Van értelme imádkozni a meghaltak lelki üdvéért?

(Róma 6:7) 7 Mert aki meghalt, azt felmentették a bűne alól.

Kétszeresen is jogosult a feltámadásra az aki meghalt, mert egy részt a Biblia vers szerint a halála felszabadította a Bűnétől,

(Róma 6:23) 23 Mert a bűn zsoldja a halál,. . .

Vagy is a halálával fizetett a Bűnéért.

Más részt Jézus halála is jogosulttá teszi, mivel az is egy fizetség a Tökéletlen emberekért, vagy is Ádám leszármazottaiért akik nem tehetnek erről.

Katy Weaver

Ebben a kérdésben eltér a katolikus és a protestáns üdvözüléstan. Én a katolikus álláspontot tudom, a protestánsról csak annyit, hogy mivel az ő hitük szerint egyedül Isten kegyelme üdvözít, ezért nincs szükség a holtakért való közbenjáró imára.

Katolikusként azt vallom, hogy az Egyház 3 részre oszlik: a zarándok Egyház (ezek vagyunk itt mi a földön), a megdicsőült Egyház (ők azok, akik üdvözültek, ünnepüket ma, Mindenszentekkor ünnepeljük) és a szenvedő Egyház (ők a purgatóriumban tisztuló lelkek). Ez a három szoros kapcsolatban áll egymással. A halállal nem szakad meg semmi, az elhunytakért ugyanúgy felelősek vagyunk, mint az élőkért. Hisszük, hogy közbenjáró imánkkal hozzásegíthetjük a lelkeket ahhoz, hogy megláthassák Istent. Ezt bárki megteheti, Isten mindenkit egyformán szeret és minden embert üdvözíteni akar.

Persze, ha valakiért senki nem imádkozik, az rajta kívülálló dolog, viszont az Egyház minden évben, halottak napján (azaz holnap) az összes elhunytért mutat be Szentmiseáldozatot.