Komoly kérdéseim lennének a keresztény hitben jártasokhoz?

Tessék, gondolkodj rajta:

" http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__4..

Mindjárt másolok egy gondolkodtató történetet is, csak megjegyeznék még néhány dolgot.

Nem tudhatjuk, hogy Isten teremtett-e más világot vagy sem, de minket remélhetőleg nem fog hagyni elveszni csak úgy.

Nem akkor kell becsületesnek és emberségesnek lenni, ha tudjuk, hogy létezik egy hatalom, ami megbüntethet.

Nekünk nem rettegnünk kell az Atyától, hanem megpróbálni eggyé lenni vele, lélekben és felismerni, hogy testvérek vagyunk. A többi hit szempontjából már csak érdekesség.

Van dolgok, amiket nem tudunk, nyugodtan szabad kutatni. Az soha nem számít bűnnek. Csak ami a másiknak árt.

" mert mi van azokkal, akik eleve beleszületnek egy mély vallású családba"

Senki sem lesz attól hívő, hogy vallásos családba születik. Bőven találhatsz erre példát akár itt az oldalon is.

Kicsit hosszú, de nagyon elgondolkodtató írás következik...

Isten a vádlottak padján: Kegyetlen! (Dányi Nagy Márió)

Engedjétek meg, hogy egy történettel kezdjem. Az eset itt történt, légvonalban nem messzebb, mint egy kilométerre, a Szabadság-híd pesti hídfőjénél, tavalyelőtt – ha jól emlékszem. Sétálni indultam, és ahogy néztem a vizet, és a saját nyugalmamat kerestem, egyszer csak megpillantottam valakit: egy síró asszonyt. Ott ült magában, és keservesen zokogott. Arra kellett elmennem, ezért hát megszólítottam, és megkérdeztem, hogy mi a baj. S elkezdett mesélni. Megtudtam, hogy Andrea (mert ez volt a neve) most készül éppen a Dunába ugrani. „Majd Paksnál kifognak” – mondogatta – ,mert az élete egy romhalmaz. Kislány korában a szülei nagyon rosszul bántak vele, sokszor verték, dolgoztatták, és egészen borzasztó büntetéseket mértek rá. Ahogy felnőtt, az utcára került, ott is sokan bántották, kihasználták. Pár hónappal találkozásunk előtt valami romlott húst evett, ami miatt betegség támadta meg a lábát, s az most gyakorlatilag élve rohad. Volt egy élettársa, az egyetlen támasza – ő pedig aznap reggel a kezei között halt meg. Röviden ez volt a története. S most kezében a halott élettársa igazolványával csak sírt, csak sírt, s ismételgette: „Majd Paksnál kifognak… Majd Paksnál kifognak…”

Gondolhatjátok, nem nagyon tudtam mit mondani minderre. A kérdés bennem is ott lüktetett: Ha tényleg létezik egy jó és mindenható Isten, akkor miért engedi meg mindezt? Talán még könnyebb válaszolni, amíg személytelen adatokról és világtörténelemről van szó: Hogy lehet, hogy annyi háború, annyi szenvedés van? Miért vannak Cunamik, gyilkosságok, éhezés? De amikor konkrétan farkasszemet kell nézned a szenvedéssel, amikor ott áll veled szemben egy síró ember, még ezek a hangok is elnémulnak: miért jutott ennyi borzalom egy embernek? Miért kellett ennyit szenvednie Andreának? Miért nem segített neki Isten?

(Szenvedés) Főleg azért nehéz erről beszélni, mert sokunknak (vagy talán mindenkinek) ez nem egy intellektuális probléma, hanem hús-vér valóság az életünkben. Ezért nem állítom, hogy itt ma este teljes választ fogok adni bárkinek is, sem azt, hogy nekem több jogom lenne erről beszélni, mint bármelyikőtöknek – sokatok biztosan többet tud a szenvedésről, mint én. C. S. Lewisnak volt egy nagyon jó mondása ezzel kapcsolatban: „Mikor fájdalmat kell hordoznunk, egy kevés bátorság többet segít a nagy tudásnál, egy kis emberi együttérzés többet ér a nagy bátorságnál, és Isten szeretetéből egy csepp többet, mint bármi.”

Sokféle oldalról meg lehetne közelíteni a kérdést – én hármat választok. Az emberek a szenvedés láttán általában három választ szoktak adni: 1) Nincs Isten. 2) Isten kegyetlen, mert direkt kínoz minket. 3) Isten kegyetlen, mert egyszerűen nem érdekli.

1) Ismerek olyanokat, akik azt mondják, egy olyan világban, ahol ennyi rossz történik, nem lehet, hogy létezik Isten. Valahogy így érvelnek: Ha Isten létezik, akkor jó és mindenható. Ha jó és mindenható lenne, akkor el akarná, és el tudná törölni a világban a sok szenvedést. De a világ tele van szenvedéssel. Tehát nincs Isten.

Figyelemreméltó érvelés, csakhogy nem old meg semmit. Sőt egy még nagyobb kérdést vet fel! A kérdést nem oldja meg, egy új problémát vet fel, és a remény minden formáját felszámolja.

a. Nem oldja meg a kérdést, hiszen arra a kérdésre „Miért van annyi szenvedés a világban?” ennyit mondunk ezzel: Csak, mert. Ilyen a világ és kész.

b. De ennél rosszabb a helyzet: nemcsak hogy nem ad semmilyen választ, de még egy új problémát is felvet. Gondoljatok csak bele, onnan indultunk ki, hogy valami baj van a világgal: igazságtalannak, és rossznak érezzük, mintha nem ilyennek kellene lennie. Ugye, ez volt a kiindulópont. Na most, ha viszont nincs Isten, akkor nincs abszolút jó és rossz. Még Sartre, az ateista egzisztencialista filozófus is egyetértett ezzel: „Ha nincs Isten – mondta – többé nem lehet a priori jó létezéséről beszélni.” Morális kategóriák nélkül maradunk. Ha viszont nincs jó, akkor honnan veszem, hogy valami rossz, honnan veszem, hogy a világ rossz, és nem ilyennek kellene lennie? Sőt, ha az evolúciós elmélet igaz, plusz Isten sincs, az erőszaknál természetesebb dolog nem létezik. Miért zavar minket az igazságtalanság, és az ártatlanok szenvedése? Tehát az ateista egy még nagyobb kérdéssel marad: miért teszem fel ezt a kérdést egyáltalán, miért zavar minket a rossz a világban?

c. Azonban nem csak hogy nem oldjuk meg a problémát, és még egy nagyobb kérdést is kreáltunk magunknak: a remény minden formájától is megfosztottuk magunkat. Hiszen, ha nincs Isten, akkor ahogy nincs jó, úgy igazság sincs, tehát annak a reménye is szertefoszlott, hogy valaha is igazságot szolgáltatnak a sóhajokért, könnyekért. Akkor végül is semmi nem számít, az árvák sírása épp annyira nem, mint a nevetésük. Akkor senki soha nem fog megfizetni azért a sok borzalomért, ami a huszadik században történt. Végül nem áll helyre az igazság. Nem marad semmi reménye a szenvedőnek.

2) Sokan ezért azt mondják: oké, Isten létezik, de én nem akarok hinni benne, nem akarom szolgálni. Lehet, hogy van és lehet, hogy mindenható, de az biztos, hogy nem jó. Az az Isten ugyanis, aki ilyeneket megenged kegyetlen, gonosz – és ha ez igaz, akkor akár létezik, akár nem, inkább köszönöm szépen nem kérek belőle. Nem tudom, hányan ismeritek a Mindenható c. filmet Jim Carryvel? Ebben van egy jelenet, amikor Bruce, a főszereplő sorozatos balszerencsék után kifakad, és ezt mondja: „Isten, mint egy rossz gyerek, megpörköli a hangyákat, minket. Ha akarna, öt perc alatt segíthetne, de inkább kitépi a csápjaim és röhög rajtam.” Miért történik annyi rossz dolog a világban? Isten csinálja. Tépkedi a csápjainkat, mint egy rossz gyerek. Talán még élvezi is, hogy kínoz minket. Minden rossznak Ő a közvetlen okozója. Talán még örült is, amikor Andreának a kezében meghalt az egyetlen, akit szeretett. Talán tetszett neki a látvány, ahogy ott sírt, és az egyedüli gondolata az öngyilkosság volt. Az Univerzum Ura gonosz és kegyetlen.

Ezzel nekem a következő problémám van: ha Isten tényleg ilyen gonosz, akkor megválaszoltuk, hogy honnan van annyi rossz a világban. Viszont előttünk van egy talán még nagyobb kérdés: akkor honnan a jó? Ha Isten valóban ilyen gonosz lenne, akkor miért ad annyi szépet a világba? Miért létezik szerelem, gyermekáldás, focivébé, tökös rétes és boldog öregkor? Honnan az őszi levelek gyönyörű látványa, és miért adna Isten pillanatokat, amikor úgy érezzük, most így kéne maradni örökre? Hiszen, ha ilyen kegyetlen, teremthetett volna egy olyan univerzumot is, amiben minden élőlény életének minden pillanata szenvedés. Ha a világban lévő szenvedés alapján egy gonosz Istenre következtetünk, akkor viszont a világban tapasztalható jó alapján egy jó Istenre kellene következtetnünk. Tehát nem lehet ilyen egyszerű válasszal sem elintézni, ezzel sem oldódott meg semmi.

(S itt hadd tegyek egy kitérőt: hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nagy része a világban levő szörnyűségeknek nem maguktól lesz, hanem az ember idézi elő. Ha valaki nekem mérgesen azt mondja: „Tudod, egyszer úgy megkérdezném Istent, hogy miért van annyi szenvedés és igazságtalanság a világban, mikor Ő tehetne ellene valamit!” Arra azt válaszolnám: „Attól tartok, Isten ugyanezt kérdezhetné tőlünk.” Nem Isten vonul be iskolákba, hogy lövöldözzön. Nem ő rabol el gyerekeket, hogy a szexiparban kihasználja őket. Nem ő indít háborúkat olajért és hatalomért. És nem ő zsákmányolta ki a harmadik világot, szegénységet és éhínséget okozva ezzel. Azt hiszem, sokszor olyanért vádoljuk Istent, amit mi magunk követtünk el.)

3) Rendben, akkor lehet, hogy Isten létezik is, meg hogy nem is teljesen gonosz, de akkor minden bizonnyal közönyös. Hiszen a kegyetlenségnek van több formája is: van a hóhér, aki kínoz, és van miniszterelnök, aki csak tudomásul veszi a kínzást. Ő is kegyetlen – hiszen nem tesz ellene semmit. Kevés ember szenvedett többet a magyar irodalom nagy alakjai közül, mint József Attila. A lázadó Krisztus c. versében ő pont ilyennek látja Istent.

„Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,

Gyere ki, nézd meg - szolgád mit csinál?

Ronggyá nem mosná élet-subád ember

Átka.

S Neked könnyű vón a tövist letörni.

Tanulhatnál még tőlem is, Uram -

Én töröm s nem lesz vacsorám, csak - föld: egy

Ölnyi.

A telked azért mégis tisztitom csak.

És már egy nagy sajgó gerinc vagyok –

Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztán

Rontsak.

Azért ameddig csak birom, csinálom,

Bár kezemen csalánmart hólyag ül.

S ha vihar jönne, mint a korhadó fa,

Állom.

De add kölcsönbe legalább subádat:

Téged nem ér el átok és eső,

Szép úr-kastélyod van és nagyon gyors a

Lábad.”

Isten nem hogy közönyös, de kicsit tudatlan is. Mint valami kiskirály, akinek fogalma sincs, hogy mi zajlik a való világban, kacsalábon forgó palotájában ül a jakuzziban, és nem is hallja a földi szenvedők sírását, olyan hangosan szól a hifi. Mint egy Marie Antoinette: „Ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot!”

4) Ez az utolsó tűnik talán a legkisebb vádnak – de szerintem ez a legsértőbb. Nem! A Bibliában egyáltalán nem ilyen Istenről olvasunk, és ha ilyen lenne, én sem akarnék hozzá tartozni. A zsidó népnek, amely Jézus születése előtt különleges kapcsolatban állt Istennel, és igen sokat szenvedett, ezt mondja Isten: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” (Ézs. 43:1-2)

Isten nem csak annyit mond, hogy „Együttérzek veled.” Vagy „Ha bajban leszel, majd küldök egy csekket.” Azt mondja: veled vagyok. Ez nagyon nem mindegy. Egy jó barátommal történt meg, hogy egy az apukájával folytatott telefonbeszélgetés során észrevette, hogy valami nincs rendben vele. Kihúzta belőle, hogy mi van, és kiderült, hogy a felesége (a második, tehát nem a barátom anyja) elhagyta őt, és vitte a közös kisfiukat is magával. Ez az édesapa teljesen összeomlott a fájdalomtól. Na most szerintetek mit tett a barátom? Annyit mondott „Jó, apa, együtt érzek veled.”? Megtehette volna, de e helyett a barátom azonnal buszra szállt, és elment hozzá, hogy aztán három napig mellette legyen, és osztozzon a fájdalmában. Oda kellett mennie ahhoz, hogy vele legyen.

Isten is pont ezt teszi velünk. Ide jött, közénk, és átélte a fájdalmat. Lehet, hogy vannak vallások, ahol az istenség a földtől elszakadt, és távoli, mennyei magasságban kukkol minket, és már dolga sincs, mint hogy néha lesújtson erre, arra. De az az Isten, akiről a keresztények beszélnek, és akit ismernek nem ilyen. Ő az az Isten, aki Jézus Krisztus formájában megszületett a földre. Már baba korában menekült volt, átélte a kitaszítottságot, a szegénységet. Életében dolgozott, és megtapasztalta mindazt, amit mi is: éhséget, fáradtságot, örömöt, bánatot. Az élete vége felé hamis vádakkal igazságtalanul elítélték, erre a barátai elhagyták, letagadták, hogy ismerik. Megkínozták, megkorbácsolták, közröhej tárgya lett: az emberek leköpködték, kinevették, kigúnyolták. Végül pedig kivégeztették a kor egyik legkegyetlenebb kínhalálával: keresztre feszítéssel.

Ezek után mondhatja valaki is, hogy Isten nem tudja, mi az a szenvedés. Hogy „tanulhatnál még tőlem is”, ahogy szegény József Attila mondta. Mi az a szenvedés, amit Isten nem ismer? Nem csak mondja, hogy veled van: ő átélte, átéli most is, mi az a fájdalom. Saját bőrén tapasztalta. Elhagyta mennyei lakhelyét. Odajött, ahol mi vagyunk. Ő magát egy helyen Szenvedő szolgának hívja. A mi Istenünk szenvedő Isten – pontosan tudja, min mész keresztül, amikor fáj valami.

De többet ad puszta együttérzésnél. Sokkal többet. Jel 21. Isten nem akarja így hagyni a világot. Van egy terve: újjá teremti, olyanná, hogy ne legyen benne többé se gyász, se jajkiáltás, se fájdalom. Ebben minket is ott szeretne látni. De vajon hogyan férnénk mi bele egy ilyen világba: mikor mi is annyi fájdalmat okozunk egymásnak. Minket is újjá kellene ehhez teremteni. Erről szól a kereszthalál Ézs 53. Feltámadás: biztos záloga annak, hogy erre képes is.

Ézs 53: az ő sebei árán gyógyultunk meg. A megváltás szenvedés útján ment végbe. Isten elkészített egy világot, ahol nem lesz többé szenvedés. De vajon kik tartozhatnak abba?

Isten lehet, hogy nem ad választ minden szenvedés okára, de azt biztosan megmutatta, hogy mi nem a válasz: nem az, hogy nem szeret minket.

Úgy gondoltam, hogy a megtérésükhöz nem volt szükségük ezekre az információkra.A beleszületés nem biztos, hogy megkönnyíti a helyzetet, sokkal többen kiábrándulnak a hitből, vallásból az ilyenek.Van itt is az oldalon.Nem mondtam, hogy jó amit írok, én így élem meg,ezt gondolom.

Mondjuk, ha minden le lenne írva, elég hosszú lenne a Biblia, ehelyett, van egy alap, iránymutatás,és, ha Istennel találkozol, akkor majd Ő elmondja neked a válaszokat.Én pl. dohányoztam, szexuálisan kicsapongó voltam, loptam, csaltam, hazudtam(politikusnak jó lettem volna). Jött egy régi osztálytársam, ő osztályelső volt, én meg a leghülyébb,pótvizsgázó, lopós. Mesélt Istenről, és azt vettem észre, hogy megnyugszom, nem hiányzik a cigi, a csúnyabeszéd, és éreztem(komolyan), hogy van még ott valaki, belül tudtam, hogy Isten, és, hogy ez kell nekem. És ilyenkor elfogynak a kérdések, mert tudod, hogy célba értél, de, ha van spéci kérdés, azt bármikor feltehetem Istennek. Mondjuk, ha azt mondta volna, hogy hol lakik, mit csinál, hát nem tudom, hogy arra megtértem volna. Ehelyett megbocsájtásról, meg szeretetről beszélt, és betalált. Persze, sok sikert!

Kedves Alexander!

Egyrészt ha megjegyzésed van, itt tegyed, a privát üzenetek nem arra valók. Másrészt ha te a hozzászólásaimat úgy értelmezted, hogy én az ateizmust terjesztem, akkor egyrészt komoly szövegértelmezési problémáid vannak, másrészt nem nagyon szoktál itt olvasgatni. Az ateizmus és én:)

"1. Istent ki teremtette?"

Isten azért Isten, mert őt nem teremtette senki. Nem külső hatalom, vagy környezeti hatás, vagy valamiféle anyagfejlődés által létezik, hanem ő a VAN, minden élő forrása. Örök változatlan a természete.

"2. Isten konkrétan hol van, mit csinál?"

Nehéz meghatározni, mert mindenütt jelen van. Mi vagyunk a kis univerzumunkkal őbenne.:-)

Ez egyben a következő kérdésre is a válasz úgyhogy azt kihagyom.

"4. Isten egyedül van? Konkrétan mi a

célja, funkciója Istennek? Nem részünkre,

hanem úgy egyáltalán. Amíg nem

teremtette meg a földet, a "világot", az

embert, addig hol volt és mit csinált és

miért?"

Isten szeretet, nem ez a funkciója hanem ez a lényege, a természetének a legfőbb vonása. A szeretet szülte a Fiút, majd a Fiú által lett minden. Az egyszülött Fiú is Isten volt mielőtt megszületett. Amíg nem volt teremtés gondolom gyönyörködött a Fiúban.

"5. A Biblia másról sem szól, hogy leszáll

adott emberhez és megmondja neki, hogy

mit-hogy csináljon. Elég sokszor

beleavatkozik és hozzá szól az

emberekhez... régen... amikor ezek

történtek.... és MOST? KI és MIKOR látta

igazából ISTENT?"

Nem kell látni Istent, hinni kell benne aztán majd meglátod.:-D

Ha az írásoknak nam hiszel, akkor azoknak sem akik voltak a mennyben és visszajöttek.

"6. Ha Isten anno teremtette Ádámot és

Évát, akik ugyebár vétkeztek, innen indult

el minden rossz az emberiségnek, akkor

miért nem csinált egy új világot, ahol már

igazán azt csinálják az emberek amit Ő

akar? Ha volna ilyen akkor mi szükség

arra, hogy a miénket megtartsa? Minek?"

Megkönyörült.:-)

"7. Furcsa ez az egész "Istenesdi",

konkrétan nem tudom elképzelni, hogy

van Ő, és pl most hol van és mit csinál?

"Mozizik" rajtunk? Csak nézi, hogy hogy

nyüzsgünk a Földön?"

Lenéz és keresi hogy van-e értelmes Istent kereső ember.:-D

"8. Ha emberteremtéskor tökéletesre akart

minket és a saját képmására, akkor miért

lettünk olyanok, akiknek a teste

megbetegszik, miért hagyott erre

lehetőséget?"

Bejött a bűn által a halál. A betegség nem az élet, hanem a halál szolgája. Ha nem lenne bűn, nem lenne betegség és halál sem.

1. Senki, ő öröktől fogva van.

2. Isten a Mennyben ül a trónján, és igen, figyeli az embert, ha hozzá kiáltanak, azt meghallja, és segít. (Ez most zanzásítva, de kb. így)

3. Itt őszintén szólva nem értem, hogy mit szeretnél kérdezni :(

4. Isten nincs egyedül. Először is az egy Istent 3 személy alkotja (Atya, Fiú, Szent Szellem), 3 formában nyilatkoztatta ki magát. Ezenkívül viszont rengeteg angyal, és más ún. szellemi lények vannak körülötte. Erről legjobban a Jelenésekben és Ezékiel könyvének ír a Biblia.

5. Istent Mózes látta a Sínain. Mi nem látjuk, de hiszünk a létezésében.

6. Mert szuverén Isten, és eldönti, hogy mit fog tenni. Ő úgy döntött, hogy nem csinál másik világot, és ennyi.

7. Ez szerintem ugyanaz, mint a 2. kérdés.... Vagy nem?

8. Erre a válasz egy szó: bűnbeesés. A bűn miatt van rajtunk hatalma a halálnak, betegségeknek, átkoknak, stb. A JÓ HÍR az, hogy Jézus ettől mind megváltott bennünket, és már nem kell ezeknek a fogságában lennünk.

Ha valamelyik választ nem értetted, vagy nem kellően részletes, szívesen írok még :)