Jézus Krisztus, maga magát támasztotta fel, vagy Atya támasztotta fel őt?

Ez a kérdés is egy helytelen ábrázolásból ered istenről. Isten nem egy személy, nem egy valaki, aki sorsunkat irányítja, aki az egyik embert megjutalmazza, a másikat megdorgálja mert nagyon rosszan viselkedett, vagy talán csak azért, hogy próbára tegye. Nem, egy ilyen Isten nem létezik.

Közelebb állunk az igazsághoz, ha Istent úgy képzeljük el mintha egy Eredeti Önfejlesztő Ihlet lenne, melyből minden kifejlődött, vagy mint a Mindenható Törvény, a Vezérlő Alapelv mindenben; minden Hatalom, Bölcsesség és Szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk mindenütt.

Így ábrázolva könnyebben megértjük hogy Isten valóban jelen van mindenütt és mindig, tehát bennünk emberekben is. Názáreti Jézus az Isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre a végsőkig. És igen elérte a tudatnak azt a magas színvonalát, melyen a halál elkerülhetővé válik, de szándékosan nem kerülte el, hogy feltámadásával bizonyíthassa, alátámaszthassa tanítását. Ő ugyanis az emberi tudat felemelését tekintette feladatának.

Jézusnak nem a személyisége volt az aki őt feltámasztotta, hanem az isteni kiléte, az Isten egyszülött fia az Én Vagyok, a Krisztus benne, nem egy entitás rajta kívül.

Nos kedves kérdező, megkaptad a választ?

Ahány válaszoló, annyi féle verzió. Szerinted melyik hiteles? A fantáziálás, vagy a bibliai válasz? Te melyiket választod?

Jézusnak mindenre volt hatalma, mivel maga is Isten volt. Azonban sok válaszolóval egyetértve, szerintem is alávetette magát az Atya akaratának. Én nem mondanék egyértelmű választ itt akkor sem.

Eleve, magától is tudott volna csodákat is tenni, mégsem tett, hanem megvárta az alámerítkezést, majd a Szent Szellem rászállását, a kísértésekben való próbák kiállása után.

Ezek után, a Hármasság összhangjában tette a dolgokat.

Jánosnak az alámerítkezésekor mondta is, hogy minden igazságot be kell hogy töltsön. Tanítványoknak is azt mondta, hogy várják meg a pünkösdöt, és még bizonyságtevést sem szabadott elkezdeniük a Szent Szellemmel való betöltekezés nélkül, pedig látták a feltámadott Jézust, az alőtte lévő kb 3,5 évről nem is beszélve.

Tehát Őt követve, szolgálni, igét hirdetve, csak újjászületetten, víz, és Szent Szellemtől megkeresztelve szabadna csak elkezdeni, folytatni.

Jézusnak, mint Isteni személynek volt hatalma, de sok-mindenről lemondott. Pl a kereszten is Légiónyi angyalok várták, hogy megszabadítsák, mégis lemondott róla, miattunk.

Valószínű, hogy Ábrahámhoz hasonlóan, aki fiát, Jézus meg az életét letette Isten kezébe.

De valószínű tudta a menetrendet, hiszen a latornak is kijelentette a kereszten, hogy ma velem leszel a paradicsomban, mert tudta, hogy lemegy a pokolba, és ott az Ábrahám kebelének nevezett külön kerített, vígasztalás helyére vitte. A pokol mélyére is lehatolt, majd bejelentette a győzelmét, a megváltás tényét, és hogy a pokolnak nem volt joga, és lehetősége Őt fogva tartani, mert nem volt benne semmilye, hisz Sátántól sem az elején a kísértésekor, sem későbbi kísértésekkor nem fogadott el semmit, így nem volt tartozása.

A bűn, elfogadása a Sátántól kínált dolgoknak.

A Bűn zsoldja, jutalma a halál. A tartozás miatt tudja az embert a pokol jogosan fogva tartani.

Jézust nem tudta, mert nem volt bűne.

Utána, hogy az emberekért bemutatta a Szent vérét, engesztelést, és a sátánnak odadobta magát a kereszten, és vádlásra nem nyitotta fel a száját, így kifizette a mi tartozásunkat is. Ezért a többi, Messiásban előre hívő, ószövetségi szenteket, akik Lukács 16-ban írt vízzel, és vígasztalással ellátott, várakozóhelyen ,ahol nem volt semmi szenvedés, hanem várták a megváltást, az ott lévők is kijöhettek.

Némelyek jelként, az első zsengeként Jézussal együtt támadtak fel, majd később, a többi, lélekben menybe menő után mentek a mennybe.

Jézus váltsága óta lehet bemenni a mennybe embernek.

A vér miatt, amit felvitt az Atyának.

Tehát a pokol, halál nem tudta Őt fogva tartani, ez biztos, ereje is lett volna, az is biztos. De szerintem együtt, összhangban, koinóniában, harmóniában egyszerően csak tökéletesen követte az Atya akaratát, és a feltámadásban mindegyikőjük benne volt.

Eleve, pl a gyógyítás ajándéka is a Szent Szellem munkája.

Jézus teste hatalmas helyreállításra, gyógyulásra is szorult a feltámadás pillanatában, amit a Szent Szellem végzett el szerintem, mint korábban is Jézussal együttműködve a szolgálata alatt, az Atyától látva, azt követve hárman működtek "össze".

Jézusnak egyedül, ahogy lehet tudni, a szegek helyei maradtak fent egyenlőre... Kijelentésekből úgy lehet vélni, az egyház teljes létszámáig, az utolsó üdvözülőig megmarad neki jelül. De a széttépett, péppé vert, római ólom, vagy vaskarmos, nehezékes, húsba beleszakító korbács nyomait, sebeket fején, oldalán, azok is gyógyulásra szorultak. Eleve az egész hústeste mennyei testé dicsőült meg, ahogy Pál írja, a miénk is fog hasonlóan majd, az elragadtatáskor, vagy a feltámadáskor.