Jehova tanúi hogyan értelmezik ezt? Lent

Amikor Jézus a János 6:53. vers szavait idézte, az Úrvacsora bevezetése még messze volt, csak egy év múlva került rá a sor.

Jézus szavainak elhangzásakor a jelenlevőknek eszükbe sem jutott, hogy az évenkénti ünneplésben használatos, Krisztus hústestét és vérét szemléltető szó szerinti jelképeket értsék ezen.

Jézus a János 6. fejezetében arról beszél és főleg arról érvel, hogy a manna hasonlít hústestéhez.

Tehát szemmel láthatóan ez egy jelentős különbség. A hústeste (és ő kiegészítette vérével is) annyival kiválóbb, mint a szó szerinti manna, mert hústeste a világ életéért adatik oda, hogy így lehetővé váljon az örök élet elnyerése (János 6:48–51).

Kedves 17-es

Már ne haragudj, de valamit félre értesz

Akikkel Jézus szövetséget köt a királyságra azok mennek az égbe, ha mindenki király lenne, akkor kik az alattvalók mart a föld felett fognak ezek uralkodni Jézussal ezer esztendeig.

Ezért vehetnek csak ők.

Ettől miért rossz a teremtő? Ez egy elrendezés.

Ha Ádám követett volna el bűnt, természetre lenne hogy senki nem megy az égbe mert nem halnának meg az emberek.

(Jelenések 5:9, 10) . . .embereket vettél meg az Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, 10 és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és királyokként fognak uralkodni a föld felett.”

(Jelenések 7:4) 4 És hallottam az elpecsételtek számát: száznegyvennégyezer, Izrael fiainak minden törzséből elpecsételve...

Nem értem miért kellene ezt másként értelmezni?

Tisztelettel Katy Weaver

Szervusz kedves Kérdező!

Mivel mi Jehova Tanúi megismertük Krisztust, szeretjük, és elfogadjuk őt annak ami, vagyis Jehova által kinevezett Királynak, megfogadtuk Istennek, hogy mindenben követni fogjuk Fia tanításait, parancsait, és alapelveit, amelyeket leíratott a Bibliában, hogy élhessünk nemsokára az ó uralkodása alatt itt a földön.

Alaposan utánajártunk, és szorosan követünk minden elvárását, mert szeretjük, és vigyázunk arra, nehogy olyasmit tegyünk, mondjunk, amivel bánatot okoznánk neki, vagy elveszíthetnénk a helyeslését.

Így van ez az Úr vacsorájával is. Ha azt az utasítást íratta volna le Isten a Bibliában, hogy abból mindenki fogyasszon, aki hisz Krisztusban, biztosan mindannyian fogyasztanánk. De éppen azért, mert tiszteletben tartjuk Isten elrendezését erre vonatkozóan, ott vagyunk az Úr vacsorán, hogy kifejezzük: nagyra értékeljük Krisztus kiontott vérét, de nem fogyasztunk belőle.

(Lukács 12:32 "Ne félj, kicsiny nyáj, mert a ti Atyátok helyesnek látta, hogy nektek adja a királyságot." - ők fogyasztanak belőle

János 10:16 "És más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók; őket is elő kell hoznom, és figyelni fognak a hangomra,+és e g y nyáj lesznek e g y pásztorral" - ezek vagyunk mi, a nagy sokaság akiknek földi örök élet reménysége van.)

Az Úr Vacsorája — Megemlékezés, mely tiszteletet szerez Istennek

A KERESZTÉNYEK parancsot kaptak arra, hogy tartsák meg Krisztus halálának emlékünnepét. Ezt az ünnepet ’az Úr vacsorájának’ is szokás nevezni (1Korintusz 11:20). Miért olyan jelentős ez az esemény? Mikor és hogyan kell megtartani?

Jézus Krisztus i. sz. 33-ban, a zsidó pászka estéjén vezette be ezt az ünnepet. A pászka ünnepét évente csak egyszer tartották meg, a zsidó niszán hónap 14. napján. A zsidók nyilvánvalóan úgy számolták ki az időpontot, hogy megvárták a tavaszi napéjegyenlőséget, vagyis azt a napot, amikor körülbelül 12 órán át tart a nappal, és 12 órán át van sötétség. A tavaszi napéjegyenlőséghez legközelebb eső újhold jelezte a niszán kezdetét. A pászka ideje pedig 14 nappal később, naplemente után jött el.

Jézus megünnepelte a pászkát apostolaival, elbocsátotta Iskariót Júdást, majd bevezette az Úr Vacsoráját. Ez a vacsora a zsidó pászka helyébe lépett, ezért évente csak egyszer kell megtartani.

Máté evangéliuma így számol be a történtekről: „Jézus vett egy kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte, és odaadva azt a tanítványoknak, ezt mondta: »Vegyétek, egyétek. Ez jelenti a testemet.« Vett egy poharat is, és miután hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: »Igyatok belőle mindnyájan, mert ez jelenti a véremet, ,a szövetség vérét’, amely kiontatik sokakért a bűnök megbocsátása végett«” (Máté 26:26–28).

Vannak, akik úgy hiszik, hogy Jézus szó szerint átváltoztatta a kenyeret a testévé, a bort pedig a vérévé. Jézus teste azonban még sértetlen volt, amikor ő a kenyeret kínálta. Vajon Jézus apostolai csakugyan a testét ették, és a vérét itták? Nem, hiszen az kannibalizmus lett volna, és azzal megszegték volna Isten törvényét (1Mózes 9:3, 4; 3Mózes 17:10). A Lukács 22:20 szerint Jézus ezt mondta: „Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget; és ez a vér kiontatik értetek.” A pohár talán szó szerint átváltozott az ’új szövetséggé’? Ez lehetetlen, hiszen a szövetség egy megegyezés, nem pedig valamilyen kézzelfogható tárgy.

Ebből következik, hogy mind a kenyér, mind a bor csupán jelkép. A kenyér Krisztus tökéletes testét jelképezi. Jézus egy olyan kenyeret használt, amely a pászkavacsoráról maradt meg. Kovász, vagyis élesztő nélkül készült kenyér volt (2Mózes 12:8). A Bibliában a kovász gyakran a bűn vagy a romlottság jelképe. Ezért a kenyér azt a tökéletes testet ábrázolja, amelyet Jézus feláldozott. Ebben a testben nem volt semmi bűn (Máté 16:11, 12; 1Korintusz 5:6, 7; 1Péter 2:22; 1János 2:1, 2).

A vörösbor Jézus vérét ábrázolja. Ez a vér teszi érvényessé az új szövetséget. Jézus azt mondta, hogy a vérét „a bűnök megbocsátása végett” ontják ki. Az emberek ezáltal tisztává válhatnak Isten szemében, és a Jehovával kötött új szövetség tagjai lehetnek (Héberek 9:14; 10:16, 17). Ez a szövetség, más szóval szerződés lehetővé teszi, hogy 144 000 hűséges keresztény az égbe menjen. Ott királyokként és papokként fognak szolgálni az egész emberiség áldására (1Mózes 22:18; Jeremiás 31:31–33; 1Péter 2:9; Jelenések 5:9, 10; 14:1–3).

Kiknek kell fogyasztaniuk az emlékjegyekből, a kenyérből és a borból? Logikus, hogy csak az új szövetséghez tartozóknak, tehát azoknak, akiknek az a reménységük, hogy az égbe mennek. Isten szent szelleme azt a meggyőződést adja nekik, hogy ki lettek választva, hogy égi királyok legyenek (Róma 8:16). Ezenkívül a Jézussal kötött Királyság-szövetségnek is tagjai (Lukács 22:29).

Mi a helyzet azokkal, akik abban reménykednek, hogy örökké élhetnek majd Paradicsomban a földön? Ők Jézus parancsának engedelmeskedve jelen vannak az Úr Vacsoráján, de csak mint tisztelettudó megfigyelők, akik nem fogyasztanak az emlékjegyekből. Jehova Tanúi évenként egyszer, niszán 14-én, naplemente után megünneplik az Úr Vacsoráját. Noha világszerte mindössze néhány ezren vallják magukénak az égi reménységet, az ünnepet minden keresztény nagy becsben tartja. Olyan alkalom ez, amikor valamennyien eltűnődhetnek Jehova Isten és Jézus Krisztus kimagasló szeretetén (János 3:16).

Ha lennél olyan kedves és kikeresnéd a verseket a Bibliádból, átfogóbb képet kapnál erről a keresztények számára fontos eseményről

Szeretettel:Zita

Szia!

Nagyon szívesen állok rendelkezésedre, akár privátban is.

Szép napot Neked:)