Ti elvonulnátok a világ elől spirituális gyakorlás céljából? Taoisták, buddhisták, hinduk, krisna vallásúak, keleti vallást gyakorlók, spirituális beállítottságúak.

Szia!

Nem, mert az élet itt és most zajlik, nem pedig ülőpárnákon. Könnyű lenne elfordulni a valóságtól és magányban elmélkedni, de ez egyben a valóságtól való elfordulást is jelentené.

Remélem, annak ellenére, hogy katolikusként írok, nem lesz probléma.

Ugyanis engem is érdekel és vonz ez az életstílus, a lelki életet és gyakorlást előtérbe helyezni a mindennapi rohanással szemben.

Korábban bizonyos időt töltöttem Indiában ilyen céllal.

Nagyon jó hatása volt.

Berendezkedni egy ilyen életre nagyon jó ötlet lehet.

A megvalósításához sok sikert kívánok! :)

Pietrosol

Hasonlóan vélekedek én is.Nekem max.egy kisebb időre bejönne az elvonulás,tehát szerintem lehet az hasznos,csak azt tudni kell,hogy ez egyben menekülés is az itt és most elől.A spiritualitásnak pedig pont az a lényege,hogy az itt és mostban legyünk,és éljük az életet.

"KERESZTÉNYEK ÉS KATOLIKUSOK STB. KIMÉLJENEK nem vagyok kiváncsi a kioktatásra!"

A Római Katolikus Egyház is egy keresztény Egyház. Ezt nem kioktatásként, hanem felvilágosításként szántam, mert a kérésedből nagyon úgy tűnt, hogy a keresztényeket és a katolikusok közt olyan ellentétet vontsz, mint az iszlám és a buddhisták között. Remélem, nem probléma, hogy kiigazítottalak ^^"

Kérdező!

„Az önuralomban tisztul a tudás, és a tudásban tisztul az önuralom. Amennyi önuralom, annyi tudás, és amennyi tudás, annyi önuralom. Aki önuralmat gyakorol, az növeli tudását, és aki tudást gyakorol, növeli önuralmát. Önuralom és tudás pedig égen-földön a legjobb.”

Hogyan gyakorolsz önuralmat, ha nem vagy az önuralamat igénylő helyzetben? Ha elvonulva gyakorolsz, az legfeljebb szimuláció.

Semmi mellet nem agitálok, de a meditációt nem csak elvonulva lehet gyakorolni, hanem folyton. Persze a pikoan vagy más mélymeditációk más lapra tartoznak, de a cél az lenne, hogy az egész élet váljon éberséggé.

De, tégy belátásod szerint.

Ezzel az ötlettel csak az a gond, hogy valamit enni is kell abban a viskóban. Meg télen fűteni.

Kaját lehetne termeszteni azon a telken, ám ez elég fárasztó munka, és legalább annyi időt elvesz az életedből, mintha naponta eljárnál krumplit sütni a mekibe.

A tűzifát viszont nem nagyon lehetne megtermelni egy kis telken (úgy, hogy minden évben elég legyen), maximum ellopni egy közeli erdőből. Az meg nem annyira buddhista hozzáállás :)

Úgyhogy keresni kell egy gazdag szponzort, aki finanszírozza a kiadásokat :P

Szerintem egyszerűbb egy kolostorhoz csatlakozni, mint felépíteni a saját rendszeredet a semmiből. (Legalábbis a saját pénztárcám vastagságából kiindulva :D)

Azsiaban teljesen bevett dolog, hogy a vilagiak szamara elvonulasokat szerveznek, ami evente 1-2 het. Ha jol tudom, Amerikaban is letezik ilyesmi.

A vilagi, az vilagi, a szerzetes pedig szerzetes. Mindketto elerheti a megvilagosodast, meg az sincs kimondva, hogy valamelyiknek konnyebb. Mielott dontenel, ismerd meg jol azt az eletformat, amelyik mellett elkotelezned magad. Mind a vilagi, mind a szerzetesi let kotelezettsegekkel es lemondasokkal jar.

Pietrosol, ha még olvasod:

"Könnyű lenne elfordulni a valóságtól és magányban elmélkedni, de ez egyben a valóságtól való elfordulást is jelentené."

Mit nevezel valóságnak, amitől el lehetne fordulni? Mert valóság az is, ha egy lakatlan szigeten élsz, és az is, ha faluhoz közeli tanyán élsz, és az is, ha benn a faluban, és az is, ha kisvárosban, és az is, ha nagyvárosban. A véleményed alapján mondhatnánk, hogy aki a nyolcadik kerületben lakik, joggal tartja a főváros egy nyugisabb kerületében lakóról, hogy menekül a valóság elől, mert elkerüli a piszkot, a bűnözést, ahelyett, hogy hozzá edződne. (Elnézést, ha valaki a nyolckerben lakik, lehet, hogy vannak jó részei is, de most csak a példa miatt írtam ezt.) És ugyanígy mondhatná a faluban élő a mégnyugisabb tanyán élőnek, hogy menekül. De miért is menekülés az, hogyha a "rosszat" (ami számunkra kellemetlen) lecseréljük egy jobbra? A viszonylagos kényelem, könnyűség nem minden esetben egyenlő a megfutamodással. Mert ha az lenne, akkor mindenki (aki bátor és erős akar lenni) direkt keresné a rosszat: rossz helyen lakna, rossz munkahelyre pályázna, hozzá nem illő partnerrel kötne házasságot stb, mert ezek a szituációk jobban rákényszerítenék, hogy szellemileg (lelkileg) fejlődjön.

"Hogyan gyakorolsz önuralmat, ha nem vagy az önuralamat igénylő helyzetben?"

Az önuralmat igénylő helyzetek skálája nagyon széles, nem csak 0% és 100% van. Hogyan határozod meg, hogy mi a megfelelő mennyiség, hogy mennyi nehézséggel kell találkoznod naponta, hogy gyakorolhasd az önuralmat?

A másik, hogy a "vadonban" is van sok fegyelmet igénylő helyzet, csak másfélék. Ott emberekkel nem kerülsz szembe, de mással igen: magány, vadállatok, időjárás viszontagságai. Nekünk, civilizált embereknek kitaláltak egy bizonyos környezetet és életformát, amit valóságnak nevezünk, de csak mert ide rakták elénk (beleszülettünk), és mi megkajáljuk. Amúgy fővárosi vagyok, szóval nem ágálok a civilizáció ellen, de nem is gondolom, hogy egy barlangban élő remete helytelenebb utat választott volna, mint én. Ő sok mindenből kimarad, ami nekünk az élet része, viszont mi is kimaradunk olyanokból, ami neki jelenti a valóságot.

"Ha elvonulva gyakorolsz, az legfeljebb szimuláció."

Minden gyakorlás szimuláció! A tanulásnak a szimuláció a lényege. Először csak eljátsszuk, imitáljuk az adott dolgot, próbálgatjuk, ízlelgetjük, kísérletezünk, mielőtt élesben csinálnánk. Persze ez nem helyettesítheti a nagybetűs életet, a mély vizet, de azért sokat segíthet a felkészülésben. (Ez azokra vonatkozik, akik csak bizonyos időre vonulnak el, majd visszatérnek. Aki meg örökre kivonul a társadalomból, az meg más környezetben fogja művelni az önuralmat, vagy bármilyen más erényt, amiben fejleszti magát.) Egyébként az időszakos elvonulásról az a véleményem, hogy olyan, mint a testnek az időnkénti tisztító kúra. Bármennyire tudatosak vagyunk, olyan világot élünk, hogy a testi, lelki szenny ránk zúdulása nagyobb mértékű annál, mint amilyen ütemben meg tudjuk emészteni, ill. levakarni magunkról. Ezért néha jót tehet egy kis szünet, ami alatt regenerálódni tudunk, hogy aztán újult erővel vehessük fel a küzdelmet. Nem veszekedni akarok :), csak érdekelne, hogy szerinted mi szól amellett, hogy az ember ne vonuljon ki a társadalomból. Most eszembe jutott, amit szoktak mondani, hogy "az ember társas lény", és mégiscsak a fajtársaink mellett a helyünk, közösségben, ez igaz. Viszont ha valaki szerzetesnek áll, ott is emberek fogják körülvenni. (Csak kevesebben, és hasonló beállítottságúak.)