Mit ir a Biblia anok feldatarol? Kell gyeeket vallalni mindekepp vagy az sem gond ha nem szulunk. En nem talaltam semmi konkretat erre vonatkozoan. Kivancsi lennek ti hogy latjatok ezt?

Utolsó:

Igazából azt nem értik az emberek,hogy ha valaki hívő,akkor nem fellapozza a Bibliát félóránként,hogy mit tegyen,hanem úgy nőtt fel,olyan közegben,ahol a morál a Bibliára épül.

Szerintem sokan nem is ismerik,de azt mondom elég elolvasni a tízparancsolatot,most komolyan,olyan szörnyű dolgok vannak benne,ami etikailag nem elfogadható?

Látod, hogy milyen világban élünk? Mert mikor szülted volna? Amikor üresek voltak a boltok, esetleg a pestisek alatt, vagy netalántán amikor vadállatokkal kellett megküzdeni a jobb zugokért?

Nem a mikorral van gond, hanem a hollal maximum.

22:46-nak: én nem is azt állítottam, h minden hívő félóránként felcsapja a bibliát, hogy mit tegyen, hanem azt, hogy el tudom képzelni,hogy vannak ilyenek is a világon, akik ennyire beleélik magukat... mondjuk 10-ből 1...én sokat ismerek, akik tényleg így élnek, mindent a biblia szerint csinálnak, nagyon durva... nincs benne írva semmi rossz dolog, de azért rendelkeznie kell még a hívő embernek is annyi önállósággal, hogy döntsön a dolgairól a biblia nélkül... és ráadásul vannak dolgok a bibliában, amik túl merevek,vagy elavultak, és bizonyos helyzetben az embernek a józan eszére vagy a szívére kell hallgatnia, mert azt a biblia épp nem tudja megválaszolni...ilyen pl a gyermekvállalás kérdése is, csak hogy ne menjünk túl messzire

én is olvastam a bibliát, tudom, mi áll benne, de már előtte is rendelkeztem annyi erkölccsel, belső hanggal és lelkiismerettel,hogy tudjam, mi helyes, és mi helytelen egy adott esetben...és állítom neked, szentebb életet élek én ateista létemre, mint néhány képmutató hívő (és ezt most tényleg nem az egész csoportra értem, hanem azokra, akik valóban képmutatóak)

kedves kérdező, válaszolok a kérdéseidre. én a lelkiismeretemet a szüleimtől kaptam, mert így neveltek...rengeteg olyan ember van, még a hívők között is, akiknek látszólag semmi lelkiismerete nincsen...akkor róluk elfeledkezett volna isten? és nem kapálóznék kétségbeesetten akkor sem, hogyha haldokolnék, mert még életemben igyekeztem helyrehozni minden elkövetett hibámat tőlem telhetően, így nincs bűntudatom semmi miatt és nem is érzem magam bűnösnek semmi miatt...a halál utáni dolgokon pedig én is szoktam gondolkodni, nekem is van egy saját kis elméletem arról, mi lesz velünk a halál után, ugyanúgy, ahogy neked...szóval van, ami megnyugtasson (most nem írom le részletesen, mert hosszú lenne)...téged a mennyország gondolata nyugtat meg, engem pedig más, amit sokkal lehetségesebbnek és jobbnak is érzek a mennyországnál... te meg azt érzed jobbnak...emberek vagyunk, kinek a pap, kinek a papné, nem? én nem akartam bántani senkit sem a hite miatt, csupán megjegyeztem, majd elmagyaráztam egy aggodalmamat, ami, úgy értem, megértésre talált, mert sikerült mindenféle szitkozódás és dobálózás nélkül kompromisszumra jutnunk(nem jó, ha mindent a biblia szerint csinál valaki, de azért tartsa be az ott foglalt törvényeket)...ez nekem már egy győzelem, ugyanis kevés vallásos emberrel tudtam eddig veszekedés nélkül beszélgetni erről a témáról, ráadásul úgy,hogy még kompromisszumra is jutunk :) úgyhogy én mostmár boldogan halnék meg ;)

és elnézést, akkor helyesbítek, nem szentebb, csak erkölcsösebb életet élek az említett embereknél

azért egy valamit nagyon nagyon sajnálnék, hogyha most haldokolnék...de tényleg csak ezt az egyet (ebben a helyzetben viszont semmiféle isten vagy mennyország bizonyos megléte nem tudna megvígasztalni)...méghozzá azt sajnálnám,hogy úgy halok meg, hogy nem szülhettem meg és nem nevelhettem fel a gyermekeimet... látod, még a kérdéshez is vissza kanyarodtam