Van olyan ember, aki sosem születik meg, sosem fog létezni?

1. Tobb vilagegyetem letezik es ezt nem 2013-tol tudjak

2. Teves elmelet a csak veges szamu ember elhet, a szuletesek es elhalalozasok szama orokke valamilyen szinten de egyensulyban vannak, akarcsak a garaxisok vagy bolygok szama. Nem veletlen hogy a tul sok es a tul keves jelzo eggyik-e se tart egyensulyt, tehat mindenbol aranyosan kell lennie. Ha megfigyeled a vilagunkban sok a kettoseg,nappal, este, szep es jo, no es ferfi, him es kan, jing es jang, feher es fekete es sorolhatnam, ez mind reszese a vilagunknak. A galaxisunkban is ne hidd hogy csak mi letezunk mint intelligens lenyek ezert nem szuksegszeru hogy csak a Foldre szulessen egy leny.

Az elmeletedre hasonlo szamomra elfogadhatatlan pelda hogy amikor az ember eltavozik az elok sorabol akkor varakozik az Isten hivo szavara hogy itelkezzen o felette a jo es rossz tettetit ertekelve iteletet hozzon. De kerdem en ha az emberke meghallat 3000 eve es akkor meg keves evszamot irtam, azota varja az itelet napjat ? ez ugyanugy teves elmelet.

Senki nem a születése pillanatától születik, mert már 9 hónapja élő magzat akkor az anyja méhében. ezek közül sok nem születik meg, pl természetes elhalás, vetélés vagy abortusz miatt, mégse gondolhaatjuk azt hogy ők nem léteztek.

A kereszénység alapvetően egyetlen életben, leszületésben gondolkodik, megszületsz, meghalsz, és akkor jön a pokol vagy menyország és kész, várod a kürtöt. Csakhát ugye ez nem biztos hogy így van. Ha keletebbre születsz, nem lennének ezek a kérdéseid.

> Ha csak ez a világegyetem létezik, az igazságtalan, mert így végtelen sok számú lélek sosem születik meg.

Igazságtalan az lenne, ha természet törvényei nem egyformán vonatkoznának mindenkire és mindenre. De a természeti törvények személytelenek, és megváltoztathatatlanok. Azaz: igazságosak.

A te "igazságtalanság" fogalmad nem éppen szokványos. A te logikádat (azaz: az általad a szó mögé képzelt jelentés logikáját) használva azt is kijelenthetnéd, hogy az emberi döntések is igazságtalanok. Ha például, ha neked döntened kell hogy a kocsmában bevered valakinek a képét, vagy inkább elmenekülsz, akkor az lenne az igazságos ha megtehednéd mind a kettőt. Ilyen alapon minden dolog ami történik a világban, igazságtalan. De ez paradoxonhoz vezet, mert ebből az következik, hogy a világon minden igazságtalan, és így tulajdonképpen nem is jelent semmit (hiszen mindenre vonatkozik). Ha ilyen paradoxonnal találkozol, akkor biztos lehetsz benne hogy nem az általad vizsgált dolog képtelenség, hanem a róla alkotott képed a hibás.

Ez a válasz a kérdésedre: az emberek rendelkeznek szabadsággal. A szabadságuk által meghatározott kereteken belül dönthetnek arról, hogy mit tesznek, mit éreznek és gondolnak stb. A szabadságuk keretek közé van szorítva: a világegyetem törvényeinek keretei közé. Ezeken a kereteken az emberek nem léphetnek túl, de ezen belül a saját szabadságukkal ők rendelkeznek. A szabadság nem rossz! A szabadság éppen hogy jó. Sőt, a szabadság is törvényszerű. A lehetőségek és a szabadság létezése nélkül az élet sem létezhetne. A szabadság elemi szinten is megjelenik (pl. a kvantum fizikában, ha nem figyelsz oda akkor egy foton előszeretettel van a tér sok különböző pontján egy adott pillanatban). Az a tény, hogy a lehetséges dolgok közül csak néhány konkrét dolog kerül valóban megvalósításra a világban, nem igazságtalan.