A buddhista "vallás" és a nyugalom kéz a kézben járnak?

Buddhistaként is meg kell élned az érzelmek széles spektrumát.

Az a toposz téves, hogy aki buddhista az egész nap rezignáltan viselkedik.

Ha utánaolvasol, rádöbbensz hogy akár egy dühkitörés is teljesen normális dolog.

Ugyanis a buddhista célja nem a stoned buddha lét, hanem a living buddha lét.

" hogy miből fakadnak, mert lehet valakinek kitörő jókedve, amitől viháncol :), és lehet haragos valalire, ami miatt dühöng. Nyilván az elsőt a buddhisták is művelik, míg a második negatív érzelmekből fakad, ezért más tészta. "

Annyit megjegyeznék hogy a buddhizmusban a szenvedés gyökere az élvezet,ha valaki kitörő jókedvvel "viháncol" az valoszinü máskor meg éppen ellenkezőleg fog tenni mert ingatag.Ha valaki buddhistaként legalább a mentális képességeit fejleszti akkor ezek a viselkedésformák ritkulni kezdenek.A meditáció célja éppen a tudat elnyugtatása és ha lehet az állapot kiterjesztése egész napra,a kitörő jókedv nem utal elnyugtatott tudatállapotra általában.Buddha is figyelmeztetett hogy kerüljünk mindenféle érzelmi kitörést,ami nem egyenlő annak elfojtásával,bár mint kerülés hasznos a tartós eredményt az értelem fejlesztése hozza meg és az alsóbbrendű érzelmeket fokozatosan kicseréljük mondjuk együttérzésre,szeretetre.