Van itt olyan ateista, aki átélt már komoly válságot?

Nem vagyok ateista, de vaskalapos vallasos sem.

En mindenkit meghagyok a hiteben, sot ha pl egy haldoklo azt mondana, hogy mar csak az vigasztalja, hogy nemsokara a nagy lila nyulhoz jut, akkor sem mondanek neki semmi rosszat.

En azokkal szallok csak vitaba, akik nem boldogak a sajat szabalyaik miatt (pl hazassag elott nincs szex) de nem merik megszegni, mert azt hiszik, hogy a vallasuk ezt tiltja. Nekik probalom elmagyarazni, hogy amig jo emberek, masokkal es magukkal is jot tesznek, addig a vallasuk szerint elnek. Es ha pl szerelmesek, evek ota egyutt vannak, elmultak 18 evesek, akkor igenis lefekudhetnek egymassal, nem kell megvarni mig meglesz a papirjuk a hazassagrol. Ez persze csak egy pelda, remelem erted hogy ertem.

Itt vagyok.

Nem tudom, én legszívesebben cseréltem volna a haldoklóval. Inkább velem történjen meg, minthogy mégegyszer végig kelljen néznem, ahogy valaki meghal. Főleg úgy.

Az nem gonoszkodás, ha valakinek igazat mondanak. És kötve hiszem, hogy valaki haldokló emberrel fog vitát folytatni. Ezt honnan szedted?

A vallásosak, akiket emlegetsz belekötnek az ateistákba, hogy büntetést kapnak, stb. és ha az próbálja védeni magát, már gonosz és támadó? Mert először mindig a a vallásos támad.

"egy orome, hogy a szerelmevel szexelhet,"

Nem hiszem, hogy egy ateistának ez lenne az egyetlen öröme.

2-es, azert azt nem jelenthetjuk ki, hogy "eloszor mindig a vallasos tamad". Ha te igy tapasztaltad, csak nezz korul ezen az oldalon, kb fele-fele az arany.

A (velt vagy valos) igazsag megmondasa pedig bizonyos esetben lehet gonoszkodas. Pl: "neked tul nagy az orrod".

"neked tul nagy az orrod".

Akkor ez most betalált, mert igaz... Sírnom kellene? Nem hiszem, hiszen minden nap belenézek a tükörbe.

Attól még lehetek jóban valakivel, mert megmondta a nyilvánvalót.

Háborún kívül már mindent átéltem a felsoroltak közül. Az segített, hogy tudtam, ez csak egy nehézség, amit át kell vészelnem, és utána már megerősödve élhetem tovább az életemet. A halált pedig úgy kezelem, mint az élet velejáróját, sőt, szerintem a halál ad értelmet a küzdésnek. A halál pillanatában dől el, mennyit is éltünk igazán. Amikor magamat képzelem a haldokló helyére, arra gondolok, hogy ott végre megtudom, mennyire éltem. Ha elégedetten halok meg, az életemnek már volt értelme.

"Miért fontos az ateistáknak, materialistáknak, szkeptikusoknak, hogy megpróbálják elvenni az ópiumot a kínok közt fetrengőktől?"

Nem értem a kérdést. Szerinted most minden ateista becsődül egy haldoklóhoz, egy szenvedőhöz és elkezdi neki magyarázni, mekkora hülyeség az, amiben hisz?

"Miért hülye a Hitgyülis, a Jehovás, a szabályokat betartó katolikus?"

Ateistaként ezt kikérem magamnak, soha ilyet nem mondtam! A hitében nem értek vele egyet, de megadom neki az összes embernek kijáró tiszteletet.

"A vallás a mai napig nyitott kérdésekre ad választ"

Nem ad választ a nyitott kérdésekre. EGY választ ad a nyitott kérdésekre, amit egy ember vagy elfogad, vagy nem.

Szervusz

Sajnállak a benned tomboló indulatokért. Úgy tűnik senki nincsen melletted (amikor írtál), mert különben levezethetted volna rajta az indulatodat és már nem írtál volna ki ennyi sértő dolgot.

Ezért van a világon a sok sok erőszak. Miért nem tudod a másik embert tisztelni? Téged hogyan tiszteljenek?

Lehet, hogy nem kaptál az életedben elég szeretetet, megértést?

Tisztelettel: Zita