"Bizonyosan látom, hogy nem részrehajló az Isten, . Szerintetek is? Mi erről a véleményetek?

Weöres Sándor válasza:

[link]

A haszonleső vallásosság

Olyik ember a vallásosságot csereüzletnek nézi: az ember

kötelessége, hogy jól viselkedjék, Isten parancsainak és az előírt szertartásoknak eleget tegyen; Isten dolga, hogy az embert ugyanoly arányban lássa el földi javakkal, amennyire jól viselkedett, a parancsokat követte, a szertartásokat elvégezte. Eszerint a legvallásosabb és legjobb embereknek kéne leggazdagabbaknak lenni, s a

vallástalanoknak és törvényszegőknek nyomorogni kellene.

Aki úgy vallásos, hogy cserébe hozzájusson a sóvárgott javakhoz: máris bebizonyította kapzsiságát és érdemtelenségét. Isten jósága nem hízlalda és nem jótékonysági intézmény. Az isteni szeretet változatlan sugárzása semmihez nem hasonlít kevésbé, mint a jótékonykodáshoz, a vágyak kielégítéséhez. Ha vágyaid közül ki tudsz bontakozni, akkor éred el Istent.

Bizonyosan látom, hogy nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik”

(Csel 10:34, 35).

Istennek mindenhol vannak gyermekei,nem csak egy bizonyos szervezeten,vallason belul,Isten mindenkinek kijelenti magat aki akarja,Isten a szivek vizsgaloja.

Kedves testvérem, ha nem kiragadnál egy részletet a Bibliából, akkor még értenéd is, hogy mit jelent:

"

33

Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten néked parancsolt.

34

Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten;

35

Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.

36

Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura).

"

Előtte pedig ezt olvashatod:

"

25

És lőn, hogy amint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá őt.

26

Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok.

27

És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve;

28

És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:

29

Annak okáért ellenmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hivattatok engem?

"