SEGÍTSETEK!! Régen hogyan kinozták a keresztényeket?
1961. június 25-én megvertek pár Jehova tanút...
Eközben a keresztény üldözés Indiában:
A kegyetlen verés után elvitték, hogy kivégezzék azzal a váddal, hogy támadást forral a fehér emberek ellen.
börtönvezető és egy vékonydongájú portugál férfi „kezelésbe vette” Mancoca testvért. A „kezelés” azzal kezdődött, hogy az egész délutánt a tűző napon kellett töltenie étel nélkül. Aztán öt óra körül a börtönvezető elővett egy ostort, és elkezdte Mancoca testvért verni, aki így emlékszik vissza: „Még soha nem láttam senkit, aki úgy ostorozott volna, mint ő. Azt mondta, hogy addig nem hagyja abba, amíg holtan nem esek össze.” Egy órán át ütötte Mancoca testvért kegyetlenül, aki már nem érzett semmi fájdalmat. Az ütlegelés közepette Mancoca testvért hirtelen álmosság fogta el, és elaludt. A kimerült börtönvezető biztos volt benne, hogy Mancoca haldoklik, így az egyik katona odébb húzta a testét, és egy doboz alá tette. Amikor éjszaka a nemzetőrség ellenőrizni akarta, hogy tényleg halott-e, a katona rámutatott a dobozra, ami alatt Mancoca volt, és azt mondta, hogy már meghalt. Mindenki meglepetésére azonban felépült, és három hónappal később az ebédlőben ugyanaz a katona rémülten látta, hogy él. Minden részletet elmondott Mancoca testvérnek, ami azon az éjszakán történt. A hirtelen álmosság megmentette a testvért a biztos haláltól.
Pedig Jehova Tanúi nem vesznek részt háborúkban és nem rasszisták, és még is olyasmiért verték meg őket amihez közük sincs.
Spanyol ország:
Thomas de Torquemada domonkosrendi szerzetes vezette a kegyetlen spanyol inkvizíciót, amely kínzásokkal kényszerítette ki a beismerő vallomásokat
„Az 1483-ban történt kinevezésétől kezdve tizenöt éven át zsarnoki módon uralkodott. Áldozatainak számát 114 000-re becsülik és ebből 10 220-at máglyán égettek el.”
Foxe History of Christian Martyrdom című munkája szerint Julián (vagy Juliano) „vállalta, hogy Németországból a saját országába nagyszámú Bibliát szállít. Hordókba rejtette és mint rajnai bort pakolta fel őket.” Elárulták, és a római katolikus inkvizíció elfogta. Azokat, akiknek a Bibliákat szánta, „válogatás nélkül megkínozták, és aztán többségüket különböző büntetésekre ítélték. Juliánt megégették, húsz másikat nyárson megsütöttek, többeket életfogytiglani börtönre ítéltek, egyeseket nyilvánosan megkorbácsoltak, sokakat gályára küldtek.”
Az inkvizíció — a megtorlás három évszázada
A király után a legbefolyásosabb ember Spanyolországban a főinkvizítor volt. Az ő kötelessége volt, hogy a spanyol katolicizmus tisztán és igaz hitében megmaradjon. A nem igazhitűek megtartották maguknak a véleményüket, vagy számkivetésbe mentek, feltéve, ha az inkvizíció ügynökei elől el tudtak időben menekülni. Talán a király kivételével jóformán mindenki veszélyben volt az inkvizíciós hatóságok és azok visszaéléssel gyakorolt hatalma miatt — még a katolikus hierarchia sem állt minden gyanú felett.
Toledo érsekét például jóformán semmitmondó bizonyíték alapján, többszöri pápai tiltakozás ellenére, hét évre bebörtönözték. Spanyolországban senki sem mert a védelmére kelni. Úgy érveltek, hogy ’jobb egy ártatlan embert elítélni, minthogy az inkvizíciót szégyen érje’.
Az inkvizíció tagjai elkísérték a konkvisztádorokat az amerikai kontinensen lévő spanyol gyarmatokra is. 1539-ben, néhány évvel Mexikó meghódítása után, az azték vezetőt, Ometochtzint saját tízéves fia tanúvallomása alapján bálványimádással vádolták. Lelkiismereti szabadságra való hivatkozása ellenére halálra ítélték. A gyarmatokon, akárcsak Spanyolországban, tilos volt a nép nyelvén a Bibliát olvasni. Jerónimo López 1541-ben ezt írta: „A legveszélyesebb tévedés az indiánokat tudományra tanítani, és ennél már csak egy veszélyesebb dolog van, Bibliát . . . adni a kezükbe. Spanyol honunkban sokan ebbe a hibába estek.”
Három évszázadon át az inkvizíció éberen őrködött Spanyolország és birodalma felett, míg végül is elfogyott a pénz, és elfogytak az áldozatok. És áldozatok híján, mivel már nem volt kit súlyos pénzbüntetések fizetésére kényszeríteni, az egész gépezet leállt.
1945 szeptemberében további felelősségekkel lettem megbízva újonnan megalakult szitíai gyülekezetünkben. Görögországban nem sokkal később polgárháború tört ki. Partizáncsapatok vak gyűlölettel estek egymásnak. Ezt a helyzetet kihasználva a helyi püspök felbujtott egy ottani gerillacsapatot, hogy bármilyen úton-módon, szabaduljanak meg a Tanúktól (János 16:2). Miközben a gerillacsapat busszal a falunk felé tartott, egy barátságos hölgyutas fültanúja volt a terveiknek, hogy miként akarják végrehajtani „Isten által elrendelt” tettüket, és figyelmeztetett bennünket. Úgy sikerült életben maradnunk, hogy elbújtunk, és az egyik rokonunk közbenjárt az érdekünkben.
Mindennaposakká váltak a verések és a fenyegetések. Ellenségeink arra próbáltak kényszeríteni minket, hogy térjünk vissza korábbi egyházunkhoz, kereszteljük meg a gyermekeinket, és vessünk keresztet. Egy alkalommal addig verték a testvéremet, amíg halottnak nem hitték. Fájdalmas volt látni, amikor két lánytestvéremről letépték a ruhát, és megverték őket. Ekkortájt történt az is, hogy az egyház erőszakkal megkeresztelt nyolc olyan gyermeket, akiknek a szülei Jehova Tanúi voltak.
1949-ben meghalt az édesanyám. A pap megint csak zaklatni kezdett minket, és azzal vádolt, hogy nem teszünk eleget a temetésre vonatkozó jogi követelményeknek. Bíróság elé állítottak, de felmentettek.
A tüzes kemence
Két másik testvérrel együtt engem is letartóztattak. A feleségem meg sem látogatott a helyi rendőrörsön. Először az Iráklióban lévő börtönbe kerültünk.
Makróniszoszon leszünk száműzetésben, amely nincs túl messze Attika partjaitól. Elég volt csak kiejteni a Makróniszosz szót, és már meghűlt az emberek ereiben a vér, mivel ez a büntetőtábor a kínzásról és a rabszolgamunkáról volt hírhedt.
Makróniszoszon az élet olyan volt, akár egy rémálom. A katonák reggeltől estig bántalmazták a rabokat. Sok olyan rab, aki nem volt Tanú, megbolondult, mások meghaltak, nagyon sokan pedig mozgáskorlátozottá váltak. Éjszakánként hallottuk azoknak a sírását és nyögését, akiket kínoztak. Vékony pokrócom egy kicsit melegített a hideg éjszakákon.
1950 végén szabadlábra helyeztek. Betegen és sápadtan értem haza, csont és bőr voltam.
1955-ben Letartóztattak, és bíróság elé állítottak sok más Tanú-társammal együtt. Olyan sok per volt folyamatban Jehova Tanúi ellen, hogy a bíróság kénytelen volt külön ülést tartani mindannyiuk kihallgatására. Azon a napon a tartomány egész jogi testülete jelen volt, és a tárgyalóterem zsúfolásig megtelt papokkal. A püspök idegesen járt fel-alá a padsorok között. Az egyik pap a térítői tevékenység miatt panaszt emelt ellenem. A bíró ezt kérdezte tőle: „Annyira gyenge a hite, hogy egy füzet elolvasása meg tudná téríteni?” A pap szóhoz sem jutott. Engem felmentettek a vád alól, de néhány testvért hat hónap börtönbüntetésre ítéltek.
Az ezt követő években többször letartóztattak bennünket, és a bírósági perek száma megsokszorozódott. Ügyvédeink ki sem látszottak a munkából a tárgyalások miatt, melyeken próbáltak megvédeni minket, Tanúkat. Engem összesen tizenhétszer állítottak bíróság elé
Én csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy a keresztényeket
(pl. Indiában: http://www.youtube.com/watch?v=9KSyBHNs3nI)
Jézus NEVE MIATT üldözik..............
János Evangyélioma 15. rész:
21. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.
János Evangyélioma 16. rész:
2. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
Máté Evangyélioma 10. rész:
22. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.
A Vörös tenger Ketté választása
Elizeus próféta csontjai hozzá értek egy akkor oda temetett emberhez, és a halott ember feltámadt,
Három Héber Fiút a 7x-esen felfűtött kemencébe vetik, de nem hogy a ruhájuk nem égett meg de Füst szagú sem volt,
Jerikó Falai ostrom nélkül leomlottak.
Dánielt az oroszlánok közé vetik de semmi baja nem esik.
Mózes, Isten segítségével Vizet fakaszt egy szilából.
A botja kígyóvá változik,
a 10 csapás,
Ábrahámnak és a feleségének gyermeke születik pedig már Ábrahám 100 éves Sára pedig 90.
Gedeon csodát kér kétszer Istentől:
Hogy csak egy darab gyapju legyen vizes, és a körülötte levő föld száraz maradjon, majd fordítva:
csak a föld legen vizes a gyapjú nem.
Most nem jut több az eszembe
Egyiptomi csapások
http://www.youtube.com/watch?v=LoKeur4INng
http://www.youtube.com/watch?v=-KUuoayD7G4
A Vörös-tenger kettéválasztása
Olvasd el a szentek életét, ott rengeteg kínzási módot találhatsz
Szervusz
Olvasd el a Quo vadis.. könyvet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!