Jehova vagyis a יהוה az újszövetség könyveiben is megtalálható vagy csak az ószövetség könyveiben?

Pontosan csatlakozom az első hozzá szólóhoz.

Sajnálatos Tény, hogy egyéb fordítások itt Magyar országon szinte mindenhol kihagyták.

Katy Weaver

igen Kedves Kérdező.

Bár görögül írták, mert az volt a köznyelv, de ezt a héber tetragrammát használták, ami a kérdező kérdésében is látható.

Katy Weaver

Kedves kérdező. Van amelyik fordításban benne van, de a többségben nincs, és csak rangjelzőkkel és címekkel helyettesítik Isten héber nevét. Persze ez semmit sem jelent önmagában, hiszen az elmúlt 100-200 évben a legtöbb fordításból lassan, de módszeresen a Héber Iratokból is kihagyták Isten JHVH nevét, ahonnan pedig ők sem tudják kitagadni, mert konkrét tárgyi bizonyítékok vannak arra, hogy benne volt. A Görög Iratokból az eredeti kéziratok sajnos nincsenek meg, de a teljes Biblia fényében egyértelműen benne a helye Isten szent Nevének abban is.

Alapvetően értelmetlen kérdés, hogy írták Isten Nevét. Sőt, az is, hogyan ejtették! Jelentősége egyenlő a nullával. Ha volna jelentősége, akkor MINDEN ókori héber személy és egyéb név esetében számítana és csak azokat az eredeti írás és kiejtési módokat használnánk egységesen az egész földön, melyeket több ezer éve az izraeliták is - feltéve, hogy pontosan ismerjük őket!! Ugye REMÉNYTELEN vállalkozás lenne ezt elvárni a több ezer nyelven író és olvasó emberiségtől???? De bizonyos esetekben még csak nem is ismerjük ezek pontos kiejtését.

Ezek mégsem akadályoznak meg bennünket abban, hogy a SAJÁT NYELVÜNKÖN elterjedt formában, több ezerféleképpen használjuk és ejtsük pl. Jeremiás, Ézsaiás, vagy éppen Jézus nevét, igaz??

No, ennyit erről.

Egyetlen helyen szerepel, mégpedig a hallelujah kifejezésben. És itt is ...jah és nem ...jeh. Nincs olyan újszövetségi fordítás az őrtorony fordításán kívül, amiben benne lenne a Jehova kifejezés.

Jel19;1,3,4,6

Név – névadás

A héber nyelvben olyan sajátos és rendkívül szoros kapcsolat van a személy és a név között, ami a mi nyelvünkben és nyelvi gondolkodásukban ismeretlen. Akinek nincs neve, az nem is létezik. A személynek a neve pedig a lehető legtöbbet elárul annak viselőjéről.

A névadásnak ezért különös jelentősége van. A névadás egyrészt megkülönböztet más egyedektől, fajoktól, személyektől, másrészt személyiséggel ruházza fel azt, aki a nevet kapja.

Az első ember neve: Ádám. Héber „adam” = „ember”, „földből való”.

Az ember nevet ad a teremtményeknek:  Ter 2,18-24.

Majd a bűnbeesés után az ember nevet ad az asszonynak:  Ter 3,20

Nevet akkor kapunk, amikor megkeresztelnek minket. Keresztnév jelentősége. Változás: Isten gyermeke lettem.

A névváltoztatás mindig az életállapot vagy a körülmények megváltozására utal, egy új létezés kezdetére. Gondoljunk arra, hogy a szerzetesek és szerzetesnővérek új nevet kapnak, mert alapvetően megváltozik az életállapotuk. Egy szerzetesközösségen belül mindenkinek más a neve. Amikor valakit pápává választanak, akkor szintén új nevet vesz fel.

A név ismerete azt jelenti, hogy ismerem a nevet viselő személyt. Ha a nevét sem tudom, nem ismerem őt. Ha meg akarom ismerni Istent, akkor először a nevét kell tudnom.

Mielőtt megismerkednénk Isten nevével, tegyünk egy kis kitérőt pihenésként!

 Fil 4,3  Jel 20,11-15  Zsolt 69,28-29

Akinek a neve szerepel az élet könyvében, az létezni fog örökké, azaz elnyeri az örök életet. Akinek a neve nem kerül be a könyvbe, az nem fog létezni, azaz nem jut el az örök életre.

2. Isten neve

Elohim: Úristen. A Teremtés könyvében például sokszor találkozunk ezzel a névvel. A héber nyelvben az egy Istent jelenti, akit Izrael népe imád vagy más népek isteneit, istenségeit (többes számban!) jelenti.

Saddáj: Mindenható. A pátriárkák általában így szólítják meg Istent. A Mózes előtti időkben előforduló név Istenre. Egyes tudósok szerint e név jelentése: „a hegyen lévő”. Ez arra utal, hogy Isten lakóhelye a hegyen van.

Baál: Birtokos. A kánaániták legnépszerűbb istenének volt a neve, ezért Izrael Istenével kapcsolatban kerülik ezt a nevet. 1Kir 18,22-24. Illés története.

Adonáj: Úr, Uram. Egyedül Isten uralkodik az embereken.

Melek: Király. Isten uralkodik a népeken, a nemzeteken, az egész világon.

Krisztus a megváltó király és a mindenség királya.

 Mt 27,11-12 és  Jn 19,19-22

Jahve: Ez Izrael Istenének személyneve.

A zsidók Isten iránti tiszteletből nem ejtették ki a szent nevet (csak évente egyszer a főpap), helyette általában az Adonáj szót mondták. A Jahve név mássalhangzói fölé, illetve alá az Adonáj szó magánhangzóit írták. Ebből a kombinációból született a nem-létező Jehova szó.

 Kiv 3,13-15. Isten megjelenik Mózesnek az égő csipkebokorban.

A környező népek több istenével szemben Jahve egyetlen Isten.

A bibliában kb. 6700 alkalommal fordul elő, tehát gyakrabban, mint az összes többi név együttesen.

Isten kinyilatkoztatta személyes valóságát,

Úr Jézus Krisztusban

Károli-fordítás: A Jehova név az 1Mózes 32:9-ben, a 2Mózes 6:3-ban és 15:3-ban, a Zsoltárok 83:19-ben és az Ézsaiás 26:4-ben olvasható. Lásd még: 1Mózes 22:14; 2Mózes 17:15; Bírák 6:24. (De ha ebben és más fordításokban több helyen is megtalálható a „Jehova” név, miért nem használják következetesen az összes helyen, ahol a tetragram előfordul a héber szövegben?)

Katolikus fordítás: A Jahve formát használja a következő versekben: 2Mózes 3:15, 16, 18; 5:1, 2, 3, 17; 6:2, 3, 6, 29; 7:5, 16, 17; 8:6; 10:7, 8; 12:31; 14:25; 15:3; 18:11; 29:46; 33:19; 34:6; Jeremiás 33:2. Lásd még: 2Mózes 17:15.

Újfordítású revideált Biblia: A magyarázó jegyzetekkel készült változata (a 14. oldalon) kijelenti: „Izráel Istenének, miként minden nép isteneinek, saját neve van, amely feltehetőleg Jahvének hangzott, s amelyet a fordítás az ÚR szóval (így, csupa nagy betűvel írva) ad vissza.”

Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás: A 2Mózes 3:13–17-hez fűzött lábjegyzetében megjegyzi: „ A zsidók tiszteletből nem ejtik ki a Jahve nevet, helyette mindig az Adonáj (= Úr) szót használják (ebben a fordításban is ezt az általánossá vált gyakorlatot követjük).”

Új világ fordítás: A Jehova nevet használja mind a Héber, mind a Keresztény Görög Iratokban, összesen 7210-szer.

Az eredeti Héber Iratokban 6973-szor, a Keresztény Görög iratokban pedig 237 helyen jelenik meg a magyar nyelvben általánosan elfogadott Jehova név.