Ha van Isten, akkor miért hagyja, hogy emberek az ő hite nélkül éljék az életüket?

Tegyük fel, hogy létezik Isten, aki mindenható és fontos neki, hogy higgyünk benne.

1, Isten azt szeretné, ha minden ember hinne benne, ismerné és szeretné. Ez számára egy nagyon fontos dolog.

2, Isten bármit megtehet, ami logikailag lehetséges. (Mindenható)

3, Isten képes lenne minden emberrel megszerettetni és megismertetni magát.

4, Az ateisták (akik egyszersmind emberek) nem hisznek Istenben.

5, Ha Isten valamit nagyon meg szeretne tenni, és lehetséges, akkor megteszi.

6, Ha Isten azt szeretné, hogy minden ember higgyen benne, minden ember hinne benne.

7, Isten nem szeretné, hogy minden ember higgyen benne. (4. és 6. szerint)

Ellentmondás 1. és 7. között.

Következtetés: nem létezik mindenható, akinek fontos, hogy higgyünk benne. Azaz Isten vagy egy igen kicsi hatalommal, vagy valamilyen külső korláttal rendelkező lény (kérdéses, hogy az ilyen Istennek hívható-e), vagy nem szeretné, hogy higgyünk benne, aktívan vagy passzívan rejtőzködik. Továbbá az 1. pontra éppen az emberiség történelme a cáfolat.

Forrás: Wikipédia

Tegyük fel, hogy van isten. Egyetlen létező vallás (még a muzulmán se) istensége sem köti ki, hogy mindenkinek őt kell követni. Az istenségek bizonyos előírásokat tesznek, de nem kényszerítenek senkit a betartásukra. Ha megtennék, értelmetlen lenne a "végítélet" kifejezés és cselekmény, hiszen csak egyféle eset van.

Alapvető félreértés azt képzelni, hogy a vallás egyfajta "árok", amelyből nem lehet kimászni, azon kell végigmenni. Nem, a vallás alapfilozófiája, hogy van egy "törvénykönyv" amely minden ember számára hozzáférhető. Minden ember saját felelőssége, mit kezd ezzel. Aztán lesz egy időpont, amikor a legfelső bíró mérlegel, hogy ki miként viszonyult a törvénykönyvhöz, és dönt a cselekményről. A keresztény vallásban háromféle, egyes más vallásokban kétféle ítélet lehetséges.

Kedves Kérdező!

Hála Istennek, hogy nem "egy komoly egyházi személy" dönti el, hogy ki üdvözül és ki nem, és azt sem, hogy aki nem azzal mi történjen.

Jól sejted: Istennek nem a liturgiák fontosak, ahogy a Szentírás is írja Ézsaiás könyvében: "Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni." A zsoltáríró szavaival: "Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek, a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!" (Bocs az idézetekért) ;-)

Egyáltalán nem vagy kárhozatra ítélve. A "bölcs Isten" pontosan látja miként éled az életed, és értékeli az erőfeszítéseidet. Majd utólag látni fogod mennyi és mennyi alkalmat adott arra, hogy megismerd őt - én is így voltam vele. Ami a te életedből még hiányzik, az a felismerés, hogy a magad erejéből képtelen vagy tökéletességre. A Biblia olyan mint egy tükör. Ha az ember megismeri azt, hogy milyen az Isten akkor azt is meglátja egyúttal, hogy ő milyen távol áll attól amilyennek lennie kellene ahhoz, hogy alkalmas legyen egy örök életre. Ha az ember nem utasítja vissza ezt a türelmes munkát, amit Isten végez benne, megvilágosítása előrehalad addig, míg tisztán szembesül az igazsággal és a megváltó kegyelem ajánlatával. Ekkor az emberé a döntés, hogy szövetségre lép-e Istennel szabadítása megvalósításának érdekében, vagy sem.

Ez a választás sorsdöntő. Az ember részéről azon múlik, hogy mit szeret jobban: önmagát vagy az igazságot. Szinte hihetetlen, hogy emberek visszautasítsák a bűn és halál fogságából való szabadítás lehetőségét. Mégis sokan teszik ezt. Olyan én- és kényelemszeretők, hogy inkább megmaradnak a rabszolgaságban, nem törődve azzal, mi lesz a vége. Semmi változást, önmagukkal való szembefordulást, küzdelmet nem vállalnak szabadulásukért.

Aki viszont elfogadja a szabadítás ajánlatát, abban Isten további megvilágosodást és tisztulást tud teremteni. Hatalmasan megerősíti akaratát, annyira, hogy határozottan a Megváltó követőjévé kíván lenni, és mindenáron el akarja nyerni a szabadulást. Így jut az ember „megbékélésre”, összhangra Istennel és törvényével. Értelmével és lelkiismeretével tisztán látja annak igazságát, és már egész életszemlélete, ízlése az igazság mértékéhez igazodik. Ezzel az átalakulással együtt jár a szabadulás nagy és csodálatos öröme, amely ekkor teljesen áthatja az embert.

Én kívánom neked, hogy meglásd azt a munkát amit Isten végez érted. Ehhez csak kérned kell, hogy mutassa meg, ennyire egyszerű.

Üdv. Péter

Szia!

Természetesen a saját szavaiddal történő imára gondoltunk. Istennel úgy beszélhetsz, mint pl. Édesapáddal. Elmondhatod neki, hogy szeretnéd megismerni Őt, és hogy szeretnéd, ha megszólítana téged. Nem fog visszautasítani...

Üdv. Péter