Miért vagytok teisták, vallásosak?

Mert a hit vezet tamogat vigasztal torekszik arra jobb legyek jit tegyek.

A hit osszehoz sok ertelmes kedves joszivu szereto emberrel

A hit egy hozzakot s egy csoporthoz.Segiti a hazassagunkat a gyereknevelest a konfliktus megoldast.

Szamomra a hit napi segito es vezeto.

Ezen kivul a hit szeretet el sem tudom kepzelni valaki annyira szeressen

es fontos legyek neki hogy meghaljon ertem

Es meggyozodesem a vilag tul tokeletes ahoz hogy egy veletlen muve legyen.

Az ember teste es szaporodasa tul bonyolult es tokeletes ahoz hogy csak ugy kialakuljon.

Kedvenc fantaziam Isten egy jo zenere teremt es oromet leli benne pl erdekes melytengeri halak vicces lenyek szeretni valo allatok.

Latom sugja az allatok fulebe hol lesz a helyuk.

Latom teremt es tokeletes harmonia lesz latja es mosolyog.

Az istenkepem egy szereto joszivu jo humoru rendkivul kreativ isten

Aki neha latva makacs emberi butasagot szomoru lesz.

"Amikor olvasom a Bibliát akkor érzem, hogy átjár valami."

Én a Mein Kampf-fal vagyok pont így.

"Kedvenc fantaziam Isten egy jo zenere teremt es oromet leli benne pl erdekes melytengeri halak vicces lenyek szeretni valo allatok.

Latom sugja az allatok fulebe hol lesz a helyuk.

Latom teremt es tokeletes harmonia lesz latja es mosolyog."

Te mekkora kazuár vagy!!! :DDD

Kedves Kérdező!

Én egy teljesen egyszerű okból lettem teista. De ha megnézem valójában az is voltam mindig, csak nem vonzódtam ahhoz a valláshoz, amibe "beleszülettem". Azonban értettem azt, hogy az élet célja nem állhat annyiból, hogy tanulunk, lesz egy diplománk, majd dolgozunk, lesz családunk, utódaink, és meghalunk. Ez így számomra üres. Az élet értelme nem alapulhat ürességen, az élet célja nem lehet semmi. Nem lehet olyan valami, aminek van vége és kezdete. Akkor nem lenne értelme az életnek, a létezésnek. Valaminek lennie kell, egy magasabb rendű célnak. Ennek pedig egy személynek kell lenni, aki nem anyagi, hanem transzcendentális, vagyis lelki. Vagyis maga Isten.

Egy teista.

Vicces, mert én világ életemben nagyon szkeptikus voltam. Nem kaptam vallásos nevelést, és egészen 19 éves koromig ateista voltam. Aztán történt valami, nehéz elmondani, hogy mi...

4 évvel ezelőtt tévedésből egy keresztény táborba kerültem. Azt hittem, hogy egy egyszerű angol-tábor lesz, de nem. Angol tábor volt ugyan, amerikai diákok szervezték, és mindamellett keresztény értékeket képviselt, így tehát sokszor esett szó Jézusról, Istenről.

Tetszett benne az, hogy lehetett vitatkozni. Az akkori 16-17 éves évem pedig nagyon lázadó volt... Az emberek megértőek voltak velem, és éppen ezért kezdett érdekelni a téma. Ha volt kérdésem, válaszoltak, ha valamivel nem értettem egyet, meghallgatták és elfogadták.

Ez a keresztény tábor felekezetektől független volt, és voltak/vannak máig heti alkalmaik, külön középiskolásoknak és külön egyetemistáknak. Egyszer egy ilyenre elmentem, és tetszett, de mivel nem hittem, éppen ezért nem látogattam meg többször.

Aztán valahogy még is megtértem. Nem voltak nagy hívő barátaim, senki se beszélt rá. Az életem egy olyan szakaszát éltem, amiből nem volt más kiút, csakis Isten. Nagyon sok rossz dolog történt velem, nem bírtam el a súlyt, ezért imádkoztam és elkezdtem olvasni a Bibliát.

Fantasztikus dolgokat éltem át ezután, és szép lassan minden értelmet nyert.

3 év után elmentem egy ilyen heti alkalomra, immár hívőként. Emlékeztek rám, tudták, hogy ki vagyok. :) Ezután hittanra/biblia tanulmányozásra jártam, éppen azért , hogy minél többet és többet értsek meg a Szentírásból.

A döntésemet egyáltalán nem bántam meg, és még ugyan nem vagyok megkeresztelve, de nagyon is szándékomban áll megkeresztelkedni a közeljövőben. :) Köszönöm, ha elolvastad!