Mit gondoltok, mi lehetne a megoldás erre a problémára?

Római katolikus vagyok.

Szeretnék áldozni, de mivel szentségtörésnek számít, ha úgy megyek ki az oltárhoz, hogy halálos bűnöm van, ezért meg kellene előtte gyónnom.

Egyáltalán nem szeretek gyónni, nagyon ideges vagyok előtte (és közben is elég kellemetlenül érzem magam), de ezen még csak-csak túl lennék, ha tudnám, hogy utána majd rendszeresen áldozhatok.

CSAKHOGY hiába gyónok meg, mert tudom, hogy már a következő héten elkövetek valami újabb halálos bűnt (hiszen a helytelen gondolat is annak számít, azt pedig egyáltalán nem tudom kizárni), és akkor újra mehetek gyónni... én pedig biztos nem fogok minden héten.

ERGO egyáltalán nem megyek el sem gyónni, sem pedig áldozni, és helyette tovább vágyódom Krisztus teste után. :(

Ne gyertek azzal, hogy menjek másik egyházhoz, én ki akarok tartani a sajátom mellett, csak nem igazán találom a dolog megoldását. :S Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy sokszor még a templomban is tisztátalan gondolataim támadnak, és hiába próbálom elnyomni őket, újra és újra a felszínre törnek. Mi lenne, ha pont gyónás/áldozás közben jutnának az eszembe...? Nagyon szégyellném magam miattuk!

Segítsetek, kérlek! 18/L