Mit jelent az, hogy "bibliai alapelvek"?

Pontosan ezért írtam ki a kérdést, mert azt tapasztalom, hogy a legtöbb ember nem tesz különbséget a törvény és az alapelv között. Pedig ez életbevágóan fontos ahhoz hogy elfogadható életet éljünk Isten előtt.

Kedves Péter. Bemásolok neked egy cikket a kiadványunkból ezzel kapcsolatban. Nem tudnám jobban elmindani és teljesen egyetértek vele. Íme:

AMINT a tudósok azon fáradoznak, hogy feltárják a világegyetem titkait, döbbenten figyelik meg, hogy micsoda energiamennyiség van felhalmozva a minket körülvevő kozmoszban. Napunk, mely egy közepes nagyságú csillag, annyi energiát termel, mintha „minden másodpercben százmilliárd hidrogénbomba robbanna fel”. A Teremtő képes uralkodni ezek fölött a hatalmas égitestek fölött, és irányítani tudja őket korlátlan hatalmával (Jób 38:32; Ézsaiás 40:26). Mi a helyzet velünk, emberekkel, akik szabad akarattal, erkölcsi érzékkel, gondolkodóképességgel és szellemi igénnyel vagyunk megáldva? Hogyan vezet minket az Alkotónk? Szeretettel irányít tökéletes törvényei és magasztos alapelvei, valamint képzett lelkiismeretünk által (2Sámuel 22:31; Róma 2:14, 15).

Isten kedvét leli azokban az intelligens teremtményeiben, akik úgy döntenek, hogy engedelmeskednek neki (Példabeszédek 27:11). Jehova nem programozott be minket vak engedelmességre, mintha értelem nélküli robotok lennénk, hanem szabad akarattal ruházott fel, hogy értelemmel tudjunk a jó cselekvése mellett dönteni (Héberek 5:14).

Jézus, aki tökéletesen visszatükrözte Atyját, ezt mondta a tanítványainak: „Ti a barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. Nem nevezlek többé rabszolgáknak titeket” (János 15:14, 15). Az ókorban a rabszolgának nem volt más választása, mint hogy engedelmeskedjen az urának. A barátság azonban olyan tulajdonságokon alapul, amelyek a szívre hatnak. Jehova barátaivá válhatunk (Jakab 2:23). Ezt a barátságot a kölcsönös szeretet teszi erőssé. Jézus a szeretettel kötötte össze az Isten iránti engedelmességet, amikor kijelentette: „Ha valaki szeret engem, megtartja a szavamat, és az én Atyám szeretni fogja őt” (János 14:23). Mivel Jehova szeret bennünket, arra kér, hogy éljünk az alapelvei szerint, így vezetése által biztonságban lehetünk.

Isteni alapelvek

Mit nevezünk alapelvnek? A magyar nyelv értelmező szótára így határozza meg az „alapelv” szót: „olyan, önmagában világos, kétségbevonhatatlan tétel . . . , amelyből további tételek vezethetők le . . . ; alapigazság.” A Biblia alapos tanulmányozása során kiderül, hogy égi Atyánk alapvető irányelvekről gondoskodik, melyek számtalan élethelyzetben alkalmazhatók. Jehova ezáltal az örök jólétünket tartja szem előtt. Ez összhangban van azzal, amit a bölcs Salamon király írt: „Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei. Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin” (Példabeszédek 4:10, 11). A Jehova által meghatározott alapelvek érintik a hozzá és az embertársainkhoz fűződő kapcsolatunkat, az imádatunkat és a mindennapi életünket (Zsoltárok 1:1). Tekintsünk most át néhány ilyen alapelvet!

A Jehovával ápolt kapcsolatunkról Jézus kijelentette: „Szeretned kell Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel” (Máté 22:37). Isten olyan alapelvekről is gondoskodik, amelyek az embertársainkkal való viselkedésünkre vonatkoznak; ilyen például az aranyszabály: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, nektek is hasonlóképpen meg kell tennetek velük” (Máté 7:12; Galácia 6:10; Titusz 3:2). Az imádatra nézve a következő buzdítást kapjuk: „figyeljünk egymásra a szeretetre és kiváló cselekedetekre való ösztönzés végett, nem hagyva fel egybegyűlésünkkel” (Héberek 10:24, 25). Az élet mindennapi dolgait illetően Pál apostol ezt mondta: „akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” (1Korintus 10:31). Isten Szavában rengeteg más alapelv is található.

Az alapelvek jól működő alapigazságok, és a bölcs keresztények megtanulják szeretni őket. Jehova a következők megírására ihlette Salamont: „az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben [szíved közepében, Katolikus fordítás]. Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség” (Példabeszédek 4:20–22).

Miben különböznek az alapelvek a törvényektől? Az alapelvek a törvények alapjai. A szabályok, melyek többnyire konkrétak, talán csak egy bizonyos időre vagy helyzetre érvényesek, az alapelvek azonban nincsenek időhöz kötve (Zsoltárok 119:111). Az isteni alapelvek nem avulnak el, és nem semmisülnek meg. Igazak Ézsaiás próféta ihletett szavai: „Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” (Ézsaiás 40:8).

Gondolatainkat és tetteinket irányítsák alapelvek!

„Istenünk beszéde” újra és újra arra ösztönöz, hogy gondolatainkat és tetteinket alapelvek irányítsák. Amikor Jézustól azt kérték, hogy foglalja össze a Törvényt, Jézus két tömör kijelentést tett: az egyik a Jehova iránti, a másik az emberek iránti szeretetet hangsúlyozta (Máté 22:37–40). Jézus ezzel részben idézte a Mózesi Törvény alaptanításainak a korábban már rögzített, rövid összefoglalását az 5Mózes 6:4, 5-ből: „az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.” Jézus ekkor nyilvánvalóan a 3Mózes 19:18-ban található isteni utasításra is gondolt. A Prédikátor könyvének világos, magvas és erőteljes befejezésében Salamon király szavai jó néhány isteni törvényt összefoglalnak: „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Prédikátor 12:15, 16; Mikeás 6:8).

Az ilyen alapelvek jó megértése segíthet abban, hogy felfogjuk és alkalmazzuk a konkrétabb utasításokat. Ezenkívül, ha nem értjük teljesen és nem fogadjuk el az alapelveket, akkor lehet, hogy nem tudunk majd bölcs döntéseket hozni, és a hitünk könnyen meginoghat (Efézus 4:14). Ha azonban jól elménkbe és szívünkbe véssük az alapelveket, könnyű lesz felhasználnunk őket, amikor döntéseket hozunk. Értelemmel alkalmazva őket, sikeresek leszünk (Józsué 1:8; Példabeszédek 4:1–9).

A bibliai alapelvek felismerése és alkalmazása nem olyan egyszerű, mint egy törvénygyűjtemény betartása. Tökéletlen emberek lévén talán nem szívesen vesződünk azzal, hogy alapelvekből kiindulva próbáljunk logikus következtetésre jutni. Lehet, hogy amikor döntést kell hoznunk, vagy szorult helyzetben vagyunk, kényelmesebbnek érezzük, ha az adott esetre van egy szabály. Megeshet, hogy útmutatásért fordulunk egy érett keresztényhez — aki talán gyülekezeti vén —, és azt várjuk, hogy majd mond egy konkrét szabályt, mely ráillik a helyzetünkre. Ámde nem biztos, hogy a Biblia és a Biblián alapuló kiadványok tartalmaznak erre a helyzetre vonatkozó szabályt, és még ha találunk is ilyet, az valószínűleg nem alkalmazható minden esetben és minden körülményre. Emlékezz csak arra, amikor egy férfi ezt kérte Jézustól: „Tanító, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” Jézus hamarjában előállhatott volna egy törvénnyel, amely testvérek közötti viták rendezését szolgálja, de ő inkább egy általánosabb alapelvvel válaszolt: „Tartsátok nyitva a szemeteket, és őrizkedjetek mindenfajta mohóságtól.” Jézus ezzel olyan irányelvet adott, amely akkor is hasznos volt, és mind a mai napig az maradt (Lukács 12:13–15).

Alighanem ismersz olyanokat, akik csak húzódozva, a büntetéstől való félelem miatt engedelmeskednek a törvényeknek. Az alapelvek tisztelete kizárja az efféle gondolkodásmódot. Az alapelvek természetükből fakadóan arra késztetik az általuk vezérelt embereket, hogy szívből engedelmeskedjenek. Tulajdonképpen a legtöbb alapelv nem is von maga után azonnali büntetést, ha valaki nem tartja be őket. Ez felszínre hozza szívünk indítékait, hogy miért is engedelmeskedünk Jehovának. Erre példa az, amikor József visszautasította Pótifár feleségének az erkölcstelen ajánlatait. Habár Jehova akkor még nem gondoskodott írott törvényről a házasságtörés ellen, és nem jelezte, hogy isteni büntetés várna arra, aki más ember feleségével folytat nemi kapcsolatot, József mégis tisztában volt az Isten által előírt házassági hűség alapelvével (1Mózes 2:24; 12:18–20). Válaszából kiderül, hogy erőteljesen befolyásolták az ilyen alapelvek: „hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?” (1Mózes 39:9).

A keresztények ma szeretnék, ha Jehova alapelvei irányítanák őket személyes ügyeikben, például a társaságuk, kikapcsolódási formájuk, a zene és az olvasmányaik megválasztásában (1Korintus 15:33; Filippi 4:8). Ahogy nő az ismeretünk, a megértésünk, valamint a Jehova és az ő irányadó mértékei iránti értékelésünk, úgy lesz a lelkiismeretünk, vagyis az erkölcsi érzékünk, egyre inkább a segítségünkre, hogy még az egészen személyes jellegű ügyekben is alkalmazzuk az isteni alapelveket, bármilyen körülmények közé kerüljünk is. A bibliai alapelvektől vezérelve nem keresünk majd kiskapukat Isten törvényeiben, és nem fogjuk azokat követni, akik azzal kísérletezgetnek, hogy meddig mehetnek el, anélkül hogy egy adott törvényt ténylegesen megszegnének. Tudjuk, hogy aki így gondolkodik, az önmaga ellen dolgozik, és kárt okoz magának (Jakab 1:22–25).

Az érett keresztények felismerik, hogy az isteni alapelvek követéséhez elengedhetetlen, hogy foglalkoztassa őket, mit érez Jehova egy bizonyos dologról. „A kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt!” — buzdít a zsoltáríró (Zsoltárok 97:10). A Példabeszédek 6:16–19 felsorol néhány olyan dolgot, amelyet Isten rossznak ítél: „E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének: a kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, a hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!” Ha az a vágy irányítja az életünket, hogy szeretnénk visszatükrözni Jehova érzéseit az ilyen lényeges kérdésekben, akkor az alapelvek követése az életünk megszokott részévé válik (Jeremiás 22:16).

Fontos a jó indíték

Az alapelvek ismerete és alkalmazása attól is megóv bennünket, hogy beleessünk az üres, külsőségekben kimerülő imádat csapdájába. Más dolog alapelveket követni, és megint más mereven a szabályokhoz ragaszkodni. Jézus a hegyi beszédben nyilvánvalóvá tette ezt a különbséget (Máté 5:17–48). Ne felejtsük el, hogy Jézus hallgatói zsidók voltak, akiknek a viselkedését a Mózesi Törvénynek kellett irányítania. A valóság azonban az volt, hogy torz szemlélet alakult ki bennük a Törvényről. Nagyobb hangsúlyt fektettek a Törvény betűjére, mint a szellemére. Ezenkívül előtérbe helyezték a hagyományaikat, Isten tanítását pedig háttérbe szorították (Máté 12:9–12; 15:1–9). Következésképpen az emberek általában nem tanultak meg alapelvekben gondolkodni.

Jézus viszont olyan alapelveket foglalt bele a hegyi beszédbe, melyek az erkölcs öt különböző területére vonatkoznak, mégpedig a haragra, a házasságra és válásra, az ígéretekre, a bosszúra, valamint a szeretetre és gyűlöletre. Jézus mindegyiknél rámutatott, hogy miért hasznos valamilyen alapelvet követni, és ezáltal magasabb erkölcsi irányadó mértékeket helyezett a követői elé. A házasságtörés kérdésében például olyan alapelvet fogalmazott meg, mely nemcsak a tetteinket, hanem a gondolatainkat és vágyainkat is irányítja: „mindaz, aki kitartóan néz asszonyra, hogy szenvedélyre gyúljon iránta, már házasságtörést követett el vele szívében” (Máté 5:28).

Ez a példa rávilágít, hogy soha nem szabad szem elől tévesztenünk Jehova alapelveinek a célját és a szellemét. Ne is próbáljuk azáltal elnyerni Isten kegyét, hogy erkölcsi téren puszta formaságokhoz ragaszkodunk. Jézus úgy leplezte le az ilyen gondolkodásmód téves voltát, hogy rámutatott Isten irgalmára és szeretetére (Máté 12:7; Lukács 6:1–11). A bibliai alapelveket követve nem próbálunk meg olyan, merev szabályok sokasága szerint élni (vagy másokat erre kényszeríteni), amelyek túlmennek a Biblia tanításain. Fontosabbnak tartjuk a szeretet és az Isten iránti engedelmesség alapelvét az imádat külsőségeinél (Lukács 11:42).

Örvendetes eredmények

Miközben azon iparkodunk, hogy engedelmeskedjünk Jehovának, fontos felismernünk, hogy a törvényei alapelveken nyugszanak. A keresztényeknek például kerülniük kell a bálványimádást és a szexuális erkölcstelenséget,