Buddhisták! Hogyan fogadjátok el az elmúlást? És ez mitől jó?

Szia!

A buddhizmusban az elmúlás, az én, egó elporladása, és ez nem azonos a fizikai test halálával.

Ezt egyébként megtalálod a kereszténységben is: "Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt."

A nibbana/nirvanna (eldobás más szóval) elérése a végcél ehhez el kell pusztítani az egót, hogy kilehessen lépni az örök körforgásból (szanszára) és szenvedésből. Ugyan is az egó sovárog és vágyakozik, az életre.

A Nirvana földi szavakkal nem leírható, a következő mesét érdemes tudni: A teknősbéke egyszer kiment a tengerből a felszínre, majd visszatért és beszámolt a halaknak, hogy járt a felszínen.

Kérdezték tőle:

-Milyen volt a felszín nedves?

-Nem! - mondta a teknő

-Akkor hullámzott?

-Nem!

-Akkor a felszín nem is létezik!

-Legyen úgy! - és visszament a felszínre a teknős

Azért jó ha nincs éned mert nem tudnak megbántani, nem érzed azt a sok fájdalmat stb. Ez nem egyenlő azzal, hogy robottá válsz!

A lét örök és sosem múlik, hiszen a létezésnek nincs kezdete és vége.

Ne az elméddel, gondolataiddal, érzelmeiddel keresd a létezést, mert az korlátolt megismerést tesz csak lehetővé. A teljes létet addig nem ismerhetjük, amíg azt a saját ketrecünkből (én) nézzük.

Weörös Sándor jól megfogalmazza ezt.

"A teljes lét: élet-nélküli.

A teljes öröklét: idő-nélküli.

A teljes működés: változás-nélküli.

A teljes hatalom: erő-nélküli.

A teljes tudás: adat-nélküli.

A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.

A teljes szeretet: érzés-nélküli.

A teljes jóság: irány-nélküli.

A teljes boldogság: öröm-nélküli.

A teljes zengés: hang-nélküli."

Buddha azt tanítja, hogy nincs az emberben semmi örökkévaló, és soha nem is volt. Nincs örökkévaló lélek. A személyiség összetett, és nincs olyan alkotórésze, ami örökké létezne. Minden múlandó, attól függetlenül, hogy mi erről mit gondolunk. Aki látja minden dolog (beleértve a saját) múlandóságát, az bölcs, aki nem látja, annak látását a nem-tudás homályosítja el. Ha valamiről azt gondoljuk, hogy örökkévaló, vagy éppen megfeledkezünk róla, hogy múlandó, akkor ez ragaszkodást jelent, a ragaszkodásból pedig szenvedés ered, mivel a dolgok múlása ellentmond világlátásunknak.

A szenvedés megszűnése éppen az, hogy felismerjük, hogy minden múlandó, mivel akkor nem ragaszkodunk hozzájuk többé.

Mindenki vesse össze a tapasztalatával, vizsgálja meg, hogy van-e valami, ami nem múlandó. Buddha nem kéri, hogy vakon kövessék.

"A buddhizmusban elmúlik a lét, a lélek ezt nem értem, "

A buddhizmus olyat mint lelket végső valóságként el sem fogad,tehát ami nem létező az nem is mulhat el.Végső igazságként az ürességet(sunjata) fogadja el a buddhizmus,gyakorlatilag nemcsak a hinajana hanem az összes többi ága is legfeljebb azokban kicsit másképpen mondják.

A megvilágosodás meghaladja a lét-nemlét problematikáját.