Miért nem érdekli az embereket az igazságtalanság?

"nem dolgozol annyit, hogy"

De. Kijön a pénzemből némi luxus: pl. ez is.

DE ATTÓL MÉG LUXUS!!!

És persze, hogy nem ettől múlik el a nyomor: de ez is beleszámít.

Abbahagyod végre a mellébeszélést?

19nek igaza.van. Nekünk nincs tv-nk, koncepció miatt. A színes tv fölösleges illúzió. Álmodik a nyomor- a tv-nek ez a fő funkciója. Panem et circenses - az összes fölösleges dolog, a fogyasztói idiótává nevelés sikeres voltát bizonyítja. Az egész pedig elaltatás a lényegi kérdésektől. Sokan meggazdagodnak ezzel a módszerrel. Őket nem nagyon érdekli az ÚT, az Igazság, az Élet, bár nem tudjuk, mennyire szólal meg a lelkiismerete? a halál pillanatában? ezt nem tudjuk. De az "adakozás" "jótékonykodás" is rejtetten a lelkiismeret elaltatása..

Az ÚT, az Igazság, az Élet. Az a lelki szegényeké. Ezt a kifejezést sokan félreértik. Arra vonatkozik szerintem, hogy szomjazza az igazságot- az életet, a szeretetet- szegény, akinek lelke meztelen szegény, "üres" van hová érkeznie ezeknek. ("önmagát megüresítette, szolgai alakot vett fel"..) Akinek mindenhol egy okos gépe, arany fityegője csüng, ahhoz nehezen ér el az ilyesmi.

Így gondolom..

Kosztolányi Dezső: Szegények

Te elfelejted, hogy délben mit ettél,

kivel beszéltél tegnap, ki az ellenséged, barátod,

mert gazdag vagy s feledékeny.

Ugy elhagyod élményeid, mint kiolvasott

újságaid a gyorsvonatok hálófülkéiben,

s robogsz tovább,

köszönve ennek, mosolyogva emerre,

igen szórakozottan.

De a szegények még most is tudják,

mit mondtál te nekik öt évvel ezelőtt,

hogy végigmentél a budai utcán,

s megsimogattad szőke kisfiuk fejét,

ki azóta

ott porlad a tabáni temetőben.

Óvják ők azt, ami élet,

félreteszik, amit csak megérintett,

mint azt a siralmas bádogdobozt, amelyben

cigarettát tartottak valaha mások.

A szegények virrasztanak,

vigyáznak mindenre,

élnek tehelyetted is,

és nem felejtenek.

*

Szia!

Gyakran éri az a vád a kereszténységet, hogy hívei tekintetét csak az eljövendő üdvösség végcélja felé fordítja, a jelen élet iránt pedig közömbössé teszi őket. Tény, hogy voltak olyanok a kereszténység körében, és lehetnek ma is, akik ilyen szemléletet képviselnek, vagy legalábbis ilyen benyomást kelt a magatartásuk. A hiteles kereszténységtől azonban teljesen idegen ez a fajta életfelfogás.

A földi életet valójában a gonosz és a jó – a sötétség fejedelmének „emberölő” tervei és a megváltó Krisztus szabadító műve – közötti nagy küzdelem színtereként mutatja be a Biblia, ahol a tökéletes boldogság, a teljes nyugalom és a megelégedett kiteljesedés elérhetetlen – tényszerű okok miatt. Mindezek csak e földi történelem végén, Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetele után, a megígért, újjáteremtett Földön valósulhatnak meg, ahol nem létezik többé a bűn, sem annak szerzője, sem a bűn következményei.

Az üdvösség – avagy a bűntől való végső és teljes szabadulás – felé törekvés tehát egyáltalán nem teszi közömbössé a keresztényt az evilági élet dolgai iránt, hanem éppen ellenkezőleg: felelősségteljes, tevékeny és örömteljes életre készteti. Isten utat és eszközöket mutat neki ehhez, és erőt is ad hozzá.

A keresztény a maga történelemszemlélete alapján nem társadalmi reformer és politikai harcos ugyan, de nem is paszszív, tétlen szemlélő. Igazságszerető, határozott erkölcsi véleményt képvisel a tágabb emberi közösségben életével és szavaival egyaránt. Elvből tiszteletben tartja az államhatalmat, annak tudatában, hogy ez minden fogyatékosságával, bűnével és elfajulásával együtt is szükséges egy viszonylagos jogrend és a béke fenntartása érdekében. A lelkiismereti szabadság jogát azonban az államhatalommal szemben is óvja, fenntartja, ha az a lelkiismereti jogokat sértő kényszert kívánna alkalmazni.

„(A kereszténynek) megadatik az, amit a világ legnagyobb bölcsei a maguk dolgaiban hiába keresnek: a lélek teljes szabadsága, hogy Istenen kívül semminek alávetve és semmihez kötve ne legyenek, akaratuk ellenére semmit megtenniük ne kelljen. Míg a világban mindenütt csupa kényszert láttam: mindenkinek másként folytak a dolgai, mint kívánta; mindenki több köteléket vett magára önmagával és másokkal szemben, mint tartozott volna, s vagy a saját, vagy mások akaratának kényszerétől hajtva magával vagy másokkal mindig harcban állt... Istenen kívül senkit maga felett állónak el nem ismert. Ezért nem hallgattak a világ parancsaira... mert benső javaikban bizonyosak voltak... Bármit tesz vagy mond a világ, bármivel fenyegetőzik, bármit ígér, parancsol, kér, tanácsol, őt semmi meg nem ingathatja. A világ, ahogyan mindenütt, visszás, és az igazság helyett árnyék után kapdos, úgy itt is: a szabadságot abban látja, hogy aki szabad, senkinek ne legyen semmiben szolgálatára, akár restség, akár gőg, akár gonoszság okából viselkedvén így.

Ámde a keresztény egészen másképpen cselekszik: csupán a szívét keríti körül jól, hogy szabadságában megóvassék Isten számára, minden egyebet átenged felebarátja szükségletére. Ha az igaz keresztény látja, hogy felebarátjának valamiben hasznára lehet, nem habozik, nem késlekedik, nem kíméli magát, nem emlegeti érdemeit, nem zúgolódik, nem ernyed el, akár hála, akár hálátlanság a bére, nyugodtan, derűsen szolgál tovább. Ó, Isten fiainak boldog a szolgasága; elképzelni sem lehet annál nagyobb szabadságot, mint hogy az ember Isten igáját veszi magára, hogy minden egyéb köteléktől megszabaduljon. Ó, világ adta boldogtalan szabadság! Nem lehet annál nagyobb rabszolgaság, mint hogy az ember Istennel nem törődve, nyomorult módon más egyebektől engedi magát leigázni, azaz behódol olyan teremtett dolgoknak, amelyeken uralkodnia kellene, s dacol Istennel, akinek engedelmességgel tartozik.

Ó, halandók, értsük meg, hogy csak egy, egyetlenegy lény van felettünk, a mi teremtő Urunk és majdan bíránk: egyedül neki van hatalma nekünk parancsolni, de Ő nem úgy parancsol, mint rabszolgáknak, hanem akarván, hogy engedelmeskedve is szabadok és kötetlenek legyünk.” (J. A. Comenius: A világ útvesztője és a szív paradicsoma)

Üdv. Péter

Szervusz

A Biblia konkrétan fogalmaz a kérdéseddel kapcsolatosan: „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19).

Egy Sátán által uralt világban valóban nehéz igazságosságot találni! De nem lehetetlen.

Jézus két útról beszélt(nincsen harmadik), az egyiken járók Sátánnak, a másikon járók Istennek engedelmeskednek. Mindenki maga dönt.

Aki az Isten útját választja, azokat elsősorban az igazságosság érdekli, megtanulják annak értékét, és attól fogva az igazságosságnak élnek.

Mit jelent ez?

Krisztus „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek” (2KORINTUSZ 5:15)

A világ gyakran arra ösztönzi az embereket, hogy legyenek jók önmagukhoz, vagy válasszák a legkönnyebb utat. Jézus viszont teljesen más gondolkodásmódot javasolt. Ezt mondta a tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem” (Máté 16:24).

Aki ezt teszi, az állandóan keresi az igazságosságot és mindent kerül, ami Isten szemében igazságtalan.