Hogyan kell Istennek tetszo életet élni?

Tévedés kedves utolsó, mert ezt egy olyan embernek mondta, aki írástudónak számított, nem volt Jézus követője, hiszen "kisérteni akarta ezzel Jézust hogy valamivel megfogják...

(Márk 12:28-34) 28 Akkor az egyik írástudó, aki odament, és hallotta őket vitatkozni, és tudta, hogy ő jól válaszolt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első minden parancsolat között?” 29 Jézus így válaszolt: „Az első ez: »Halld, ó, Izrael, Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova, 30 és szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész elméddel és egész erőddel.« 31 A második ez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.« Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat.” 32 Az írástudó ezt mondta neki: „Tanító, jól mondtad, az igazságnak megfelelően, hogy »Ő e g y, és rajta kívül nincs más«; 33 és az, ha valaki szereti őt egész szívével, egész értelmével és egész erejével, és az, ha valaki úgy szereti felebarátját, mint önmagát, sokkal többet ér, mint minden egészen elégő felajánlás és áldozat.” 34 Erre Jézus, látva, hogy értelmesen válaszolt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten királyságától.” De senkinek sem volt többé bátorsága kérdezgetni őt.

11 Ismerd meg az írást, és ne fordítsd ki a saját szád ize szerint.

Nem beszélve arról, ha már idázel, akkor azt úgy tedd, hogy az adott téma tükrében tökéletesen megálljon.

Másodsorban meg, ha mást útánzol, akkor bírd a kritikát. Főleg hogy ha kiderül, hogy elég silány másolat vagy.

Szia!

A Biblia nem ismer csupán önmagának élő keresztényt, sőt csak a családjának élő keresztényt sem. Mindnyájan az emberiség egészéhez tartozunk. Egy igaz keresztény nem lehet közömbös a sok emberi szenvedés, segélykiáltás és szükséglet iránt.

Az Istennek tetsző élet: szolgáló élet. Jézus így szólt a tanítványairól élete végén, nagy imádságában: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Amiképpen Te küldtél engem a világra, úgy küldtem én is őket e világra.” (János 17,15. 18)

A keresztény feladata, hogy az evangélium, az isteni megváltási terv ismeretét megossza felebarátaival. Ez a szolgálat – a krisztusi elveket követve – hatalmas odaadást és lelki energiát igényel, mert azt kívánja, hogy a keresztény együtt érző figyelemmel, kezdeményező szeretettel teljesítse küldetését. Sohasem lehet tapintatlan vagy agitatív, mivel a lelki erőszak éppen annyira idegen Istentől, mint a fizikai erőszak: „Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” (2Korinthus 3,17)

Oda kell figyelnie felebarátaira, meg kell értenie gondolataikat, kételyeiket, kérdéseiket, testi-lelki szükségleteiket, és ahhoz mérten, annak megfelelően kell közvetítenie nekik Isten megmentő, segítő szeretetét és üzenetét az elveszett emberek iránt. Az igaz keresztény – Mesteréhez hasonlóan – mindenkor kész bármilyen szeretetszolgálatra felebarátai iránt (lásd: Máté 25,31–40; Lukács 10,25–37).

Pál apostol élete végén így vallott életcéljáról, amelynek beteljesítésén nyugodott üdvössége felőli bizonyossága: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz Bíró, ama napon. Nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az Ő megjelenését.” (2Timótheus 4,7–8)

A „nemes harcot” azért kell megvívnia a kereszténynek, hogy élete minden területén és cselekedetében a szeretettörvény érvényesüljön. Ez a küzdelem az ember saját, régi énje, megromlott természete és beidegződött önző szokásai ellen folyik. A „futás” – az apostol szóhasználata szerint (vö. Apostolok cselekedetei 20,24) – az Isten által ajándékozott és kijelölt feladatok elvégzése a másokért való szolgálatban. A „hit megtartása” pedig több annál, mint hinni néhány alapvető keresztény hittételben. Az alázatos, hálás, hívő szív megőrzéséről van szó, amely egy pillanatig sem tulajdonít önmagának érdemet a „nemes harc” megharcolásáért és a „futás” elvégzéséért, mert jól tudja, hogy egyedül Isten kegyelme által valósíthatta meg ezeket. Úgy gondolkodik tehát, hogy egyedül Istené a dicsőség mindezekért.

E három dolgot magában foglalja az a megjelölés, amelyet szintén ebben az igében találunk: Elnyerni „az igazság koronáját az igaz Bíró” kezéből. A keresztény életcél legrövidebb, legszebb meghatározása ez. Tehát úgy végigélni és befejezni ezt a földi életet, hogy Krisztus mint isteni személy, mint igaz Bíró, odaítélhesse az embernek „az igazság koronáját”, és ennek alapján megadhassa a jogot az új Földön az igaz, örök, boldog és teljes élethez.

A keresztény életmódját ez a nagy, átfogó életcél határozza meg mindenben. Ezt helyezi minden elé és fölé, megszívlelve Jézus tanításait: „Keressétek először Isten országát és annak igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.” (Máté 6,33)

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében pedig kárt vall? Mert micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?” (Máté 16,26)

Üdv. Péter

Szervusz

Ha nem olvasod a Bibliát, nem tudhatod meg, hogyan élhetsz Istennek tetsző életet. Ehhez szüntelenül beszélgetned (imádkoznod) kell Istennel is.

"Elmélyülésre" mindig van lehetőség, és imára is. Amikor főzöl, mosol, és takarítasz, vagy sétálsz a gyerekekkel... elmélkedj azon amit esetleg reggel 5-10 perc alatt olvastál a Bibliádból. Meglásd egy idő múlva nilyen eredménye lesz ennek!

„SZÜNTELENÜL imádkozzatok” írja a 1Tesszalonika 5:17. Isten nem kér olyat, nem ösztönöz olyasmire, amit ne tudnánk megtenni.

Üdvözletel.