Ha nem alapítok családot, Isten meg fog büntetni/haragudni?

Én - és sokan mások is - azt mondom: MInd a házasság és családalapítás, mind a szerzetesség egy pozitív dolog, olyan életcél, amelyben az ember fejlődhet, kitelejesedhet, a kettő között visznt szabadon lehet választani.

A puszta szingliséget viszont negatív dolognak tartom, sőt úgy is taapsztalom: a szinglik bizony nem tudnak kiteljesedni, egy csomó olyan dolog nem fejlődik ki bennük, ami családban vagy szerzetesi közösségben kifejlődhet. Én ezt az alternatívát akkor sem javaslom, ha ez a kordivat és mindenki kútba ugrik. Sokak őszinte tapasztalata ez, minden más csak duma! Tulajdonképpen a lényeg az, hogy ne tegyél ellenére a természetes érésnek! Ha az ember nem pánikol be, hogy jaj, felnőtt lettem, de nem akar túl korán sem felnőtt lenni, hanem egyszerűen úgy viselkedik, ahogy természetesen Isten rendelésére érik (és bizony a szinglik sokmindenben éretlenek, sokmindenben megrekedtek!), akkor boldog lesz! A szerzetesség is igen sok érettséget kíván, jóval-jóval több, mint puszta egyedüllét!

Nem kötelező, nem haragszik érte.

Te viszont bizonyítványt állítottál ki magadról az "ateisták ne válaszoljanak" szövegeddel.

Szerinted ők egytől egyig hülyék vagy gonoszok?

Szervusz

Mivel keresztény vagy, gondolom érdekesnek fogod találni Pál apostol tanácsát a házassággal kapcsolatban. Itt megtalálod a saját helyzetedet is. Pál nem volt házas.

1Korintusz 7:1-9

Azokra vonatkozóan pedig, amikről írtatok: jó az embernek asszonyt nem érinteni; 2 ámde a paráznaság+ elterjedtsége miatt mindenkinek legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak legyen meg a maga férje. 3 A férj adja meg a feleségének, ami megilleti őt, de hasonlóképpen a feleség is a férjének. 4 A feleség nem gyakorol hatalmat a saját teste fölött, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem gyakorol hatalmat a saját teste fölött, hanem a felesége. 5 Ne fosszátok meg egymást attól, csak kölcsönös megegyezésből egy meghatározott időre; hogy időt szentelhessetek az imának, és ismét egymáshoz térhessetek, hogy ne kísértsen benneteket folyton Sátán az önfegyelmetek hiánya miatt. 6 Ezt azonban engedményképpen mondom, nem parancsként. 7 Szeretném pedig, ha minden ember úgy lenne, ahogy én magam vagyok. No de mindenkinek megvan a maga ajándéka Istentől: az egyiknek így, a másiknak úgy.

8 Azoknak pedig, akiknek nincsen házastársuk, és az özvegyeknek azt mondom, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, ahogy én is vagyok. 9 De ha nincs önuralmuk, kössenek házasságot, mert jobb házasságot kötni, mint szenvedélytől lángolni.

Üdvözlettel: Zita