Miért gondolja sok keresztény azt, hogy ha hisznek Jézusban, akkor örök életük van?
Miért nem olvassák el azt is, hogy Jézust kell KÖVETNIÜK, és ENGEDELMESKEDNIÜK kell az Uruknak? Miért gondolják azt, hogy ha elmondanak egy imádságot, az meghatja Őt - miközben eszük ágában sincs követni Őt?
Miért gondolják azt, hogy Jézus követése az életük egyetlen egy döntése, és ha elmondtak egy imádságot, akkor megvan a belépőjük a mennybe?
Miért gondolják azt, hogy ha hallgatják Jézus szavait, akkor kapcsolatuk van Vele?
Miért gondolják azt, hogy újjászülettek, és Isten gyermekei, miközben nem tartják meg Jézus parancsolatait?
Miért gondolják azt, hogy igazak lehetnek Isten előtt úgy, hogy közben bűnben élnek, mikor Jézus világosan megmondta, hogy az igazaknak nincs szükségük megtérésre?
Miért gondolják azt, hogy Istent szolgálják, miközben bűnben élnek és a bűnnek a szolgái?
Miért gondolják azt, hogy szolgálhatnak egyszerre két úrnak, miközben Jézus nem ezt tanította?
Miért gondolják azt, hogy bűnben élhetnek, és Isten nem rájuk néz, hanem Jézuson keresztül nézi őket, és tisztának látja őket?
Miért gondolják, hogy egy "sajnálom"-mal el lehet rendezni a bűnöket, aztán folytathatják újra ugyanazt?
Miért hívják Őt Úrnak, ha engedetlenek Neki?
Miért nem veszik az Ő szavait komolyan?
Miért gondolják, hogy egyáltalán hisznek Jézusban?
A parancsolatok megtartása nélkül senki sem üdvözülhet! Tartsátok meg a parancsolatokat és tegyetek jó mindenkivel kivétel nélkül és akkor üdvözültök, amúgy a pokol vár rátok!!! www.jocselekedet.uni.hu
Mt 19,17 - Így felelt neki: "Miért kérdezel engem a jó felől? Csak egy valaki jó. Ezért, ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat."
Jakab 2:10 - Aki minden törvényt megtart, egy ellen azonban vét, mindegyik ellen vét. 11Mert aki azt mondja: „Ne törj házasságot!”, azt is mondta: „Ne ölj!” Ha nem is törsz házasságot, de ölsz, törvényszegővé válsz.
Jakab 2:14 - Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? 15Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka, 16és egyiketek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál jól!”, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? 17Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog. 18Azt is mondhatja valaki: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet. 19Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek. 20Akarod-e tudni, balga ember, hogy a hit tettek nélkül mennyire meddő? 21Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei alapján igazult meg, amikor odatette fiát, Izsákot, áldozatul az oltárra? 22Láthatod, hogy hite működött tetteiben és tettei tették teljessé a hitét. 23Így teljesült az Írás szava: „Ábrahám hitt az Istennek, ez megigazulására vált” és: „Az Isten barátjának” nevezték. 24Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában. 25Ugyanígy a parázna Rácháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor menedéket adott a hírszerzőknek, s aztán más úton engedte őket tovább? 26Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.
Igazán mondom nektek: aki hisz bennem, megteszi mindazokat, amit én teszek, sõt, még nagyobb dolgokat is. Mert én az Atyához megyek,
Ján 14:12
És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
János 5:29
Tridenti zsinet megigazulásról szóló rész:
[1533] Mert bár hinni kell, hogy az Isten kizárólag könyörületből és Krisztusért bocsátotta és bocsátja meg ingyenesen a bűnt, azonban az mégsem mondható, hogy Isten megbocsátotta vagy megbocsátja valakinek is a bűneit, mert hetvenkedve bizakodik ezek bocsánatában, s ebben bizonyos lévén nem is aggódik, hogy bűneit elengedték vagy megbocsátották-e, amint az eretnekek és szakadárok teszik, sőt, a mi időnkben is megtörténik, és ezt a hiábavaló és minden jámborságtól távol eső bizakodást a katolikus Egyház ellen erősen tusakodva hirdetik [12. kánon].
[1534] De azt sem szabad állítani, hogy azoknak, akik valóban megigazultak, magukról mindennemű kétely nélkül állítaniuk kell, hogy megigazultak; az sem tartható, hogy senki sincs feloldozva bűnei alól, és senki sem megigazult, csak az, aki biztosan hiszi, hogy Isten feloldozta és megigazulttá tette, s hogy egyedül e hit miatt nyerte el a feloldozást és a megigazulást [14. kánon], mintha — mint mondják — aki nincs ebben a hitben, valójában Isten ígéreteiben és Krisztus halálának és feltámadásának erejében kételkednék. Mert amiként egyetlen jámbor ember sem kételkedhetik Isten irgalmában, Krisztus érdemében, vagy a szentségek erejében és hatékonyságában, úgy bárki, aki csak tekintetbe veszi saját gyöngeségét és fölkészületlenségét, nagyon is félhet és retteghet a neki juttatott kegyelmek felől [13. kánon], minthogy senkinek sem lehet oly erős tudása, hogy megingathatatlan hittel, amely tévedésnek nincs kitéve, tudja: elnyerte Isten kegyelmét.
10. fejezet: Az elnyert megigazulás növekedése
[1535] Így tehát a megigazultak, akik már „Isten barátai" és „családjának tagjai" [Jn 15,5; Ef 2,19], „erényről erényre haladnak" [Zsolt 83,8], „megújulnak napról-napra", ahogyan az Apostol mondja [2Kor 4,16], azaz „testüket halálra adva" [Kol 3,5] és „tagjaikat az igazság fegyvereiül adva" [Róm 6,13] a megszentelődésre, megtartják Isten és az Egyház parancsait, és „a hittel együtt munkálkodva a jócselekedetek révén" [Jak 2,22] növekednek a Krisztus kegyelme által kapott megigazulásban és egyre igazabbakká lesznek (24. és 32. kánon), amint írva is van: „Aki igaz, legyen továbbra is igaz" [Jel 22,11] és másutt: „Ne halálod napján várd, hogy megigazulj" [Sir 18,22], és megint: „Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában" [Jak 2,24]. A megigazultságnak éppen ezt a növekedését kéri az Egyház, amikor így könyörög: „Add meg nekünk Urunk, a hit, a remény és a szeretet növekedését" [1].
11. fejezet: A parancsok megtartása, ennek szükségessége és lehetősége
[1536] Bármennyire is megigazult legyen valaki, nem tekintheti mentesnek magát a parancsok megtartásának kötelezettsége alól [20. kánon], senki se éljen azzal az alaptalan és az Atyák által kiközösítés terhe alatt megtiltott tétellel, hogy a megigazult ember számára Istentől előírt dolgokat megtartani lehetetlen (18. és 22. kánon). „Mert Isten nem parancsol lehetetlent, hanem parancsolván arra figyelmeztet, hogy tedd meg, amire képes vagy, és kérd, amire nem vagy képes" [1], és segít is, hogy képes légy. Mert az Ő „parancsai nem nehezek" [1Ján 5,3], és „az ő igája édes, az ő terhe könnyű" [vö. Mt 11,30]. Mert akik Isten fiai, szeretik Krisztust, akik pedig szeretik Őt, (amint Ő maga tanúsítja), megtartják az Ő szavait [vö. Jn 14,23], amit mindenképpen csak isteni segítséggel képesek megtenni.
Aki így gondolkozik (mint az előző hozzászóló) biztos lehet benne, hogy elkárhozik. Főleg miután elolvasta ezeken és ennek ellenére vissza él Isten bizalmával.
Az emberek nem fognak megtérni a te kérdésed súlya miatt ,hiszen ha Jézusra nem figyelnek ,terád fognak??????????????????
De az ért jó próbálkozás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!