Isten mindenkit egyformán szeret? Van valamilyen Bibliai vers ami arra engedne következtetni, hogy Isten jobban szeretné a gyermekeit a pogányoknál?

"Mert hallván felőle egy asszony, akinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és lábaihoz borula.

Ez az asszony pedig pogány vala szíro-feniciai származású. És kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt.

Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni."

Értsd így fiak=zsidók ebek=pogányok.

A fent idézet vers nem a Teremtő személyválogatásáról szól, mint ha a "nem hívőket" nem szeretné.

Hiszen egy másik versben azt írja, hogy a "gonoszoknak" is ad esőt élelmet, napsütést, stb.

ennek a versnek más a mondani valója:

(Máté 15:24-28) . . .” 25 Az asszony, amikor odaért, hódolni kezdett neki, és így szólt: „Uram, segíts rajtam!” 26 Ő így válaszolt: „Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és kiskutyáknak odavetni.” 27 Az így szólt: „Igaz, Uram; de hát a kiskutyák is esznek a gazdájuk asztaláról lehulló morzsákból.” 28 Jézus akkor ezt felelte neki: „Ó, asszony, nagy a te hited; legyen a kívánságod szerint.” És a lánya még abban az órában meggyógyult.

Tisztán látva Jézus szemléltetésének a lényegét, az asszony mégis így kérlelte: „Igen, Uram; de hát a kiskutyák is esznek a gazdájuk asztaláról lehulló morzsákból.” Erős hite és őszintesége arra indította Jézust, hogy a következőket mondja: „Ó, asszony, nagy a te hited; legyen neked úgy, ahogy óhajtod” (Máté 15:22–28).

Mi történt volna ezekkel a személyekkel, ha nem lettek volna kitartóak az erőfeszítéseikben? Vajon megkapták volna az áldásokat, ha feladják, amikor szembetalálkoznak az első akadállyal vagy elutasítással? Nem! Ezek a példák jól szemléltetik Jézus tanításának a lényegét, vagyis azt, hogy az ’elszánt rendületlenség’ helyénvaló, sőt, elengedhetetlen Isten keresésében (Lukács 11:5–13).

Katy Weaver

Sziasztok.

Ennek az igeszakasznak a tanulmányozásakor segít, ha összevetjük a Máté evangéliumában levővel(Máté 15:20-28). Mivel az evangéliumírók más szemszögből látták a dolgokat sokszor egészítik ki egymást és ezt hasznos figyelembe venni.

A tanítványoknak kifejezetten kínos volt a helyzet. Ellenségesen viszonyultak minden idegenhez a zsidók(, például a görögökről tudni kell, hogy tartottak disznót, ami tisztátalannak számít), a nő pedig utánuk kiáltozott. Ezt ők megunták és ezért kérték Jézust, hogy küldje el. Jézus pedig erre aszerint válaszolt, ahogyan a zsidók gondolkodtak: "Én nem küldettem máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz." Fokozódik a helyzet amikor hozzá érkezik az asszony. Újra kéri őt amire a válasz szintén a zsidó gondolkodásmenetének felel meg. Ezt egy ilyen helyzetben visszahallani nem volt jó érzés a tanítványoknak. Ez Isten csiszolási folyamatának volt a része, ugyanis később a tanítványok elkezdték hirdetni az örömhírt, legelőször csak a zsidóknak, de később a pogányoknak is. Egyébként végül Jézus meggyógyította a lányt, nem hagyta cserben az asszonyt.

A tanítványoknak sok felkészítésre volt szükségük, és látjuk az új szövetség további részeiből hogy a pogányokhoz való viszonyulásból még fakadtak viták az egyházban.

Pál a Róm 11:13ban a pogányok apostolának nevezi magát.

Péter az Apostolok Cselekedetei 15 rész hetedik vers második felében ezt írja:

"Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek.

A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket..."

Egyébként jókat írt Katy Weaver is, egyetértek vele(d).