Ótestamentummal kapcsolatban, segítene pár kérdésben?

hát érdekes kérdéseket tettél fel de egyenlőre az Eszter könyvéhez írnék pár gondolatot

*** si 91. o. 2. bek. A Biblia 17. könyve — Eszter ***

Természetesen akadnak olyanok, akik szeretnék elhitetni, hogy Eszter könyve se nem ihletett, se nem hasznos, egyszerűen csak egy szép legenda. Ezt az állításukat arra alapozzák, hogy Isten neve nem fordul elő a könyvben. Bár igaz az, hogy Isten nincs közvetlenül megemlítve, mindazonáltal a héber szövegben négy olyan eset fordul elő, ahol a Tetragramma versfőkbe rejtve megtalálható, vagyis négy egymást követő szó kezdőbetűi, összefoglalva a JHVH-t (héberül: יהוה), azaz a Jehova nevet adják. Ezeket a kezdőbetűket legalább három régi héber kéziratban különösen kiemelik, a maszoréta szövegben pedig piros betűkkel jelzik. Még az Eszter 7:5-ben is nyilvánvalóan a „Vagyok” isteni kijelentés akrosztikus formája fordul elő. (Lásd még az Eszter 1:20; 5:4, 13; 7:7, valamint a 7:5. verséhez tartozó lábjegyzeteket.)

4 Sok tény bizonyítja a feljegyzés hitelességét és tárgyi pontosságát. Azok a zsidók, akik a könyvet egyszerűen Megillah′-nak, azaz „tekercsnek; kézirattekercsnek” nevezték, kétségtelenül hitelesnek fogadták el. Ezsdrás is belefoglalta a héber kánonba; ha mese lett volna, minden bizonnyal elvetette volna. Ezenkívül mind a mai napig megünneplik a zsidók a Purim vagy „Sorsvetés Ünnepét” az Eszter idejében történt nagy megszabadítás emlékére. A könyv élethűen mutatja be a perzsa erkölcsöket és szokásokat, mégpedig a történelem ismert tényeivel és az archeológiai feltárásokkal összhangban. Például pontosan leírja azt a módot, ahogyan a perzsák tiszteletben részesítettek egy embert (6:8). A régészeti ásatások feltárták, hogy az Eszter könyvében említett királyi palota leírásai a legkisebb részletekig pontosak (5:1, 2).

5 Meg kell még jegyeznünk, hogy ugyanilyen pontosság nyilvánul meg magában a beszámolóban is, amely gondosan megnevezi az udvari hivatalnokokat és szolgákat, sőt még Hámán tíz fiát is név szerint említi meg. Mardokeus és Eszter családfáját visszavezeti a Benjámin törzsbeli Kishez (2:5–7). Utal a perzsa kormány hivatalos feljegyzéseire (2:23; 6:1; 10:2). A könyv nyelvezete késői héber, sok perzsa és arám szóval és kifejezéssel keverve. Ez a stílus megfelel a Krónikák, az Ezsdrás és a Nehémiás könyve stílusának, és teljesen összhangban van azzal a korszakkal, amelyben írták.

6 Egyesek úgy gondolják, hogy az Eszter könyvének eseményei azokba a napokba illenek bele, amikor az óriási perzsa birodalom a hatalom csúcspontján volt, és hogy ezek az események Ahasvérus (I. Xerxész) uralkodásának körülbelül 18 évét ölelik fel. Ezt az i. e. 475-ig terjedő időszakot a görög, perzsa és babiloni forrásokból származó bizonyítékok mutatják be. A legvalószínűbb az, hogy Mardokeus, a beszámoló szemtanúja és egyik főszereplője írta a könyvet; a beszámoló bizalmas jellege és részletessége arra enged következtetni, hogy az író bizonyára átélte ezeket az eseményeket a szúzai palotában. Bár a Biblia más könyvei nem említik Mardokeus nevét, mindazonáltal nem kétséges, hogy Mardokeus valóban létező személy volt, szereplője a történetnek. Érdekes az is, hogy találtak egy keltezetlen ékírásos szöveget: a németországi A. Ungnad szerint ez hivatkozik Mardukra (Mardokeusra), aki I. Xerxész uralkodása alatt a szúzai királyi udvar főtisztviselője volt. Kétségtelen, hogy Szúzában jegyezte fel Mardokeus az Eszter könyvének eseményeit, közvetlenül megtörténésük után, azaz i. e. 474-ben.

Hát nem tudom de ezekből szemezgethetsz.

Szia!

1. Az első okmányelmélet Eichorn nevéhez fűződik, és azt vallja, hogy az Ószövetségnek két fő forrása van: Jahvista, Elohista. Léteznek újabb okmányelméletek is. Az egyik Hupfeld nevéhez fűződik, szerinte két Elohista, és egy Jahvista forrás volt. Wellhausen szerint négy forrás volt: Jahvista, Elohista, Deuteronomista, Papi. Az említett a források részletesen: 1. Papi írás: sematikus, legitim kultusz és papság, törtélemem és törvény összefüggése, a Szentség törvénye (Lev.17-26); 2. Deuteronomista hagyomány (Gen-2Kir): teológikus-tanító; redakció; a DT eredetileg Mózes beszédeiek gyűjteménye; Jósiás vallási reformja; szövetség eszméje, kiválasztás-teológia; 3. Elohista: Elohim, dublettek, erkölcsi érzékenység, nevén nevezés; 4. Jahvista: Isten az egész emberiség Istene, üdvösség, ígéret.

2. Deutero Ésaiást (aki a feltételezés szerint Ésaiás könyvének 40-55 fejezeteit írta) a Vigasztalások könyvének is nevezik, mert a szabadulás reményével vigasztalja a népet. Itt éri el az Ószövetség a monoteizmus csúcspontját: a próféta szemléletesen mutatja be, hogy a bálványistenek semmik, nem képesek az emberen segíteni: a menekülő babiloniak vesződnek az istenszobrok mentésével, amelyeknek eddig győzelmeiket tulajdonították. A babiloni papok, csillagjósok szava hazugságnak bizonyult, de Jahve bizonyította, hogy szavatartó: prófétái által meghirdette az ítéletet, és az be is következett. Ezért lehet most megbízni a szabadítás ígéretében. Isten korlátlan úr, aki kezében tartja a természet erőit és biztos kézzel vezeti a történelmet. A történelem célja az üdvösség: Isten mindig is ezt munkálta, akkor is, amikor népét büntette. Most azonban elérkezett az üdvösség korszaka. Ennek az üdvösségnek a közvetítője Jahve Szolgája, az Ebed Jahve, akinek küldetését a próféta négy dalban beszéli el: az elsőben (Ésa. 42,1-4) a szolgának adott küldetésről van szó, a második (49,1-6) a meghívását beszéli el, a harmadik (50,4-9) vallomás igehirdetéséről és szenvedéséről, a negyedik (52,13-53,12) engesztelő szenvedéséről és haláláról, majd felmagasztalásáról szól. A dalok egészen új módon mutatják be az üdvösség megvalósulását: nem harcokkal és győzelmekkel, hanem egy kiválasztott engesztelő halálával történik, aki magára veszi a bűnöket és a bűnösök helyett szenvedi el azok következményeit. Máig vitatott kérdés, kire gondolhatott a próféta e szolga alakjában: Izrael szenvedő népére? A fogságban élőkre? Egy ismert nagy történeti személyre, mint például Mózes vagy Jójakin király? Esetleg önmagára? A dalok ezt nem teszik egyértelművé. A későbbi korok zsidóságában el is halványult a megváltásnak ez az útja, és ismét politikai vagy vallási reformátor jellegű messiást vártak. Az első keresztények azonban az Ebed Jahvéban ráismertek Jézusra, akiben a jövendölés beteljesedett.

3. A héber mű, az Eszter könyve, egy hazafias stílusban íródott mű, míg a görög kiegészítés vallási célzatú. A kiegészítésben az álom és magyarázata, az imák és az Isten gondviselésének bemutatása célja az, hogy nyomatékosítsa, Isten mentette meg népét Eszter és Mardokeus révén.

Üdv. Péter