Ti hogyan képzelitek a feltámadást?

Mivel a biblia az etalon, ezért az a lényeges amit Isten mondott és leíratott ebben

a Szent Írás két féle feltámadásról beszél.

az egyik azoknak szól akik társuralkodói lesznek Krisztusnak ezért az égbe támadnak fel, ahol halhatatlan

szellemi testet kapnak.

A másik egy megszámlálhatatlan nagy sokaságnak akik ide a földre támadnak fel:

(Zsoltárok 37:9-11) . . .ו [váv] 10 Egy kis idő még, és nincs többé gonosz, Nézed a helyét, és nincsen sehol. 11 A szelídek pedig öröklik a földet, És gyönyörködnek majd a béke bőségében. . .

(Ézsaiás 11:6-9) 6 És a farkas együtt időzik majd a báránnyal, a leopárd is a gidával heveredik le, a borjú és a fiatal sörényes oroszlán meg a hízott állat mind együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7 A tehén és a medve legelészni fognak, együtt heverednek le kicsinyeik. Az oroszlán is szalmát fog enni, mint a bika. 8 A kisded a kobra lyukánál fog játszadozni, és az elválasztott gyermek a mérges kígyó üregére teszi kezét. 9 Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert telve lesz a föld Jehova ismeretével, miként a vizek beborítják a tengert.

(Ézsaiás 35:5-7) 5 Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak. 6 Akkor majd szökell a sánta, mint a szarvas, és a néma nyelve boldogan kiált. Mert a pusztában vizek fakadnak, és patakok a kietlenben. 7 A hőségtől perzselt föld olyan lesz, mint a nádas tó, és a szomjazó föld, mint a vízforrások. A sakálok tanyáján, a pihenőhelyükön zöldellő fű, nád és papiruszsás nő.

(Ézsaiás 65:21-23) 21 Házakat építenek majd, és bennük laknak, szőlőskerteket ültetnek, és eszik azok gyümölcsét. 22 Nem úgy építenek, hogy más lakjon ott, nem úgy ültetnek, hogy más egye azt. Mert mint a fának napjai, olyanok lesznek népem napjai, és kezük munkáját teljesen javukra fordítják választottaim. 23 Nem fáradnak hiába, nem veszedelemre szülnek, mert Jehovától megáldott utódok ők, leszármazottaikkal együtt.

azok az emberek akik a Jézus által említett nagy sokasághoz tartoznak úgy fognak élni ahogy azelőtt, de betegség fájdalom és halál, öregség nélkül.

Katy Weaver

Szia!

Sok ember lehetetlenségnek tartja a feltámadást. Ezen a ponton megakadnak, mert ezt az ígéretet hihetetlen mesének tartják. A Biblia is idézi a feltámadásra vonatkozó jellegzetes emberi kérdést, és választ is ad rá: „De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? És minémű testtel jönnek ki? Balgatag, amit te vetsz, nem elevenedik meg, hanem ha megrothad. És abban, amit elvetsz, nem ezt a testet veted el, amely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. Isten pedig testet ad annak, amint akarta, éspedig mindenféle magnak az ő saját testét.” (1Korinthus 15,35–38) Ha a természetben mindenütt ott látjuk azt a csodát, hogy egy parányi mag őrzi egy növény teljes növekedési, virágzási és termő „programját”, akkor miért is tartjuk olyan hihetetlennek, hogy Isten meg tudja őriz- ni egy ember személyiségének jellemzőit is a maga „technikájával”, s ezáltal újra tudja teremteni?! Blaise Pascal az alábbi megállapítást tette:

„Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb: megszületni, vagy feltámadni; az, hogy ami sohasem volt, legyen, vagy hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat lehetetlennek tartjuk.” (Gondolatok, 222. sz. töredék)

Meggyőződésem szerint az ember úgy éli át a halál és a feltámadás közötti állapotot és időt, mint egy alvást. Mind az Ó-, mind az Újszövetség egyaránt ezt a hasonlatot alkalmazza:

„[A halottak] az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek fel az ő álmukból.” (Jób 14,12)

Pál apostol írja: „Nem akarom..., hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert hisszük..., hogy Isten előhozza azokat, akik elaludtak.” (1Thesszalonika 4,13–14)

Milyen megnyugtató és bátorító ez a hasonlat! Az alvás nem kellemetlen dolog. És azon sem kell aggódni, hogy vajon mit álmodunk:

„Sokan vannak, akik szívesen megkérdezték volna Lázárt, mit csinált, mit gondolt, érzett és látott, amikor négy napig a sírban volt (János evangéliuma 11. fejezete)... Én azonban egyedül az Íráshoz tartom magamat. Ez pedig azt mondja: alusznak. Úgy vélem, hogy az aluvás annyira hatalmában tartja őket, hogy nem éreznek és nem látnak semmit, még sokkal kevésbé, mint amennyit az ember a természetes alvásban érez. Ha pedig feltámadnak, akkor ez úgy megy végbe rajtuk, hogy nem is tudják, hol voltak.” (Luther Márton: Jónás könyvéhez írt magyarázatok). Én is valahogy így képzelem el... ;-)

Üdv. Péter

http://www.youtube.com/watch?v=0dfZ9BXaNyE

Nincs időm mostanában találgatni.

Most, ahogy gondolkodtam a kérdéseden,ezek jöttek: Krisztus Pantokrátor, találkozás, szembenézés, könyv, megértés, nehéz. Megértünk mindent, amit nem értettünk, vagy csak sejtettünk, és egyértelmű lesz,hogyan a tovább. vagy Ővele vagy megsemmisülve. Annyira más lesz, holott itt készülünk fel rá. De ahogy a bábozódott hernyó átváltozik lepkévé, metamorfózis kell hozzá. A romolható átváltozása romolhatatlanná.

És innen nézve, elgondolva - még- nehéz. Nehéz.

Nemes Nagy Ágnes: Lázár

Amint lassan felült, balválla-tájt

egy teljes élet minden izma fájt.

Halála úgy letépve, mint a géz.

Mert feltámadni éppolyan nehéz.

Szerintem a feltámadás csak nagyon ritka jelenség, ami azoknak van félre téve, akik elérték a tudatnak azt a magas színvonalát, melyen végbemegy az, amit a Biblia színeváltozásnak nevez és úgy téve elkerülte a halált, de egy magasabb cél érdekében mégis vállalta. Ezt tette Názáreti Jézus.

Jézus aki feladatának tekintette az emberi (ön-)tudat javítását, felemelését, színeváltozása alkalmával megkapta a biztonságot, hogy bármi is történik vele, Ő tovább fog élni. Akkor vállalkozása sikerének érdekében képes volt vállalni a megalázást, a szenvedést, a gyötrelmes halált.

Nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmennünk hogy egy nagyszerű emberhez méltó módon elkerüljük a halált. Nem válunk halhatatlanná, mert Jézus példája szerint mi is vállalhatjuk, de továbbá nem kényszerülünk elszenvedni.

A feltámadás habár a halállal együtt szorosan egyéni esemény, szerintem mindenkinél hasonló módon megy végbe mint ahogyan Jézus feltámadt.

Kedves utolsó, válaszoló.

Jehova Tanúi, és nem Jehovisták, a kereszténységhez tartoznak, mivel Jézust elismerik megváltónak, és az Ő tanítása szerint járnak és élnek.

Akkor lehetne azt mondani hogy nem vagyunk keresztények ha nem Jézust követnénk, ugyanis a keresztény szó azt jelenti, hogy:

Jézus lábnyom követője.

Soha nem tagadtuk és nem is fogjuk Jézust mint megváltót, és jelenlegi királyunkat megtagadni.

a Baj csak ott van kedves barátom, hogy hogy sokan össze keverik a Teremtő mindenható Isten személyét, a fiú személyével és a kettőből egyet csinálnak.

Mindössze a különbség az, hogy Mi a Biblia szerint leírtak alapján, Nem Jézust tartjuk az Atyának, hanem Jehovát akiről mindenki, még maga Jézus is Tanúskodott.

ettől függetlenül, Jézus jelenleg a király, és Ő vezeti a gyülekezetet. És ez nem Jehova tanúi tanítása, hanem a bibliáé Isten szaváé

Katy Weaver

Mi a feltámadás? Ez a halott test biztosan nem fog feltámadni! Akiket eltemettek, azok sem fognak feltámadni. A halott test elkezd bomlani. Lebomlik a csontig, aztán még tovább idővel. Láttál már halottat? Ez az elmúlás.

Semmi sem marad a halott testből!

Én pont az ellenkezőjében hiszek: a lélekben. Az nem anyagi, hanem antianyag, az ellentéte az anyagnak.

Sokkal több, mint amit a létezésnek hiszünk!

Mikor Jézus a földön volt nem testben támasztotta fel a halottakat?

Miért éppen szellemi testben lehet elképzelni a feltámadást?

Amit Isten egyszer megteremtett földből miért ne lenne képes még egyszer ugyanúgy megteremteni?