"Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére"?

Választani mindenkinek joga van. Kérdés az, hogy ki képes rá és miben nyilvánul meg a döntése.

Véleményem szerint minden ilyen szertartás csak jelkép lehet.

Kedves Kérdező.

a Biblia versben benne van.

Menjetek, tegyetek tanítvánnyá...

Egy csecsemőt, hogyan teszel tanítvánnyá?

A vers további része,:

"Hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam.."

Ahhoz hogy valaki meg tudjon keresztelkedni, tanítvánnyá kell válnia, hogy meg tartsa Jézus parancsát.

Erre egy csecsemő nem képes.

Ezt egy egyén akkor tudja eldönteni, ha tudatában van, mivel jár a keresztény élet.

Mert ha megkeresztelkedik, de még sem akar úgy élni vagy nem ért vele egyet, akkor a keresztelkedése nem ér semmit.

Nem az menti meg az életét, hiszen a keresztelkedése ellen tesz, gondolkodik.

A keresztelkedés egy fogadalom, egy igére tétel a Teremtőnek, a keresztény életre, hogy onnantól megértette, mit jelent az, és a képen fogja az életét tovább élni.

Ezt egy csecsemő nem tudja megtenni.

Katy Weaver

A csecsemőt is meg lehet keresztelni, de akkor a vállalás valóban nem az övé, hanem a keresztszülők és vér szerinti szülők vállalják, hogy keresztény(esetemben katolikus) szellemben nevelik, s megtanítják neki, amit ők már felnőtt keresztényként tudnak és hisznek. Ezt a keresztségi fogadalmat, amelyet a "tehetetlen" csecsemő helyett a keresztszülője mond el, később megerősíti. Ezt a katolikus teológiában fogadalommegújításnak nevezik. Többször is van, évente a nagyobb ünnepeken (és leghosszabban a húsvéti ünnepen), aztán az elsőáldozáskor személyesen is. Ott már egyértelműen az elsőáldozó gyermek teszi a fogadalmat saját döntésből. De persze ekkor is még fiatal gyermekekről van szó, ezért a későbbiekben is fontos a fogadalommegújítás évről évre. Ezután újfent személyes fogadalommegújítás van a bérmálkozáskor, ez a felnőtt kereszténység kezdete a katolikus szentségi teológia szerint. A kereszténységben Isten gyermekeivé fogad bennünket, a bérmálkozásban pedig már Isten felnőtt gyermekeivé válunk az egyházban, akinek már felelőssége is van a közössége és embertársai iránt.

Ezért persze a legjobb az, ha idősebb emberként, mondjuk 10-15 évesen az elsőáldozás előtt keresztelkedik meg, de semmi sem tiltja a korábbit. Sőt! Én azt hiszem, hogy az élet kiszámíthatatlansága folytán abból senkinek semmi baja nem származik, ha megkeresztelik a gyermeket, aki így az Egyház tagja lesz. Ugyanis meg lehet halni öt évesen is (sajnos...), akkorra meg már jó, ha a gyermek Isten egyházának a tagja.

Isten csak azt tiltja, ami káros. A gyermekkori keresztelkedés nem káros, a szentség vétele semmilyen formában sem lehet káros. Sőt, mint minden szentség, kifejezetten kegyelmi erővel bír, amit megadhatunk neki már születésétől fogva is, ha megkereszteljük. Kétlem, hogy a Jóistennek egy _nem káros_, sőt _hasznos_ dologgal bármi baja lenne, azt meg elképzelni sem tudom, hogy kategorikusan tiltaná. Azt sem gondolom, hogy az idézett helyek arra vonatkoznának, hogy valaki nem veheti fel ezt a szép és fontos keresztséget gyerekként. Az arra vonatkozik, hogy ez a szentség életviteli dolgokkal is jár, amit a hívőnek vállalnia kell, vagy biztosítottnak kell látni, hogy vállalja. Ez a keresztszülő felelőssége: vállalni azt a terhet, hogy ő próbálja meg a kisdedet felcseperedés közben a helyes úton tartani.

Ez a katolikus megközelítés, nem kell elfogadni, de gondoltam leírom. Ebben nyilván vannak olyan dolgok, amelyek máshol nem, ilyen az eucharisztia, a bármálkozás, a bűnbocsánat szentsége (a szentség teológiai fogalom, nem azt mondom, hogy másnak nem bocsát meg a Jóisten), amelyek szintén hozzátartoznak a katolikus életvitelhez és a keresztség KÖTELEZŐ alap hozzájuk. Egy 10 éves gyerek már bőven tud gyónni, érti, hogy mi az, ergo én azt gondolom, hogy jó, ha a gyerek addigra meg van keresztelve, hogy felvehesse ezeket a szentségeket. (Húgom pont elsőáldozás előtt lett megkeresztelve, én vagyok a keresztapja, szép volt nagyon, szóval én pontosan látom a későbbi keresztelés szépségeit, de ettől még nem vetem el a gyerekkorit. Már csak azért sem, mert így sok fiatalnál már az esélyét is elvesztenénk annak, hogy az egyházhoz bármilyen szálak fűzzék...)

Bocsi, ha kaotikusan fogalmaztam, de késő van :D

Szia!

Mivel a keresztelésnek semmi köze nincs a ceremoniális papi, lelkészi tevékenységhez és a víz loccsantásához vagy a ma divatos fürdőzéshez, ezért tulajdonképpen meg lehet csinálni. Kereszténnyé nem ettől válik az ember.

Egy csecsemő nem tudja eldönteni hogy milyen utat válasszon. Szerintem ha meg is keresztelik egy bizonyos vallásban felnőtt korában ismét megteheti.

De fontosabb az újjászületés ahogy Jézus Nikodémusznak mondta.

Ha megkeresztelnek legyen az bármikor, és nem születtél újjá vagyis nem érted meg mit jelent az Úr követőének lenni akkor egyik keresztség sem ér semmit!

Ez egyéni döntésen alapul. Pár hónapos gyerek valóban nem tud döntést hozni.

Keresztény hitem szerint, amíg a gyerek nem döntőképes, addig a mennybe kerül ha meg van keresztelve ha nem, ha buddhisták a szülei, ha Sátánista gyakorlatokba avatták már be stb. Amíg a gyerek nem döntőképes, addig a mennybe kerül.

De ha már tudomása van a jóról és rosszról, és van esélye dönteni Jézus vagy valami más mellett, onnantól kezdve a gyerek felel a saját életéért.

Annyira szeretném érteni, hogy miért lettem lepontozva :D Mármint, oké, nem kell elfogadni a Katolikus elvet, miszerint a keresztszülő vállalhatja a gyermek vallásos nevelésének felelősségét, de le is írtam, hogy nem kötelező ezt vallani. Akkor miért pontoztok le? :D Na mindegy, nem mintha bármit jelentene a százalék.

tattilaboy: Igen, a csecsemő bűntelen, de az áteredő bűntől nem mentes, ezért "nem árthat", ha megkeresztelik minél korábban.

Szigorú szabályok vannak egyébként a katolikusoknál a gyerek keresztelésére, a keresztszülők személyére, kár, hogy betartatni már nem könnyű. De továbbra is azt gondolom, hogy mivel szentség, ezért csak a gyermek javára válhat, ergo Isten biztosan nem tiltja.

A kizárólag csak felnőttkeresztséget vallók alapvetően 2 nagy filozófiai hatása szerint gondolkodnak. Ezek pedig:

1./ Ulrich Zwingli tanítása a szentségről. Ez szerint a keresztség és az Úrvacsora kizárólag szimbólum. A baptista (és szinte valamennyi evangéliumi) testvérek szerint a keresztség kizárólag a hit publikus megvallásának szimbóluma.

2./ A racionalizmus és individualizmus. Szerintük csak a tudatos racionális döntéshozatal az alapja a megtérésnek és a hitnek. Itt nagyon fontosnak tartják a személyesen meghozott döntést, ami egy életre kihat. Számukra ez a megtérés.

Ez a két álláspont szerintem nem állja meg a helyét, mert

1./ Zwinglivel szemben Kálvin helyesen értelmezte a szentség fogalmát, aki szerint pl. a keresztség azon túl, hogy felnőttkorban a hittel azonosulást jelenti egyben az Isten szövetségébe való beiktatás. Vagyis hívő szülő(k) gyermekének Isten ígéretet ad, hogy hívők lesznek. Emiatt ki kell szolgáltatni a keresztséget.

2./ A racionalizmus téves, mert Isten Igéje szerint az elménket is megrontotta a bűn, így a döntésünk önmagában még nem garancia semmire. Egyedül Isten kegyelme. Isten szerint nem mi vagyunk a világ központjában és a Biblia nem csak a te és Jézus viszonáról szól, hanem Istennek az Egyházzal való viszonyáról. Ebbe te is beletartozol, de nem te vagy a kp-ban.