Miért kérte Isten Ábrahámtól, hogy áldozza fel a fiát?

Szia!

Azért itt igen sok tényezőt figyelembe kell vennünk, hogy pontosan értsük a történetet. Ábrahám színről szinre beszélt a Mindenhetó Istennel. Élete folyamán meggyőződhetett róla, hogy valóban Isten az, akivel beszél, hiszen olyan csodák történtek vele, amelyek természetfelettiek!

Ábrahám több hibát is követett el az életében, a hite még közel sem volt tökéletes. Azonban azt tudta, hogy Isten az aki életet ad, és ő akár a halálból is képes fetámasztani a fiát. Ezt maga a Biblia is megerősíti: Ábrahám bízott Isten szavában, "úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani" fiát (Zsid 11:19)

Ábrahám ekkor 120 esztendős volt! A fia Izsák pedig közel 20 esztendős. Együtt mászták meg a hegyet három nap alatt, így az erős fiatalember úgy gondolom nem volt egy "súlycsoportban" az idős és megfáradt apjával!

A kijelölt helyen felépítették az oltárt, és ráhelyezték a fát. Aztán Ábrahám elmondta fiának Isten üzenetét. Izsák meghallgatta, mi lesz a sorsa, de nem ellenkezett. Simán elmenekülhetett volna a végzete elől, ha akart volna. A három nap küzdelmében kimerült, fájdalomtól lesújtott öreg ember nem tudott volna szembeszállni az életerős ifjúval. Azonban Izsákot gyermekkorától fogva készséges, bízó engedelmességre nevelték, és amikor megtudta Isten akaratát, engedelmesen meghajolt előtte. Osztozott Ábrahám hitében, és megtiszteltetésnek tartotta, hogy életét feláldozhatja Istennek. Biztosra veheted, hogy igyekezett könnyíteni apja fájdalmán, és segítette, hogy odakösse az oltárhoz.

Mórija hegyén azonban Isten ismét megújította szövetségét, és ünnepélyes esküvel erősítette meg az Ábrahámnak és magvának ígért, minden eljövendő nemzedéken át tartó áldást: "Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek" (1Móz 22:16-18).

Ábrahám hitének nagy tette világítótoronyként áll, és megvilágítja Isten minden eljövendő korszakban élő szolgáinak útját. Ábrahám nem tagadta meg Isten akaratának teljesítését. A háromnapos út alatt volt elég ideje gondolkozni és - ha akart volna - Istenben kételkedni. Úgy okoskodhatott volna, hogy fiának megölése miatt gyilkosnak fogják tartani, egy második Kainnak, ezért tanítását elvetnék és semmibe vennék: jót sem tehetne többé embertársainak. Úgy érvelhetett volna, hogy idős kora felmenti az engedelmesség alól. De Ábrahám nem folyamodott egyik mentséghez sem. Ő is ember volt, a mienkhez hasonló indulatai és gyengéd érzelmei voltak. Nem kérdezte meg, hogyan teljesülhetnek az ígéretek, ha Izsákot megöli. Nem tanácskozott fájó szívével. Tudta, hogy Isten minden kívánalmában igaz és igazságos, és Ábrahám az utolsó betűig engedelmeskedett a parancsnak.

"Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett" (Jak 2:23). Pál pedig ezt mondja: "akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai" (Gal 3:7). Ábrahám hite a cselekedeteiben mutatkozott meg. "Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit" (Jak 2:21-22).

Az előkép és az ígéret útján Isten "előre hirdette az evangéliumot Ábrahámnak" (Gal 3:8). A pátriárka hite az eljövendő Megváltóra összpontosult. Ezt mondta Krisztus a zsidóknak: "Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült" (Jn 8:56). Az Izsák helyett feláldozott kos jelképezte Isten Fiát, aki később meghalt helyettünk. Amikor Isten az embert a törvény áthágása miatt halálra ítélte, az Atya Fiára tekintett, és ezt mondta a bűnösnek: "Élj: találtam váltságdíjat!"

Üdv. Péter

Mert meg kellett bizonyosodnia a hűségéről. A Bibliában sehol sincs emberáldozat, itt se hagyta volna Isten, hogy egy fiatalember legyen érte feláldozva, de Ábrahámnak volt másik választása, hogy nemet mond, de akkor nem az ő nemzete lennénk.

Nem tudom Péter honnan másolta az előző választ, abban azért vannak kizárólag fantázián alapuló dolgok, amik nincsenek a Bibliában, de az adventistákra ez sajnos jellemző.

"A Bibliában sehol sincs emberáldozat"

Van. Az egész Biblia tanításának lényegében van: Az életet a Létért feláldozni. És egyben az áldozati vallások egyszer és mindenkorra való lezárását is jelenti: Nem más embert, nem állatot, nem egyebet, saját magamat kell feláldozni- amennyiben követem Krisztust. Hogy mondhassuk Pál apostol szavaival:

"Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus"

Miért állítod, hogy van olyan áldozat a Bibliában ketteske, ahol nem egy bárány torkát vágják el, hanem egy emberét?

Buta vagy? Vagy mi a szösz?

Az, hogy én átadom magam Istennek, az nem áldozat, hanem öröm és nyereség. Aki ettől szenved, az akkor hagyja az egészet.

Lehet, hogy Ábrahámnak csak próba volt, de nem Mikálnak!

Sámuel II. könyve

21,8-14 "De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát ... Mikálnak öt fiát ... És adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg. ... És kiengesztelődött ez által Isten az ország iránt."

igen, négyeske, buta is vagyok, meg mi a szösz is.

A kereszténység alapvető tétele: Jézus Krisztus teljesen ember ÉS teljesen Isten. Ábrahám -Izsák előképe, annak hogy az életet a LÉtért fel kell áldozni. (ezt sejtették az áldozati vballások hívői és papjai i, de valójában úgy képzelték, elég egy áldozati bárány(vagy pl. az aztékok, egy áldozati ember) és minden rendben lesz.

Nem, nem elég. A lemondás alapú vallások(Ker,buddhista) tudják: önmagunkat kell feláldozni (lemondani) és akkor Istennél leszünk.

egy szép kép az emberáldozatról:

Matthias Grünewald, Isenheimi oltár

[link]

Kössönlyük,kilenceske a tanácst.

A hozzászólások a gyk-n a hozzászólóról is szólnak.

Képet ad annak létszemléletéről, segítőkészségéről, humorérzékéről, az a talaj, amiből kivirágzik a hozzászólás.