Milyen vallás ez? Nincs karácsony, szülinap, húsvét, névnap, semmi?

Szia!

Ez a nihilzmus nevű vallás lehet, hacsak a kitüntetett napok helyett nem tesz minden napot ünneppé.

Igen nálunk nincsenek a világban létező emberi hagyományok által létre hozott ünnepek megtartva

Viszont Jézus parancsot adott egy ünnep megtartására, még pedig a haláláról való megemlékezést, amit az apostolaival vezetett be.

Ezen felül, a házastársak megszokták szoros családi körben "ünnepelni" a házassági évfordulójukat, hiszen a házasság Isten által létre hozott elrendezés.

Ilyenkor hálát is adnak Istennek, hogy együtt vannak szeretetben békében Istennek köszönhetően, De nem csapnak dáridót, vagy olyan hangzavart, ami csak feltűnést keltene, ezzel is elterelve a figyelmet Istenről.

ajándékozni pedig bármikor lehet,az év bármelyen időszakában, és ajándékozunk is, csak nem kötjük naphoz azt.

Katy Weaver

Mindenesetre elég depis vallás lehet. :(

Engem legalábbis ezek az ünnepek "éltetnek", ezek adnak ritmust, változatosságot az életnek. Lehet várni, készülni...

Akármilyen vallás az, ami tiltja ezeket, számomra elég unszimpatikus. :S

Kedves utolsó válaszoló.

A Le Livre des religions (A vallások könyve) című enciklopédia — amely széles körben elterjedt Franciaországban — szertartásnak nevezi ezt a szokást, és a „világi szertartások” közé sorolja. Noha ártalmatlan világi szokásnak tartják napjainkban, a születésnapi ünnepségek valójában a pogányságban gyökereznek.

A The Encyclopedia Americana (1991-es kiadás) ezt a megjegyzést teszi: „Egyiptom, Görögország, Róma és Perzsia ókori világa megünnepelte az istenek, a királyok és a nemesek születésnapját.” Ralph és Adelin Linton szerzők feltárják, mi ennek az alapvető oka. A The Lore of Birthdays című könyvükben ezt írják: „Mezopotámia és Egyiptom, vagyis a civilizáció bölcsői voltak az első olyan országok, ahol az emberek megemlékeztek a születésnapokról és tiszteletben tartották azokat. A születésnapi dátumok feljegyzése főleg azért volt fontos az ókori időkben, mert ez az időpont alapvető volt a horoszkóp elkészítéséhez.” Ez az asztrológiával való egyenes összefüggés elegendő ok az aggodalomra bárkinek, aki kerüli az asztrológiát amiatt, amit a Biblia mond róla (Ésaiás 47:13–15).

Nem meglepő tehát, hogy a The World Book Encyclopediában ezt olvassuk: „a korai keresztények nem ünnepelték [Krisztus] születését, mivel bárki születésnapjának a megünneplését pogány szokásnak tekintették” (3. kötet, 416. oldal).

Ha megfigyeled a bibliában leírtakat, akkor a születésnapot sosem tartották meg azok akik Istenhez tartoztak.

Még is megemlít kettőt, a Szent írás, a Héber iratokban, és a keresztény iratokban egyet-egyet S egyik sem Isten népéhez tartozó volt.

Az egyiptomi Fáraó- és Heródes Római Császár sem, és mind a két születés nap halállal végződött.

Bölcs Salamon pedig a következőket jelenti ki:

(Prédikátor 7:1, 2) 7 Jobb a jó hírnév a jó olajnál, és a halál napja a születés napjánál. 2 Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint a lakodalmas házba, mivel minden embernek ez a vége. Szívlelje meg ezt, aki él!

Az életünk folyamán nevet szerzünk magunknak: jó vagy rossz nevet. Ha Isten előtt bölcsen járunk el, jó nevet szerzünk magunknak Istennél. De ehhez idő kell. A születésünk napján még nem éltünk eleget ahhoz, hogy bármilyen nevet is szerezhetnénk magunknak

Honnan származnak a születésnapi ünnepségekkel kapcsolatos népszerű szokások?

„Korunk születésnappal kapcsolatos különböző szokásainak hosszú történetük van. Eredetük a vallás és a mágia birodalmában keresendő. A jókívánságok, az ajándékozás és az ünnepség, amelyeknek égő gyertyák is a tartozékai, az ókori időkben arra szolgáltak, hogy megóvják a születésnapi ünnepeltet a démonoktól, és biztonságát garantálják az eljövendő évre . . . A kereszténység egészen a negyedik századig elutasította a születésnap megünneplését mint pogány szokást” (Schwäbische Zeitung [a Zeit und Welt című magazin melléklete] 1981. április 3/4, 4. o.).

„ A görögök azt hitték, hogy mindenkinek megvan a saját őrzőszelleme vagy démona, aki jelen volt a születésekor, és őrködik felette az élete folyamán. Ennek a szellemnek misztikus kapcsolata volt azzal az istenséggel, amelynek születésnapján az illető megszületett. A rómaiaknak is hasonló elképzelésük volt . . . Ezt az elgondolást megőrizte az emberi képzeletvilág, és ez tükröződik vissza az őrzőangyalba, a jó tündérbe és a védőszentekbe vetett hitben . . . A süteményre helyezett égő gyertyákat a görögök kezdték használni . . . A kerek, hold formájú mézessüteményre vékony égő gyertyákat állítottak, s így helyezték [Artemisz] templomi oltáraira . . . A népi hiedelem szerint a születésnapi gyertyáknak a kívánságok beteljesedésével kapcsolatban van mágikus szerepük . . . Amióta az ember első ízben oltárt állított az isteneinek, azóta az égő gyertyáknak és az áldozati tüzeknek különleges, misztikus jelentőségük van. A születésnapi gyertyák ily módon amolyan tiszteletkinyilvánítás és hódolat a születésnapját ünneplő gyermek számára, és jó szerencsét hoznak . . . Ennek az ünnepnek lényeges része, hogy felköszöntik az embert, és sok boldogságot kívánnak neki . . . Eredetileg a szokás a mágiában gyökerezett . . . A születésnapi köszöntőknek hatalmuk van, jót vagy rosszat eredményeznek, mivel ezen a napon az embernek szorosabb kapcsolata van a szellemvilággal” (The Lore of Birthdays. [New York, 1952] Ralph és Adelin Linton, 8, 18—20. o.).

Katy Weaver