Baj az, ha nem tudok gyászolni?

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__4..

:)

"A gyász az érzelmi ragaszkodás alanya elvesztésének feldolgozási folyamata. Mindenkinek egyéni tempóban és egyéni utakon zajlik."

Titus Pullo kolléga ezen szavaival tökéletesen egyetértek, viszont ezen el lehet gondolkodnod kedves Ozmium42 barátom.

Ha valaki ténylegesen "Istennel jár", és teljes mértékben bízik Istenben, akkor bizonyos "univerzális igazságok" vannak a tudomásában. Például tudatosodva van az ilyen emberben, hogy egy elválaszthatatlan, megsemmisíthetetlen kötelék, kapocs van minden és mindenki közt. Ha pedig valaki ezzel 100% osan tisztában van, akkor nem fog meggenerálni tévedésen alapuló plusz kötődést, amit ragaszkodásnak nevezünk. Ha pedig ez nem történik meg, akkor az adott egyén nem fogja azt érezni egy rokona, hozzátartozója halálakor, hogy bármit is elvesztett, mivel tudni fogja, hogy az elvesztés, az elhagyottság mindössze egy makacs kis illúzió, mely mély gyökeret vert a bolygón élő emberek tudatában.

Fontos megkülönböztetni egyébként sajnálatot és együttérzést. S ismét megemlítem, hogy ha valaki tökéletesen tisztában van azzal, hogy mi történik egy egyénnel halála pillanat után, az biztos, hogy nem fog lelki fájdalmat érezni, ez persze csak akkor, ha gyász alatt ezt a lelki fájdalmat értjük...Ha egyfajta tiszteletadásként definiáljuk a gyászt, akkor természetesen változik a helyzet...

megj.: Az empátia teljesen más kérdés, amikor pl. együtt sírsz a szeretteiddel, de ilyenkor ez nem a te egyéni fájdalmad, egyszerűen csak átérzed az övékét...s gondolom egy rokonod halálánál nem hideg maradsz, érzéketlen és nemtörődöm, hanem egyszerűen nem hat rád a dolog, nem csinálsz belőle lelki ügyet.

üdv

28/F

LastOne.Left