A buddhisták nem abban hisznek hogy a lelkük tovább él a haláluk után?

Buddha nem tanítja egy örök, állandó, oszthatatlan "lélek" létezését, ami testből testbe vándorol. Ebből adódik, hogy a buddhizmusban nem lélekvándorlás van, hanem újraszületés. Az "ember" összetett, vagyis részekből álló, állandó változásban lévő múlandó folyamat. Az egyes részek szintén összetettek és változásnak alárendeltek, nincs semmi, ami örök vagy változatlan volna.

Az újraszületés azért következik be, mert előző és jelenlegi életeink során elkövetett cselekedetek szokásokat, hajlamokat alakítanak ki, amelyek a léthez való kötődést biztosítják. Az új élet ezektől a szokásoktól függ. A jó tettek jó újraszületést, a rosszak rossz újraszületést eredményeznek.

Attól függ melyik buddhizmust?......

Bár a buddhizmusról általában mint egyetlen vallásról beszélnek, valójában több különböző iskolára vált szét.

Mivel Buddha természetét és tanításait mindegyik másként magyarázza, minden iskolának megvannak a saját tantételei, szokásai és iratai.

Ezek az iskolák számtalan további csoportra és szektára bomlottak, amelyek közül sok erősen a helyi kultúra és a helyi hagyományok hatása alatt áll.

A therváda („idősek útja”) vagy hínajána („kis szekér”), a buddhizmus egyik irányzata elsősorban Srí Lankán, Mjanmában (Burmában), Thaiföldön, Kambodzsában és Laoszban virágzik, s néhányan konzervatív iskolának tekintik.

Azt hangsúlyozza, hogy ha az ember el akarja nyerni a bölcsességet és gondoskodni akar a saját megmentéséről, akkor le kell mondania a világról és szerzetesként kell élnie, azaz át kell adnia magát egy kolostorban a meditációnak és a tanulmányozásnak.

Az említett országok némelyikében gyakran lehet találkozni borotvált fejű fiatal férfiak csoportjával, akik sáfránysárga köntösben, mezítláb járnak és magukkal viszik alamizsnatálaikat, hogy a laikus hívőktől — akiknek feladata az ő támogatásuk — megkapják a napi szükségletük fedezetét.

Megszokott dolog, hogy a férfiak legalább életük egy bizonyos részét kolostorban töltik. A kolostori élet végső célja az, hogy az ember arhat legyen, azaz olyasvalaki, aki elérte a szellemi tökéletességet és a megváltást az újraszületések szenvedéssel teli körforgásából. Buddha megmutatta az utat; mindenki maga dönti el, követi-e azt.

A mahájána („nagy szekér”) elnevezésű buddhista irányzat leginkább Kínában, Koreában, Japánban és Vietnámban terjedt el.

Ezt az iskolát azért nevezik így, mert Buddha azon tanítását hangsúlyozza, miszerint: „Az igazság és a megmentés útja mindenkié, éljen bár barlangban, kolostorban vagy házban . . . Nem csupán azoké, akik lemondtak a világról.”

A mahájána alapgondolata szerint Buddha szeretete és könyörülete oly nagy, hogy senkitől sem tagadja meg a megmentést. Ez az irányzat azt tanítja, hogy mivel a buddha-természet minden ember sajátja, mindenkiből lehet buddha, megvilágosult vagy boddhiszatva.

A megvilágosodás nem a szigorú önfegyelem által érhető el, hanem a Buddhába vetett hit és a valamennyi élőlény iránt tanúsított együttérzés által. Ez nyilvánvalóan jobban megfelel a gyakorlatiasan gondolkodó tömegeknek.

A szabadabb felfogás miatt azonban számtalan csoport és szekta alakult ki.

A Kínában és Japánban létrejött sok mahájána szekta közé tartozik a „Tisztaság Földje” és a zen. Az előbbi középpontját az Amida Buddha megmentő erejébe vetett hit alkotja;

Amida Buddha újraszületést ígért követőinek a „Tisztaság Földjén”, vagyis a „nyugat Paradicsomában”, a gyönyör és az öröm istenek és emberek lakta országában. Onnan már csak egy lépés a nirvána.

Azáltal, hogy ismételgetik — néha akár naponta ezerszer is — az „Amida Buddhába vetem hitemet” imát, a hívők megtisztulnak, s így elnyerik a megvilágosodást és újra fognak születni a „nyugat Paradicsomában”.

A zen buddhizmus (a kínai csan iskola) nevét a meditálásra vezeti vissza. A csan (kínai) és a zen (japán) szavak megfelelnek a szanszkrit dhjána kifejezésnek, ami „meditáció”-t jelent.

Ez az iskola azt tanítja, hogy a tanulmányozás, a jó cselekedetek és a szertartások kevés hasznot hoznak.

Miközben az ember egyszerűen olyan megfejthetetlen rejtélyeken töpreng, mint például: ’Hogyan hangzik az, ha csak egy kézzel tapsolunk?’ vagy: ’Mit találunk ott, ahol semmi sincs?’ — elérheti a megvilágosodást.

A zen buddhizmus misztikus jellege jut kifejezésre a virágkötészet kifinomult művészetében, a kalligráfiában, a tusrajzokban, a költészetben, a kertépítésben stb., s ezek Nyugaton kedvező fogadtatásra találtak.

Ma sok nyugati országban található zen meditációs központ.

Végül érdemes megemlíteni a tibeti buddhizmus-t, azaz a lámaizmus-t. A buddhizmusnak ezt a formáját néha mantrajanának („mantra szekér”) is nevezik, mert egyik fő jellegzetessége a mantrá-k használata; a mantra értelmes vagy értelmetlen szótagok sora.

A bölcsesség és a könyörületesség helyett a lámaizmusban a szertartásokra, az imákra, a mágiára és a spiritizmusra helyezik a hangsúlyt.

Az imákat napjában több ezerszer elismétlik az imafüzérek és az imamalmok segítségével. A bonyolult szertartások csak a lámák, vagyis kolostorfőnökök szóbeli utasításai által sajátíthatók el.

Legismertebb a dalai láma és a pancsen láma; ha egyikük meghal, akkor egy olyan gyermek keresésére indulnak, akiben szerintük a láma reinkarnálódott, s ő lesz a következő szellemi vezető.

A láma megnevezést ezenkívül általánosságban minden szerzetesre is használják; volt idő, amikor a szerzetesek becslések szerint a tibeti lakosság egyötödét tették ki. A lámák egyben tanítók, orvosok, földbirtokosok és politikusok is voltak.

A buddhizmus ezen fő irányzatai további sok csoportra vagy szektára bomlottak. Némelyek egy bizonyos meghatározott vezetőt tisztelnek; például Japánban Nicsirent, aki azt tanította, hogy csak a mahájána Lótusz Szútra tartalmazza Buddha írásba foglalt tanításait, továbbá Csin Haj apácát Tajvanon, akinek számos követője van.

Még annyit hogy ebből kiindulva a ebben a vonatkozásban a buddhizmus nem különbözik lényegesen a számtalan felekezetre és szektára szétesett kereszténységtől.

Valójában nem ritka, hogy a magukat buddhistának tartó emberek részt vesznek taoista vagy sintoista szokásokban, az ősök imádatában vagy a kereszténység szertartásaiban.

Valamennyi buddhista szekta azt állítja, hogy hittételei és szokásai Buddha tanításain alapulnak.....röviden ennyi...de van még pár dolog a buddhizmusról..

Kedves kérdező!

A nirvána a szenvedéstől való megszabadulás, nem több, és nem kevesebb. Ez volt Buddha célja, és ez a követőinek a célja is.