Bűn az, ha keleti szobrokat tartok a szobámban, mint emléktárgyakat korábbi utazásaimról? Elsősorban Római katolikusok véleménye érdekel.

Református vagyok.

Jelen kérdésben iránymutatónak tartom, amit Pál a bálványáldozati hús evésével kapcsolatban ír: 1 Korinthus 8, illetve 10:23-33. Lefordítva a te esetedre, kedves kérdező: Neked van ismereted; számodra nem istenek a szobrok, csak dísztárgyak. Ezzel így önmagában nézve nem is lenne baj. De ha valaki belép a lakásodba, vajon milyen reakciót fog kiváltani belőle a látvány? Képzeljük el, hogy a közelmúltban mentette ki Isten ezoterikus praktikák kötelékéből; nem fogja a régi bűnére csábítani, ha keresztény ember polcán Buddha-szobrot lát? Hipotetikus szcenárió, de Pál éppen ilyenekről beszél. Másokért is felelősek vagyunk. Jézus is figyelmeztet: jaj annak, aki egyet is megbotránkoztat a (hitben) kicsinyek közül.

A másik ok, amiért a helyedben nem tennék bálványszobrot a polcomra: nem vicc, hogy az ellenség képes ezeken keresztül munkálkodni; kihasználja a rést, amit védtelenül hagyunk. Misszionáriusok esetenként beszámolnak egy-egy, a ház lakói által elfeledett, de még valamelyik fiók mélyén lapuló szobor, amulett, egyéb vallási tárgy káros hatásáról.

A fenti kockázati tényezőket figyelembe véve: Lehet Buddha-szobor a polcodon, de MINEK??? Megéri a kockázatot?

1 Thesszalonika 5:21-22 "Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!" "Látszik", tehát a potenciális ártalmat is jobb elkerülni.

"Ha már elkezdenél komolyabban foglalkozni azzal, amit vagy akit ábrázolnak, akkor inkább dobd ki őket." Miért? Érdeklődni nem bűn! Vagy "komolyabban foglalkozni" alatt azt érted, hogy hinni kezd bennük? A Kérdező mondta, hogy katolikus és az is akar maradni, ebből nem enged. Akkor nem hiszem, hogy rossz hatással lenne rá.

Ha valaki épp most hagyta abba az ezotériát, akkor talán nem tanácsos ilyen szobrokat őrizgetnie. Könnyen beléjük láthat olyan dolgokat, amiket nem kéne. Ez a veszély azonban a Kérdezőt nem fenyegeti, ha pedig látogató érkezik hozzá, hát nem mindegy, hogy mit szól hozzá?

"ha pedig látogató érkezik hozzá, hát nem mindegy, hogy mit szól hozzá?"

Nem, ugyanis keresztény társaink felé tartozunk annyival, hogy 1. nem botránkoztatjuk meg őket, 2. lehetőleg nem visszük őket olyan helyzetbe, ami bűnre csábítja őket. 21.es nagyon jókat írt.

Szerintem is jókat írt, én is érdekesnek tartottam.

Valóban kerülni kell a többi ember megbotránkoztatását és bűnre csábítását is, csak át ne csapjon ez túlzott megfelelési kényszerbe. Vannak emberek, akik mindenen megbotránkoznak, és képtelenség megfelelni nekik. Ha valaki az ízlésemért szól meg, azért hadd ne én legyek már a hibás!

Akkor bün ha imádati tárgyként van es volt használva.

Ha mükincs es mint művészeti tárgyként viszonyulunk hozzá es nem bálványként akkor nyugodtan megtarthatjuk!

Folytatom,minden bálvány amit bálványként használ az ember.

A te esetedben nem igy van.

Azt nevezzük bálványnak ha valamihez ugy ragaszkodunk,hogy az időnket es energiánkat ráforditsuk es ezt az időt energiát az Isteni lmádattol vesszük el.Ez azt jelenti,hogy többet foglalkozunk egy tárgyal mint Istennel imádatként.

Pál azt mondja azoknak a"hasuk a bálványuk"Itt az apostol rámutat ha az időnket energiánkat csak a tulzásban vitt,hasunk kényeztetésére,mohoságra használjuk,bálványozzuk a hasunkat.

Ugy,hogy kedves kérdező,ha nem imádati tárgy es nem mutatsz neki be imádatot es nem dédelgeted állandóan mint mükincset megőrizheted ahol te akarod.

Egy Jehova Tanúja.