácia 4:9–11; Efézus 2:13–16.)

Kol 2:13–16: Isten „kedvesen megbocsátotta minden vétségünket, és eltörölte az ellenünk szóló, kézzel írt okiratot, amely rendeletekből állt, és amely ellenünk volt Senki tehát meg ne ítéljen titeket evés és ivás dolgában, vagy ünnep vagy az újhold megtartása vagy sabbat tekintetében.” (A 2Mózes 31:14 és a 4Mózes 15:32–35 szerint ha valakit a Mózesi Törvény alatt bűnösnek találtak a sabbat megszentségtelenítésében, azt az egész gyülekezetnek halálra kellett köveznie. Sokan, akik a sabbat megtartása mellett érvelnek, örülhetnek tehát, hogy nem állnak e Törvény alatt. Az itt idézett írásszöveg rámutat, hogy az Izraelnek adott sabbat megtartására vonatkozó követelményre már nincs szükség ahhoz, hogy helyeselt állapotban legyünk Isten előtt.)

Tisztelt 23:10-es válaszoló!

A Törvények közül csak az Izráel polgári törvényei, illetve a lévitai papság volt eltörölhető. Előbbi azért, mert a zsidó nemzeti érdekeit kívánta szolgálni, és mivel a kereszténység egy lelki nép, nincs szükség polgári törvényekre. A lévitai papság meg azért, mert az áldozati rendszer Krisztus kereszthalálára mutatott előre, mivel azonban Krisztus megáldoztatott, már nincs értelme. A hegyi beszédben Jézus nem tett mást, mint a Törvény mélyebb értelmét kifejtette. A 7. parancsolatnak ugyanis van egy hámréteget, amelyet mindenk megért, de a mélyebb lelki tartamot, a zsidóság nem értette, (és ma sem értik annyira), mert akkorra a zsidóság Istentől kapott tiszta vallása lehanyatlott, mivel a hagyományokat emelték a Törvény felé.

A szombattal kapcsolatos magyarázatodat egyrészt azért nem tudom elfogadni, mert bemásoltad az egyházad honlapjáról. Teológiai kérdésekben nem igen szeretem az ilyeneket, mert én is megtehetném, hogy bekpozom ennek az ellentetjét, és akkor lényegében arról van szó, hogy ki tud meggyőzőbb magyarázatot mutatni, amelyet nem is ő írt. Jobban szeretem, ha valaki a saját szavaival mondja el. A szombat megtartásával kapcsolatban továbbra sem tudom azt elfogadni, hogy kizárólag Izráelnek adatott volna. Több okból kifolyólag:

1. A Biblia legelején azt olvassuk, hogy amikor Isten befejezte a teremtést, akkor "És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt;"(1Móz 2,3). Figyeld meg, hogy nemcsak megáldotta, hanem meg is szentelte. A "szent" szó annyit jelent, mit valamit elkülöníteni, (a Bibliában Isten részére). Ez a nap az újszülött földön tehát már el volt különítve a hét többi napjától. Na de ki részére lett elkülönítve? Jézus megadja a választ "A szombat lőn az emberért,"(Márk 2,27). Isten tehát a szombat nyugalmát az emberiségnek adta ajándékul, nyilván avval a céllal, hogy az ember kövesse Isten példáját, miszerint hat napon át munkálkodjon, de a hetedik napon nyugodjon meg.

2. Izraelnak a szombattal való kapcsolatát nem lehet olyan egyszerűen megmagyarázni, amint ahogyan az általad hivatkozott kommentár teszi. A szombat, mint említettem nem a polgári törvények közt kapott helyet, hanem a frigyládában, elkülönítve a polgári törvénytől, amely a láda oldalához volt helyezve. Ne kezeld tehát egyszinten a kettőt, mert ez az elkülönítés nyilván nem véletlen. Izraelnek pedig azért kellett megőrizni a szombatot, mert Isten azt szerette volna, ha legalább egyetlen nép őrzi az igaz törvényeket, a bálványimádó vallások közepette. Beleértve a szombatot is, amelyet a világ teremtésekor elkülönített az emberiség számára, és ezzel is sugározza a világ felé, hogy az igaz Isten melyik napot tekinti szentnek. Ezért lett elkülönítve Izrael polgári törvényei a Tízparancsolattól, mert míg előbbi a zsidóság nemzeti igazgatása érdekében adatott, a Tízparancsolatnak egyetemesebb jellege van, ezért is vannak Kerubok a frigyládán, hogy jelezzék, mélybb jelentősége van a benne foglaltaknak. Isten szombatját soha senki nem fogja eltörölni, mert még az örök életben is azt fogják ünnepelni a megváltottak: "Mert mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek; És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr." (Ésa 66,22-23)