Miért érzik úgy sokan, hogy nincs szükségük Istenre?

"Másik részét(évtizedeket) úgy, hogy mindenben kerestem az útmutatását. Összehasonlíthatatlanul jobb lett az életem, minden téren."

Bocs, de honnan jöttek ezek az utasítások? Mert nem olyanok, mint a főnökömtől, aki egy papírkupacot hagy az asztalomon egy sárga port it-tel, rajta az üzenettel, hogy mit csináljak vele.

Amúgy meg szerintem az az ember, aki nem belső indíttatásból udvarias a közértben a pénztárossal, kérdezi meg a szomszéd nénit, hogy megy bevásárolni, hozzon-e valamit, stb. csak azért, mert úgy gondolja, hogy éljünk egy kellemes világban, hanem csak be van tojva a láthatatlan Nagy Főnöktől, az már régen rossz.

Tapasztalatból jöttem rá, mennyire igazak Isten szavai ezzel kapcsolatosan.

Jeremiás 10:23" Jól tudom, ó, Jehova, hogy a földi embernek nincs hatalmában az ő útja. Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember"

Messze nem vagyunk képesek jó döntéseket hozni az életben úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk a tanácsait, útmutatását. Egyszerűen úgy letünk megteremtve, hogy nem tudunk tartalmas életet élni nélküle.

Ha tényleg egy tudatos lény teremtett itt mindent, akkor is úgy csinált meg minket, hogy képesek legyünk önállóan élni és döntéseket hozni. Jelenleg még nem találok esténként levelet az asztalomon, hogy "ma ezt és ezt rontottad el, ezért és ezért pedig megdicsérlek" tehát ha figyel ránk, akkor sem parancsolgat nekünk. Az, hogy született vagy ezerféle vallás és ugyanannyi szent könyv, egy másik dolog. Nem hiszem, hogy mindegyik teljes egészében igaz lenne. Ha van Isten, akkor nem hiszem, hogy beavatkozik a dolgainkba. Hagyja, hogy fejjel fussunk a falnak (világháborúk) és talán azt reméli, hogy tanulunk belőle (lehet, hogy téved)

De ez is lehet, hogy megteremtett minket és már árkon bokron túl jár. Honnan tudhatnánk, hogy tényleg egy jó Isten a teremtőnk? Lehet, hogy nem érdekli a saját alkotása.

És persze az is lehet, hogy nincs is semmilyen isten.

A lényeg, hogy tudunk élni a belé vetett hit nélkül is. Én egy kiegyensúlyozott ateistának mondhatom magam. Békében élek a környezetemmel, nem érzek semmiféle vágyat arra, hogy ártsak másoknak, pedig nem dugták az orrom alá a tíz parancsolatot. Ha megkérdezik mi lesz velem a halálom után, azt mondom nem tudom. És nem, nem félek, hogy a pokolban fogok elégni, mert ha csupán annyi a bűnöm, hogy nem hittem benne, akkor a jutalom sem kell egy olyan istentől, aki ezért büntet.

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy ők maguk az istenek, és nem fogadják el, hogy van fölöttük hatalmasság. Csak saját magunkban hisznek, mert csak a fizikai érzékszerveikben bíznak, és azt mondják, hogy hinni fognak, ha látnak valamiféle csodát. De, azt senki se várja, hogy majd megjelenik előtte egy égő csipkebokor, és megszólal benne Isten.

Isten senkit sem kényszerít hitre. De, akik Benne bíznak, azokat féltő szeretettel vezet.

Akik tagadják az Ő létezését, és ebben hisznek nem biztos, hogy ettől igazuk van.