Ateisták! Nem gondoljátok, hogy a véletlenekben való hit miatt inkább ti vagytok nevrtségesek?

Még annyit talán, hogy 90 számból nagyon nehéz eltalálni 5-öt a lottó játékban. Ha kitöltök egy lottószelvényt és megnyerem az főnyereményt, az hihetetlen véletlen. De ha több millió éven keresztül minden héten lottózok, és megnyerem a főnyereményt, az nem véletlen és hihetetlen, hanem szükségszerű következmény.

Másrészt az evolúció mozgatórugói bizonyítottan létező folyamatok (pl. mutáció).

Nekem hihetőbb, hogy bizonyítottan létező folyamatok vezettek hosszú távon az élővilág kialakulásához, mint az, hogy egy olyan lény teremtette az élővilágot, akinek a létezése bizonyíthatatlan.

Ezzel együtt én nem tartok senkit nevetségesnek a hitéért, vagy vallásáért. De a magadfajta lelki sérültektől herótom van, kérdező.

Mit mutatnak a tények?

Ha az evolúció igaz, akkor legalább valamennyire logikusnak és elképzelhetőnek kell lennie annak, hogy a DNS létrejöhetett egy sor véletlenszerű esemény következtében. Ha a Biblia igaz, akkor vitathatatlan bizonyítékot kell látnunk a DNS-ben arra, hogy az egy intelligens, logikusan gondolkodó elme műve.

Ha a legegyszerűbb megközelítést használjuk, egész könnyen megérthetjük a DNS-t – és milyen lenyűgöző! Akkor most ismét látogassunk el egy sejtbe, ez alkalommal egy emberi sejtbe. Képzeld el, hogy elmész egy olyan múzeumba, ahol bemutatják, hogyan működik egy sejt. Az egész múzeum úgy néz ki, mintha egy átlagos emberi sejtet a 13 000 000-szorosára nagyítottak volna. Akkora, mint egy hatalmas, 70 000 férőhelyes stadion.

Bemész a múzeumba, és tátva marad a szád. Elámulsz a különös formák és szerkezetek láttán. A sejt közepe táján található a gömbölyű sejtmag, mely körülbelül húsz emelet magas. Odamész.

Belépsz a sejtmag külső hártyáján, azaz membránján lévő ajtón, és körülnézel. Ami a legszembetűnőbb a teremben, az a 46 kromoszóma. A kromoszómák párokba vannak rendezve. A párok teljesen egyformák, csak a magasságuk különböző. A hozzád legközelebbi körülbelül 12 emelet magas (1). Minden egyes kromoszóma a közepe táján össze van csípve, és emiatt úgy néz ki, mint egy pár virsli, de olyan vaskos, mint egy jól megtermett fa törzse. A kromoszómamodelleken keresztbe szalagok futnak. Ahogy közelebb mész a kromoszómákhoz, látod, hogy valamennyi vízszintes szalagon függőleges vonalak vannak, a függőleges vonalakon pedig rövidebb, vízszintes vonalak (2). Mik ezek? Egymásra rakott könyvek? Nem. Hurkok külső szélét látod, melyek tömör oszlopokba vannak rendezve. Kihúzod az egyik hurkot, és az széttekeredik. Ekkor látod, hogy a hurkok fantasztikus módon még kisebb csavarulatokból állnak (3), melyek szintén szabályosak. Ezekben a csavarulatokban rejlik mindennek a lelke – valami, ami egy hosszú-hosszú fonálhoz hasonlít. Mi az?

EGY BÁMULATOS MOLEKULA FELÉPÍTÉSE

Az egyszerűség kedvéért nevezzük a kromoszómamodellünknek ezt a részét fonálnak. A fonál körülbelül 2,5 centiméter vastag, és orsók köré van szorosan tekeredve (4). Ezeknek az orsóknak a segítségével jönnek létre a csavarulatok a csavarulatokon belül. A csavarulatok egy fajta vázhoz rögzülnek, mely a helyükön tartja őket. Egy információs tábla azt írja a fonálról, hogy nagyon helytakarékosan van elrendezve. Ha kihúznád a kromoszómamodellek fonalát, és egymás után tennéd őket, akkor félig körbeérné a földet!*

Egy tudományos könyv úgy utal erre a helytakarékos elrendezésre, mint ami egy „lenyűgöző mérnöki remekmű”.18 Te el tudod hinni, hogy e mögött a remekmű mögött nincsen mérnök? Ha ennek a múzeumnak lenne egy hatalmas boltja, ahol a milliónyi termék mind szép rendben lenne elhelyezve, és bármelyik termékre lenne is szükséged, játszi könnyedséggel megtalálnád, arra következtetnél, hogy az üzletet nem rendezte be senki? Persze hogy nem, pedig egy boltot viszonylag egyszerű berendezni.

Egy táblán az olvasható, hogy a kezedbe vehetsz egy fonaldarabot, hogy megnézd közelebbről (5). Ahogy végighúzod rajta az ujjaidat, látod, hogy ez nem egy átlagos fonál. A két egymás köré tekeredő szálat aprócska rudak kötik össze, melyek egymástól egyforma távolságra vannak. A fonál egy létrához hasonlít, de meg van csavarva, és így olyan, mint egy csigalépcső (6). Ekkor döbbensz rá: egy DNS-molekula modelljét tartod a kezedben, az élet egyik nagy rejtélyét!

A kromoszóma egyetlen, orsók és váz segítségével gondosan elrendezett DNS-molekula. A létrafokokat bázispároknak nevezzük (7). Mi a szerepük? Milyen feladata van a DNS-nek? Egy ismertető tábla ezt is érthetően elmagyarázza.

AZ INFORMÁCIÓTÁROLÁS NETOVÁBBJA

Egy tábla szerint a DNS-t akkor tudjuk megérteni, ha értjük a létrafokok, vagyis a létra két oldalát összekötő rudak szerepét. Képzeld magad elé, hogy ez a létra kettéválik. Mindkét oldalából kiállnak a létrafokok hosszabb-rövidebb darabjai. A létrafokdarabok csak négyfélék lehetnek: A, T, G és C, ahogy a tudósok nevezik őket. A tudósokat lenyűgözte az a felfedezés, hogy a betűk sorrendje egy fajta kódolt információt takar.

Biztosan hallottál már a morzeábécéről, melyet a XIX. században találtak fel, hogy az emberek kommunikálni tudjanak távíró segítségével. A morzeábécé csak két „betűből” állt, pontból és vonalból, mégis számtalan szót és mondatot lehetett alkotni vele. A DNS egy négybetűs kódrendszer. Az A, T, G és C betűk sorrendje határozza meg, hogy milyen „szót”, azaz kodont alkotnak. A kodonok „történetekbe” vannak rendezve, ezek a gének. A gének mindegyike átlagosan 27 000 betűből áll. A gének és a köztük lévő hosszú szakaszok alkotnak egy-egy „fejezetet”, azaz egy-egy kromoszómát. 23 kromoszóma tesz ki egy egész „könyvet” – a genomot, mely egy élő szervezet teljes genetikai információja.*

Ha a genom könyv lenne, igen vaskos lenne. Mekkora lenne a terjedelme? Az emberi genom körülbelül 3 milliárd bázispárból, vagyis DNS-létrafokból áll.19 Képzelj el egy enciklopédiasorozatot, melynek mindegyik kötete több mint 1000 oldalas. A genom 428 ilyen kötetben férne el. Ha ehhez hozzátesszük a sejtekben található másolatokat is, akkor összesen 856 kötetünk lesz. Ha egymagad nekiállnál legépelni a genomot, az bizony egész napos munka lenne – 80 évig kellene gépelned, és közben még szabadságra sem mehetnél!

Természetesen a végén rájönnél, hogy hiába a sok gépelés. Hiszen hogyan is tudnál a 100 billió mikroszkopikus sejted mindegyikébe beletenni több száz hatalmas könyvet? Az, hogy ennyi adatot ilyen kicsire tömörítsünk, meghaladja a képességeinket.

Egy molekulárisbiológia- és számítástechnika-professzor ezt mondta: „1 gramm DNS, mely száraz állapotban körülbelül egy köbcentiméternyi helyet foglalna el, hozzávetőlegesen 1 billió CD lemeznyi információt képes tárolni.”20 Mit jelent ez? Emlékezz csak vissza, hogy a DNS-ben vannak a gének, azok az utasítások, melyek meghatározzák minden egyes ember egyedi tulajdonságait. Ezek az instrukciók az összes sejtben megtalálhatók, méghozzá kétszer. A DNS olyan rengeteg információt hordoz, hogy egyetlen teáskanálnyi DNS genetikai információjából körülbelül 350-szer annyi embert lehetne létrehozni, mint amennyi jelenleg él a földön! A ma élő 7 milliárd ember DNS-e alig képezne egy vékony réteget a teáskanálon.

KÖNYV SZERZŐ NÉLKÜL?

Még a miniatürizálásban elért eredmények ellenére sem képes egyetlen ember készítette adathordozó sem ennyi információt tárolni. A kompakt lemezzel mégis jól lehet szemléltetni a DNS-t. Egy CD talán megfog bennünket a szimmetrikus alakjával, a csillogó felületével és a praktikus kivitelezésével. Egyikünk sem vonja kétségbe, hogy intelligens emberek találták fel. De mi van, ha a CD-n még információ is van? De nem zavaros adatok, hanem összefüggő, részletes leírás arról, hogy hogyan kell összeállítani, karbantartani és megjavítani egy bonyolult gépet. Az adatok nem változtatják meg érzékelhetően a lemez súlyát vagy méretét, mégis ez a lemez legfontosabb része. Vajon a CD-n lévő utasítások nem győznének meg arról, hogy egy intelligens személy áll a háttérben? Vajon az írás nem feltételez írót?

Egyáltalán nem elrugaszkodott dolog a DNS-t egy CD lemezhez vagy egy könyvhöz hasonlítani. Sőt, egy kiadványban, mely a genomról íródott, ez olvasható: „Szorosabb értelemben a genom könyvhöz történő hasonlítása nem csupán metafora. Egy könyv egy darab digitális információ . . . Akárcsak egy genom.” A szerző még ezt is mondja: „A genom egy nagyon okos könyv, mivel megfelelő körülmények között mind önmaga lemásolására, mind leolvasására képes.”22 És itt elérkeztünk a DNS egy másik fontos jellemzőjéhez.

A DNS „LEOLVASÁSA”

A DNS-replikációt végző robotok kigurulnak. Egy másik gép érkezik. Ez is végigmegy a DNS egy szakaszán, de sokkal lassabban, mint az előző. Azt látod, hogy a DNS-fonál az egyik oldalon bemegy a gépbe, a másik oldalon pedig kijön, változatlanul. De lám, egy másik nyíláson egy új fonalszál jön ki a gépből, olyan, mint egy egyre hosszabbodó farok. Mi történik?

A narrátor ismét magyarázattal szolgál: „A DNS másik feladatát transzkripciónak, vagy átírásnak hívják. A DNS soha nem hagyja el a biztonságos sejtmagot. De akkor hogyan vannak leolvasva és felhasználva a DNS-ben található gének – a receptek, melyek alapján a tested előállítja az összes fehérjéjét? Az enzimgép talál egy helyet a DNS-en, ahol egy gén aktiválva lett sejtmagon kívülről érkező kémiai jelekkel. Ezután a gép az RNS (ribonukleinsav) nevű molekula segítségével lemásolja ezt a gént. Az RNS nagyon hasonlít egy DNS-szálhoz, de mégsem pont ugyanolyan. Az a feladata, hogy átvegye a génekben lévő kódolt információt. Az RNS az enzimgépezetben megkapja ezt az információt, elhagyja a sejtmagot, és egy riboszómához megy, ahol az információ alapján el fog készülni a fehérje.”

A lélegzeted is eláll, miközben a bemutatót figyeled. Lenyűgöz ez a múzeum és azoknak a szakértelme, akik megtervezték és összeállították ezeket a gépeket. De mi lenne, ha ez az egész hely, az összes kiállított tárgyával együtt, elkezdene mozogni, és bemutatná azt a sok ezer feladatot, melyek mind egyszerre mennek végbe egy emberi sejtben? Az lenne ám a fergeteges bemutató!

De hát ezek a folyamatok, melyeket parányi és bonyolult gépek végeznek, jelen pillanatban is zajlanak a testedben, mind a 100 billió sejtedben! Az enzimek éppen leolvassák a DNS-edet, hogy a sejtjeid megkapják az információt annak a több százezer féle fehérjének az előállításához, melyek a testedet alkotják, az enzimjeidet, a szöveteidet, a szerveidet és m

Az a sor véletlen, ami miatt kialakult a DNS, nem más, mint az éppen aktuális környezeti, természeti, éghajlati, földrajzi - és még sorolhatnám - viszonyokhoz való alkalmazkodás eredménye. Ha mindvégig ideális körülmények lettek volna, valószínűleg a legkisebb változás fajok egész sorát irtaná ki a bolygóról. Ráadásul eléggé homogén lenne az élet a Földön, nem lenne ilyen sokszínű az élet.

A Bibliában pedig tényleg úgy van, hogy minden készre teremtődött, a fejlődés legkisebb jelét sem lejegyezve. De egyébként ennek a vitának semmi értelme sincs, mert eléggé irányított kérdést tettél fel, úgy, hogy aki cáfolni akar téged, eleve hátrányból induljon.

Egyébként most őszintén, miért zavar téged, hogy mi miben hiszünk? Személyeskedés nélkül, vélt vagy valós sérelmek felemlegetése nélkül válaszolj légy szíves. Én is tudnék írni olyanokat, de az csak olaj lenne a tűzre, úgyhogy megkérlek, te se tegyél a tűzre :). Szóval ezeket mellőzve, miért baj, hogy mi abban hiszünk, hogy az élet nem pár ezer éve alakult ki, hanem évmilliárdokkal ezelőtt, és azóta is szakadatlanul folyik, változik? Miért zavar ez?

Isten hibázik? Nem.

Az evolúció hibázik? Igen.

Az élőlények hibásak? Igen.

Következtetés?

"Isten hibázik? Nem.

Az evolúció hibázik? Igen.

Az élőlények hibásak? Igen. "

Ebben igazad van.

-Ami nincs, az nem tud hibázni.

-Az evolúció is hibázik, másként nem halnának ki bizonyos fajok a Földön.

-Az élőlények is lehetnek "hibásak".Bizonyos halak vérében egy hiba folytán fagyálló termelődik, ezért hidegebb vízben is megélnek.

Sőt, vannak majmok, amik egy hiba folytán látják a színeket.Ezek genetikai "hibák", amikből hatalmas előny származik.

Bár szerintem te nem erre gondoltál.