Jehova Tanúi 1954 előtt még imádták és tisztelték Jézust. Hogyan, milyen befolyásra és miért alakult ki az, hogy ma bálványimádásnak tartják Jézus imádatát?

Persze, ha kiragadsz egyes verseket abból, amit Pál is mondott a témában összességében! Egyébként ha a szövegösszefüggésében vizsgáljuk, akkor egyértelmű, hogy Pál sem a testi Izraelről beszélt, mint akik nem vettettek el. Mint személyek természetesen NEM, erre hivatkozott Pál is, hiszen test szerint ő is zsidó volt, de mint nép, IGEN!

......................

Semmit nem ragadtam ki! Az egész részt bemásoltam, versenként írtam róla. Meg tudnád mutatni az írásokból, hogy hol van meg írva, hogy Izrael elvetettik, és Isten ígérete elévül?

Kedves 51-es! Már leírtam:

"A Róma 9:6-ban Pál ezt mondja: "Arról szó sincs, mintha Isten (Ábrahámra vonatkozó) szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki a (test szerinti) Izraeltől származik."

Figyeljük meg, mit akart mondani Pál e szavakkal: Isten többé a zsidókat nem tekinti Izraelnek, pontosan azért, mert elvetették Krisztust. Jézus Krisztus felkent követőinek gyülekezete alkotja az igazi "Izraelt", azt az eszközt, amely által az egész emberiség áldásban részesül (1Péter 2:9; Galata 3:29; 6:16; 1Mózes 22:18).

Isten egyénileg nem vetett el minden zsidót, hiszen Pál maga is kihangsúlyozta: "Hiszen én is izraelita vagyok." Vagyis a zsidó nemzetből — Pálhoz hasonlóan — mások is részét alkothatták a szellemi Izraelnek, de ennek egyik feltétele az, hogy Krisztust elismerjék. Csak egy "maradék", egy elenyésző kisebbség döntött így (Róma 11:1, 5)."

És ez nem is lesz másként.

Az ó szövetség természetesen nem vallott kudarcot, mivel más lépett a helyébe, de a test szerinti Izráel nem volt többé Isten különleges népe (Máté 23:38).

"Íme! Elhagyatottá lesz nektek a házatok."

Ez Izráel engedetlensége miatt volt, és azért, mert elvetették Jehova Felkentjét (2Mózes 19:5; Cselekedetek 2:22, 23).

A Törvény ’Krisztusra vezérlő mester’ volt (Galátzia 3:19, 24; Róma 3:20; 4:15; 5:12; Zsidók 10:1, 2). De az új szövetségen keresztül lehetséges az is, hogy az Ábrahámnak ígért áldás teljes mértékben valóra váljon.

Jehova megígérte Ábrahámnak: „megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei” (1Mózes 22:18). Az ó szövetség alatt sok szelíd természetű idegen áldásban részesült azáltal, hogy együtt volt Izráellel, Ábrahám nemzeti magvával. De az alapvető, szellemi teljesedését tekintve Ábrahám Magva egyetlen tökéletes ember volt. Pál erre világított rá, amikor ezt mondta: „ Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, a ki a Krisztus” (Galátzia 3:16).

Igen, Ábrahámnak a Magva Jézus, és Őáltala részesülnek sokkal nagyobb áldásban a nemzetek, mint amilyenben egyáltalán részesülhetett a test szerinti Izráel. Bizony maga Izráel volt az első nemzet, mely ebben az áldásban részesült. Nem sokkal i. sz. 33 pünkösdje után Péter apostol ezt mondta néhány zsidónak: „Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan. Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből” (Cselekedetek 3:25, 26).

Az áldás hamarosan kiterjedt a szamaritánusokra is, majd pedig a nem zsidókra (Cselekedetek 8:14–17; 10:34–48). Pál valamikor i. sz. 50 és 52 között írt a kis-ázsiai Galátziában élő keresztényeknek: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat (nemzetekből való embereket, ÚV), eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Galátzia 3:8, 9; 1Mózes 12:3). Bár sok galátziabeli keresztény „nemzetekből való ember” volt, hitük miatt áldásban részesültek Jézuson keresztül. Hogyan?

Pál ezt mondta a galátziabeli keresztényeknek, bármilyen volt is a hátterük: „Ha . . . Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Galátzia 3:29). Ezeknél a galátziabelieknél az Ábrahám Magván keresztül kapott áldásban az is benne volt, hogy részesei az új szövetségnek, és társörökösei Jézusnak, vagyis Jézus társai az Ábrahám magvában. Nem tudjuk, hány ember volt az ókori Izráelben, csak azt, hogy „olyan sok volt, mint a tenger mellett való fövény” (1Királyok 4:20). Azt viszont tudjuk, hogy a szellemi magban Jézus társainak a végső száma: 144 000 (Jelenések 7:4; 14:1). Ez a 144 000 az emberiség ’minden ágazatából, nyelvéből, népéből és nemzetéből’ való, s részt vesz abban, hogy eljuttassa másokhoz is az ábrahámi szövetségből származó áldásokat (Jelenések 5:9).

Jeremiás az új szövetségről jövendölve ezt írta: „ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja Jehova: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be” (Jeremiás 31:33). Az új szövetségben lévőkre jellemző, hogy szeretetből szolgálják Jehovát (János 13:35; Zsidók 1:9). Jehova törvénye a szívükbe van írva, és hő vágyuk, hogy cselekedjék az akaratát. Igaz, az ókori Izráelben volt néhány hűséges egyén, aki felettébb szerette Jehova törvényét (Zsoltárok 119:97). Sokan viszont nem szerették, mégis a nemzet része maradtak. Senki sem maradhat az új szövetségben, akinek nincs szívébe írva Isten törvénye.

Tehát ez is a testi leszármazás ellen szól!!!

Jehova ezenkívül ezt mondta az új szövetségben lévőkről: „Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek” (Jeremiás 31:33). Az ókori Izráelben sokan imádták a nemzetek isteneit, mégis izraeliták maradtak. Az új szövetség alapján Jehova a test szerinti Izráel helyett egy szellemi nemzetet hozott létre, „Istennek Izráelét” (Galátzia 6:16; Máté 21:43; Róma 9:6–8). Az új szellemi nemzetnek azonban senki sem maradhat a része, aki megszűnik csakis és kizárólag Jehovát imádni.

És ez is. :)

Röviden: a mindenség Atyja nem VAGY-VAGY -ban gondolkodik, hanem IS-IS -ben szerintem.

Csak ezt az emberi agy nem tudja beemelni, mert egymásnak ellentmondó tények közül választással akarja eldönteni h melyik az igaz, és odáig nem ér fel az eszével, ahová a szív emelkedik, h mindkét állítás igaz lehet egyszerre csak más szemszögből, távolabbról szemlélve a dolgokat elgondolásokat, nem pedig beleragadva a saját magunk számára kellemes egyik vagy másik látásba. De amennyivel magasabbak az egek a földnél annyival magasabbak az Ő gondolatai. Ha próbálnánk ezt az igét szívvel megérezni és nem csak aggyal ismételgetni akkor ki mernénk lépni és oda h Istenünknek semmi sem lehetetlen. Még a feloldhatatlannak tűnő ellentmondásokra is felodása, de nem emberi, fizikai szinten, hanem szellemin.

Szóval Szerintem nem így kellene gondolkodnunk, h vagy Irzael Isten népe vagy nem, hanem Izrael is lehet Isten népe de a többi nemzet is főleg mivel mindnyájan az ő elkóborolt tékozló fiai vagyunk. De ezen a téren is vannak titkok elrejtve az Igében és a látszólagos ellentmondások - melyek kizárólagosságot mutatnak elsőre=vagy az egyik igaz vagy a másik, de a kettő egyszerre nem lehet - csak a teljes Igazságra való elvezetés után nyílik meg, ahogy Jézus igérte: a Szent Szellem vezet el MAJD rá. Ha van teljes igazság akkor lennie kell rész igazságnak is, és Jézus is csak egy részt tudott még akkor feltárni. A teljes igazság bár tartalmazhat az általunk már megismert részhez képest újat, de ez az új (dolog, látás, tanítás) nem MÁS evenagélium, hanem több, a teljesség felé haladó (a teljes evangélium több kell legyen mint a részevangélium). Szóval szerintem ez a kizárólagosságban való látás még csak 2 részlete a nagy puzzle-nek, amit Krisztus tud összeilleszteni és csak az Úr tudja velünk a teljes nagy puzzle képet a maga teljességében megláttatni. De ehhez persze hátrébb kell menni és távolabbról szemlélni az egészet és akkor a két egymásnak ellentmondó részlet is a helyére áll.