Isten nélkül nincs morál sem?

"Ezért:

aki vágytalan,

a nagy titkot megfejtheti;

de ha vágya van,

csak a dolgokat szemlélheti."

Köszönjük 15-ös válaszoló a linket. Weöres Sándor állítólag nagy bölcs is volt egyben.

Az én véleményem az az erkölcsről, hogy értelmetlen lenne Isten nélkül. Mitől lenne jó érzés segíteni egy embertárson, vagy bármilyen élőlényen? Ha ezt materiális szemszögből nézzük, akkor ez nemcsak haszontalan lenne, hanem még ártalmas is önmagunkra nézve.

Az Istenfélelem pedig egy rossz dolog! Egy hibás felfogás. Mert Istentől nem félni kell, hanem szeretni. Ezek majdnem ellentétes dolgok. Nem szerethetsz valakit igazán, ha félsz tőle.

Nekem van lelkiismeretem. Én csak azt mondom, hogy a materiális felfogás nem magyarázza ezt meg! Mitől hinnék magukat erkölcsösnek az ateisták?

Lehet hirdetni persze a jóságot, erkölcsösséget, de Isten nélkül értelmetlen!

Isten nélkül minden értelmetlen.Isten a világ világossága, mely a lelki-ismeret révén adatott nekünk - ez egy megismerési folyamatban élő (nem a megismertben)

a 22-es félreérthető és 23 félre is értette. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés - amennyiben olvastátok - azon keresztül 22 -t egyértelművé lehetne tenni.

"Lehet hirdetni persze a jóságot, erkölcsösséget, de Isten nélkül értelmetlen!"

Miért?

A materiális felfogás pedig nem magyarázza se jobban se rosszabbul a lelkiismeretet, mint a vallásos felfogás, hanem máshogy magyarázza.

Egyébként ha Isten és a morál nem szétválasztható, akkor kérdésem az ezt vallóktól, mivel magyarázzák azt, hogy vannak emberek, akik az Istenben való hithez közvetlenül kötődő parancsolatokat leszámítva tartják magukat a (szerintem tévesen) kereszténységnek tulajdonított erkölcsi normákhoz, közben meg ateisták, és lelkiismeret furdalásuk akkor van, ha ezeket a normákat mégis megsértették, azért viszont nincsen, mert nem hisznek Istenben, nem járnak templomba, stb? Ugyanis ha a lelkiismeretünk az isteni parancsolatokhoz kötődne, akkor nem létezne különbség az erkölcsi és a hitbeli parancsolatok között, az ateistának azért is lelkiismeret furdalása lenne, mert nem tiszteli Istent.

Igen, Belagezapista. "Isten és a morál nem szétválasztható"

A probléma gyökere szerintem maga a szétválasztásBAN van. Pontosabban a szétesésben(diabolosz -szétvető).

A régiek régiek sokkal egységesebbnek élték a világot, és magukat benne, olyan Egységben, melybe a modern ember nem mer belehelyezkedni gigászra nőtt individualizmusával.

Nézzük például ezt a Hérakletiosz töredéket:

Éthosz anthropo' daimon

általában ezzel a fordítással találkozni: az ember lényege az erkölcsiség.

Heidegger értelmezése - az ógörög szavak etimológiája alapján - 'daimon' az ógörögben erkölcsöt, lelkiismeretet jelentett, és Istent - egyszerre, amint azt, az archaikus nyelveknél mindig figyelembe kell venni: egy szóhoz több jelentést rendelünk hozzá, de egyszerre jelenti. Az 'éthos' eredeti értelme: tartózkodási hely

(Istennek egyik neve az ógörögben 'tithémi'- elhelyező, ez alakult talán rendező elvvé) Akkor tehát Heidegger szerint: "Az ember tartózkodási helye az Isten".

Benne vagyok, (mert ember vagyok, nem lehet másként, ez a fundamentuma emberi mivoltomnak, nem véletlenül csak az embernek van morálja és ezzel együtt csak neki van ezzel problémája is), része vagyok (pontosan és aktuálisan annyiban, amennyiben ezt az Egy-séget nem élem át), döntéseimben a lelki-ismeret (Törvényismeret, lélekismeret, Istenismeret ) révén döntök cselekedeteimben - a lelkiismeretem alapján vizsgálom meg cselekedeteimet.

*

Érdemes lenne még körüljárni : Dosztojevszkíj Raszkolnyikovja miként találkozott a morállal honnan indult és hova érkezett. (Ehhez persze kellene, hogy még valaki olvassa és érdekelje ez.) Hogy érdekes, az biztos,ha megfigyeljük a Raszkolnyikov-ember típusa igen gyakori és virulens. Hát ennyi, egyelőre.

*

-a.anna..vagyis: annamariaskolasztikajulie