A Buddhizmusnak vannak a szexel kapcsolatos előírásai?

"De az alapelv szerint a testi öröm a tilos, jól látom? De a szexnek nem a a testi öröm a célja hanem a fajfenntartás. Ami pedig nem rossz dolog. A józan észnek mondana ellen ha az emberek szaporodásának megtiltásával kiirtanánk az emberi fajt, és ezt hozzá még valami nemes dolognak tartanánk"

A buddhizmusban a fajfenntartásnak semmiféle jelentősége nincsen,legfeljebb csak ugy hogy még egy dolog ami a szamszarához köt.A megvilágosodás után felsőbb világokba születni még mindig jobb mint a földre,ahol még plusz a test miatt különböző szenvedéseket lehet átélni.

Ami pedig a szélsőséges elgondolásod témája az a "kiirtás".Gondold át ezt mégegyszer mit jelent ez a szó.

> A buddhizmusban a fajfenntartásnak semmiféle jelentősége nincsen,legfeljebb csak ugy hogy még egy dolog ami a szamszarához köt.A megvilágosodás után felsőbb világokba születni még mindig jobb mint a földre,ahol még plusz a test miatt különböző szenvedéseket lehet átélni.

Igen, ezt értem. Bár nem értek vele egyet. A fajfenntartás szükséges feltétele az újjászületésnek. Az újjászületés pedig szükséges ahhoz hogy tanuljunk és fejlődjünk. Ha egy világméretű pusztulás megakadályozza hogy a lelkek testbe költözzenek, akkor azzal megakadályozza hogy fejlődjenek. Mások fejlődésének megakadályozását pedig rossznak látom. De mondjuk ez csak az én véleményem.

> Ami pedig a szélsőséges elgondolásod témája az a "kiirtás".Gondold át ezt mégegyszer mit jelent ez a szó.

Ha teljes fajokra vontakoztatom, akkor a "kipusztulás" és a "kiirtás" viszonya: az a közös bennük hogy az adott faj minden egyedének végleges pusztulásával végződik. Ami a különbség, hogy a kipusztulás nem annyira szándékos, a kiiírtás viszont szándékos és tudatos. (Ami nincs benne és nem szabad odaképzelni: a tudatos kiirtás lehet önkéntes és erőszakos is. A kiirtáshoz sokan erőszakot társítanak de ebben az értelmezésben nincs benne az, hogy erőszakos.) Ilyen értelemben véve az emberi faj megszüntetése egy rendkívül szélsőséges születésszabályozás bevezetésével nem más, mint népirtás. És ezen felül a lelkek újjászületésének akadályoztatása. Márpedig a lelkeknek szükségük van újjászületésre. Mert nem attól fejezik be az újjászületések körforgását, hogy nincs hová születniük, hanem attól hogy mindent megtanultak amit fizikai testben meg lehetett tanulni.

Ez nem igy van,ugyanis ha az emberiség eljutna odáig hogy lemondana a fajfenntartásról,akkor már jóval előtte alig-alig lenne lélek aki le akarna ide születni,mivel a felsőbb világokba való születéshez nem jön rosszul ha lemond róla,ha megteszi testbe már nem fog leszületni.Igy az emberiség felsőbb szellemvilágokba nyugodtan inkarnálodhatna anélkül hogy ez probléma lenne.Ne ugy képzeld el ezt a dolgot hogy z a lemondás egyik pillanatról a másikra megtörténne.

Ezenkivül kalpákra,vagyis világciklusokra bomlik a dolog.Vagyis bizonyos időközönként mindenképpen elpusztul az univerzum,majd eltelik egy viszonylag hoszabb idő amikor ujra létrejön.Ebben az időszakban a lelkek nem megnyilvánuló formában tartozkodnak valahol,tehát nem reinkarnálodnak sehova sem.

"Ilyen értelemben véve az emberi faj megszüntetése egy rendkívül szélsőséges születésszabályozás bevezetésével nem más, mint népirtás. "

Nem arról van szó hogy valamit be kell vezetni,hanem arról hogy önként kell eljutni és egyénenként hogy a létesülés rossz.Tehát ez a szabad önkéntes belátáson alapul.

" a kiiírtás viszont szándékos és tudatos."

A szellem időtlen idők óta bolyong a szamszarában,Buddhista szempontból ami két szélsőséges álláspont az az örökélet képzete és a megsemmisülés nézete.Tehát egyrészt nem mondjuk hogy lenne valami olyan változatlan ami életről életre vándorol és azt sem mondjuk hogy a halál a végső megsemmisüléssel egyenlő.

> A szellem időtlen idők óta bolyong a szamszarában,Buddhista szempontból ami két szélsőséges álláspont az az örökélet képzete és a megsemmisülés nézete.

Most kíváncsivá tettél. A Buddhizmus szerint a fizikai testbe születésnek mi a célja? Azt hittem a fejlődés.

[link]

A kérdésre egyébként egy hoszabb választ az ötödik videó tartalmaz.(ez:TANÍTÁSOK A SZERETŐ EGYÜTTÉRZÉSRŐL ÉS A

MEGVILÁGOSODÁS BÖLCSESSÉGÉRŐL (3. rész)"

[link]

1. Szomj

Tartalom [elrejtés]

1. Szomj

(334) A tudatlannak, aki nemtörődöm módon él,

úgy nő a szomja, ahogyan a málu nő.

Ide-oda ugrál, akár egy fák között

gyümölcsöket kereső majomkölyök.

(335) Akit legyőz e kínzó szomj,

s a világhoz tapasztja őt,

annak kínja úgy növekszik,

mint a burjánzó bírana1.

(336) Ha a világban úrrá lesz ezen

a nehezen legyőzhető, kínzó szomjon,

az elméről lehull a kín, ahogyan

a lótuszlevélről lepereg a vízcsepp.

(337) Bizony mondom nektek, akik itt egybegyűltetek,

ássátok ki a szomj gyökerét,

ahogyan a gumójáért kiássák a bíranát,

nehogy újra meg újra

letörjön benneteket a Kísértő,

amint a nádat is letöri az ár!

(338) Ameddig erős gyökerét nem éri kés,

habár kivágják, a fa mindig újranő.

Amíg a szomj tapadása meg nem szakad,

a szenvedés újra meg újra létrejő.

(339) Akinek az elméjét a gyönyörökhöz futó

harminchat áramlás magával ragadta,

akit a szenvedélyek hatalmukba kerítettek,

azt az összezavart embert elragadják a habok.

(340) Mindenfelé folyik az ár,

kúszik a sok inda, alighogy kihajtott.

De ha meglátod, hogy egy is előbújt,

azonnal irtsd ki a Tudás fegyverével.

(341) Akikben kielégülést kergető kéjsóvár vágyak ébrednek,

a gyönyörök után rohanva

az élvezetekhez láncolják magukat:

a születésnek és pusztulásnak alávetve élnek.

(342) A szomjtól űzöttek úgy rohangálnak ide-oda,

mint verembe esett nyulak.

Megbéklyózva vánszorognak a kínok közé

újra meg újra, mily régóta már!

(343) A szomjtól űzöttek úgy rohannak ide-oda,

mint verembe esett nyulak.

Ezért a szenvedélyeket megszüntetve

szabaduljatok meg a szomjtól!

(344) Van, akiből hiányzik a kéjsóvárság, mégis a vágyak

vonzásába kerül; s ő, a vágyaktól megszabadult,

rohan a vágyak sűrűjébe. Nézzétek ezt az embert,

aki bár szabad volt, mégis visszarohan a rabságba!

(345) Nem a vasból, fából vagy kenderkötélből

készült bilincset mondják erősnek a bölcsek,

hanem a drágakövekhez, gyermekekhez,

feleségekhez ragaszkodás szenvedélyét;

(346) ezt a visszahúzó, nem mindig szoros,

de csak nehezen meglazítható köteléket.

Akik ezt elvágták, a vágy gyönyöreiről lemondva

koldusként vándorolnak tovább.

(347) Sokan a saját szenvedélyeik teremtette árral sodródnak,

ahogyan a pók is a maga készítette hálón halad.

A bölcsek viszont gátat vetnek az árnak,

s szenvedélyek nélkül vándorolnak tovább

hátrahagyva minden szenvedést.

(348) Hagyd el az előbbit, hagyd el a későbbit, hagyd el

a közbülsőt, szeld át a létesülés óceánját! Akinek az

elméje teljes egészében kiszabadult, az nincs alávetve

többé a keletkezésnek és a pusztulásnak.

(349) Akit a latolgató kétely felkavart,

aki erős szenvedélyekkel van tele,

aki csak a nagyszerűt vállalja,

az erős bilincset készít magának

és a szomja egyre nő.

(350) Aki a kétely lecsendesülésében örvendezik,

s szüntelenül éber összeszedettségben él,

aki vállalja a szégyent, az az ember véget vet a Halálnak,

elvágja a Gonosz bilincsét.

(351) Már nem reszket, elérte a megbizonyosodást,

megszabadult a szomjtól, bebocsáttatott,

íme, elpusztította a létesülés minden cölöpét,

ez az utolsó szankhára-együttes,

amelyik számára összeállt.

(352) Aki megszabadult a szomjtól,

nem akar többé semmit megszerezni,

megelégszik azzal, hogy tudja és érti

a régiek nyelvét, felfogja az egymásra következő

betűkből összeálló szent szavak igazi értelmét;

akinek ez az utolsó teste,

azt igaz Megismeréssel bíró,

nagy bölcsnek hívják az emberek.

(353) Kire mutathatnék: ‘Íme a tanítóm.’?

Mindentudó vagyok, mindent legyőző,

mindenben tiszta, mindenről lemondó;

megszűnt a szomj: íme, szabad vagyok már,

a teljes tudás feltárult magától.2

(354) Az Erény3 adománya mindent felülmúl,

az Erény illata mindent felülmúl,

az Erény öröme mindent felülmúl.

Ha a szomj megszűnik, nincs több szenvedés sem.

(355) A haszon, a gazdagság, az élvezetek hajszolása

elpusztítja a balgákat, de nem a túlsó partra igyekvőket.

Az efféle kincsek utáni szomj révén a balga

elpusztít másokat, s ezzel önmagát is elpusztítja.

(356) Ahogyan a gyomok pusztítják a mezőt,

úgy pusztítja a szenvedély az embereket.

Aki megszabadul a szenvedélytől,

bő termést hoz.

(357) Ahogyan a gyomok pusztítják a mezőt,

úgy pusztítja a gyűlölet az embereket.

Aki megszabadul a gyűlölettől,

bő termést hoz.

(358) Ahogyan a gyomok pusztítják a mezőt,

úgy pusztítja a zavar az embereket.

Aki megszabadul a zavarodottságtól,

bő termést hoz.

(359) Ahogyan a gyomok pusztítják a mezőt,

úgy pusztítja a vágy az embereket.

Aki megszabadul a vágytól,

bő termést hoz.

[link]

Dhp 11. rész - Öregség (Jarā Vagga)

1. Öregség

Tartalom [elrejtés]

1. Öregség

(146) Minek a kacagás, minek a jókedv,

hiszen a világ szüntelen lángban áll!

Amikor rátok szakad a sötétség,

nemde egy lámpást kerestek először?

(147) Nézd milyen beteg, milyen összetákolt,

s e csupaseb test mégis mire képes!

Mért bújtatták e bábot szép ruhákba,

ha semmi, semmi nem marad belőle?

(148) Ím a test, mely a betegségek fészke lett!

Ó milyen törékeny és milyen megviselt!

Hisz ez az egész csak egy halom rothadás!

Az élet a halálban úgyis véget ér!

(149) Ha, mint tökhéjakat ősszel,

látod heverni szerteszét

a galambfehér csontokat,

ember, hogy örülhetsz te még?

(150) Hússal és vérrel tapasztott

csontból épült erőd a test,

amelyben képmutatás, gőg,

öregkor és halál lakik.

(151) Bár elkopik a szép királyi hintó,

s a testet megérinti az öregség,

a jók erényét nem érinti semmi,

mivel a jók mindig egymást tanítják.

(152) Mint az ökör, úgy vénül meg,

aki nem tanul eleget;

csupán húsa gyarapszik,

de tudása egyre kevesebb.

(153) Számtalan születésen át

rohantam egyre hasztalan

kutatva Építő után –

újraszületni szenvedés!

(154) Építő végre láttalak!

Nem építed már házadat,

szétroppantak a szarufák,

a szelemenfa összetört,

s a szankhárák kihunyta után

megszűnt az elmében a szomj.

(155) Aki nem él szüzességben1,

s fiatalon kincset nem gyűjt,

mint kihalt tóban a vén darvak,

később úgy fog epekedni.

(156) Aki nem él szüzességben,

s fiatalon kincset nem gyűjt,

ott fekszik majd kilőtt nyílként,

a múlt után epekedve.

[link]

Dhp 16. rész - Vonzódás (Piya Vagga)

1. Vonzódás

Tartalom [elrejtés]

1. Vonzódás

(209) Aki fölöslegest hajszol, és mellőzi a fontosat,

értéket dob el élvezetekért, s a józant megirigyli majd.

(210) Ne keresd sem amit kedvelsz, sem ami ellenedre van.

A kellemest veszíteni, a kellemetlent tűrni fáj.

(211) Így kedvesnek ne tarts semmit; kedves dolgok távozta rossz.

Kedvest és kellemetlent nem ismerőnek bilincse nincs.

(212) Amit kedvelsz, az gyászt okoz; akit szeretsz, azt félted is.

Ha senkit-semmit nem kedvelsz, gyászra, féltésre nincs okod.

(213) Akit szeretsz, az gyászt okoz; akit szeretsz, azt félted is.

Ha nem ragaszkodsz senkihez, gyászra, féltésre nincs okod.

(214) A gyönyörűség gyászt okoz; ami gyönyört ad, félted is.

Ha gyönyörökre nem vágyol, gyászra, féltésre nincs okod.

(215) A vágy mindenkor gyászt okoz; amire vágyol, félted is.

Ha nem vágyódol semmire, gyászra, féltésre nincs okod.

(216) A létszomj újabb gyászt okoz; a Szomj félti az életet.

Ha a Szomjtól megszabadulsz, gyászra, féltésre nincs okod.

(217) Ki erényben, törvényben jár, helyesen lát, igaz szavú,

megteszi kötelességét, azt kedvelik az emberek.

(218) Ha a Leírhatatlanra vágyik, s lelkét ez tölti be,

s földi vágyaktól elfordul, neve: „Árral szemben halad”.

(219) Ha messzi útról épségben honába tér meg valaki,

örömmel fogadják jöttét rokonai, barátai.

(220) Éppígy az igaz életű embert, ha innét túlra jut,

jótettei fogadják, mint szerettüket a rokonok.