Az önkielégítés Isten szemében bűn!? Én annak érzem és szeretnék leszokni róla, de nem megy. Hogyan hagyhatnám abba?

Nincs párkapcsolatom, a 20-as éveim elején járok és már január óta próbálok felhagyni ezzel a dologgal, de nem megy. Legfeljebb néhány napig bírom nélküle, aztán újra előről kezdődik. Naponta szoktam önkielégítést végezni. Ez régen több volt mint most, de most se sokkal kevesebb. Reggelente (felkelés után) néhány orgazmus, de legalább egy, illetve esténként (lefekvés után) néhány orgazmus, de legrosszabb esetben is a napi 1 meg van, viszont akkor már szenvedek. Ha esetleg kihagyok 1 vagy több napot, akkor már minden bajom van.

Elolvastam már a Bibliát és most újra elkezdtem és tudom, hogy hogyan kellene, de egyszerűen nem megy.

Wikipédia: "A megtérést ésszerű mértékletességnek, nem pedig ésszerűtlen, testi-, lelki önsanyargatásnak kell követnie. Pál apostol megfogalmazásában: „Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává.” (Korintusiaknak írt 1. levél, 6,12)"

Nekem az erről való lemondás testi-, lelki önsanyargatás lenne. Ésszerűtlennek tartom amit csinálok és bűnösnek érzem magam miatta, de egyszerűen a testem nem bírja. Néhány napot ha kihagyok olyan "kanos" leszek, hogy kész...

Járok futni, biciklizni, úszni, edzeni, normálisan étkezem, korán kelek, korán alszom. Egy csomó-csomó dolgot bevezettem már az életemben, hogy fáradtabb legyek, elvonjam a figyelmem róla, egyszóval egészségesebben élek, de ez mind hiába mert ha felkelek máris ott van, hogy na. Este pedig szintén. Ha estére nagyon elfáradok talán nem kívánom, de akkor ott a másnap reggel, ha pedig akkor se, akkor felgyülemlik bennem a vágy és végül megtörténik.

Január óta küzdök magam ellen, sikertelenül.

"És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám." Mt 10,38

Nekem ez a keresztem, akármilyen szégyen is, de ez így van és szeretném ezt felvenni, de a testem nem bírja mert szüksége van rá. Próbáltam már magammal elhitetni, hogy ezt csak én beszélem be magamnak, hogy szükségem van rá mert amúgy nincs is, de sajnos valóban szükségem van rá mert néhány nap kihagyás után annyira kívánom, hogy megtörténik. Olyan ez nálam mint az, hogy eszem vagy iszom. Szükséges.

Szégyenlem magam, hogy ezek szerint nem elég erős a hitem, mert nem tudok lemondani róla, de ez valóban csak hit kérdése lenne?

Bajban vagyok.

Valaki nincs hasonló helyzetben vagy nem volt aki tudna rajtam segíteni?

Istenhez szoktam imádkozni ezzel kapcsolatban meg úgy általában mindent megbeszélek vele esténként tehát nem csak látszathitről van szó a részemről, de hogy is írhatok ilyet ha ez az önkielégítéses probléma fenn áll!?

Párkapcsolattól is félek ezzel a problémával mert talán túl sokat, túl sokszor akarnám és mivel házasság előtt nem akarok szexuális életet élni, nem tudom, hogy így képes lennék-e rá, hogy betudnám-e tartani.

Segítség!