A zsidók tulajdonképpen miben hisznek?

Várják a Messiást, aki királyként jön uralkodni Izraelen.

Mi keresztények abban hiszünk, hogy Jézus a Messiás, és először valóban nem földi királyként jött el, hanem áldozati bárányként, hogy elvegye a világ bűneit, de amikor másodjára visszajön, valóban dicsőségben, hatalommal jön el.

Zsidók tehát ugyanaz a Messiást várják, csak szerintük először fog eljönni, mi viszont már visszavárjuk. :)

Ugyanarról a személyről beszélünk.

[link]

Az Ószövetség részt olvasd!

Kedves Kérdező.

Nos Ők már nagyon összemosott hitben élnek mint Judaisták.

Igazából semmit nem tartanak be teljesen amit valaha törvénynek neveztek.

Ugyan is ahogy Jézus rá világított erre, többet ér nekik egy "híres" Rabbi szájából elhangzott hagyomány betartása, mint a Teremtőtől származó útmutatás gyakorlása.

Egyébként pedig, ugyan úgy kevertek más hitű tanításokat a "vallásukba" mint a magukat keresztényeknek vallók is vettek át "pogány" szokásokat, és szentesítették egy ember mondása alapján, függetlenül, hogy a teremtő azt nem hagyta jóvá.

Ezen kívül nem rég hallottam, hogy folyamatosan alakulnak a Zsidókból lett keresztény csoportok akik elkezdték Jézust, mint megváltót elfogadni.

De vissza térve az ókori héberekre:

Mózes, a Törvény és egy nemzet

Isten Ábrámot választotta ki i. e. 1943-ban arra, hogy az ő különleges szolgája legyen; később pedig ünnepélyes esküt tett neki a hűsége miatt, mert kész volt feláldozni fiát, Izsákot, bár erre az áldozatra soha nem került sor (1Mózes 12:1–3; 22:1–14). Ezzel az esküvel kapcsolatosan Isten ezt mondta: „Önmagamra esküszöm, jelenti ki az ÚR [héberül: יהוה, JHVH]: Mivel ezt tetted és nem tagadtad meg tőlem fiadat, a kegyeltet, áldásomat adom rád, és leszármazottaidat oly számosakká teszem, mint az ég csillagai . . . A föld összes nemzetei megáldják magukat leszármazottaid [„mag”, JP] által, mert engedelmeskedtél parancsomnak.” Ez az eskü Ábrahám fiának és unokájának megismételtetett, majd érvénye Júda törzsén, Dávid vonalán folytatódott tovább. Az emberekkel közvetlenül foglalkozó személyes Istenről alkotott szigorúan monoteista fogalom az akkori világban páratlan volt, és ez képezte aztán a zsidó vallás alapját (1Mózes 22:15–18; 26:3–5; 28:13–15; Zsoltárok 89:4, 5, 29, 30, 36, 37).

Az i. e. IV. században a zsidó közösség állandóan változott, s így elborították azoknak a nem zsidó kultúráknak a hullámai, amelyek akkoriban a Földközi-tenger vidékét és az azon túli területeket árasztották el. Ez az áradat Görögországból indult ki, és a judaizmus hellenisztikus köntösben bukkant fel belőle.

A zsidó író, Max Dimont a következőképpen összegezte a görög és a zsidó kultúra ezen adok-veszek időszakát: „A platóni gondolkodással, az arisztotelészi logikával és az euklidészi tudománnyal gazdagodva a zsidó tudósok új eszközökkel közelítették meg a Tórát . . . Görög magyarázatokat fűztek a zsidó kinyilatkoztatáshoz.” Azok az események, amelyek a római uralom alatt zajlottak le, s amelyek által a Görög Birodalom, majd i. e. 63-ban Jeruzsálem is a Római Birodalom része lett, egyengették az utat a további, sokkal jelentősebb változások előtt.

Mi lett az eredménye ennek a sokféle hatásnak? Max Dimont azt írja Jews, God and History című könyvében, hogy bár a farizeusok hordozták a zsidó ideológia és vallás fáklyáját, „magát a fáklyát a görög filozófusok gyújtották meg”. Míg a Talmud nagy része szigorúan ragaszkodott a törvény betűjéhez, szemléltetései és magyarázatai egyértelműen a görög filozófia hatását tükrözték vissza. Zsidó fogalmakba öltöztettek bizonyos görög vallási — például a halhatatlan lélekre vonatkozó — elképzeléseket. Ebben az új rabbinikus korszakban a zsidók egyre nagyobb tiszteletet tanúsítottak a Talmud iránt — ami időközben a törvényhez ragaszkodó részek és a görög filozófia keveréke lett —, olyannyira, hogy a középkorban már jobban tisztelték azt, mint magát a Bibliát.

S ez a modern kórban tovább fokozódott, de nem szeretnék regényt írni.

Tisztelettel Katy Weaver