Baj az, ha nem tudok gyászolni?

Egyrészt nem tudom, hogy milyen kapcsolatot ápolsz a rokonaiddal, de még egy nagyon közeli (vagy közvetlen) rokonság esetén is kihűlhet annyira egy kapcsolat, hogy a gyász is elhalványul.

Másrészt emberenként és kapcsolatonként változik, hogyan éli meg valaki a másik elvesztését. Van aki nagyon fájdalmas veszteséget érez, más inkább melankóliát, vagy van, aki könnyebben elengedi a másikat. Van, aki világgá üvölti, s van, aki megtartja magának stb.

Egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál, és egyik sem tesz valakit rossz emberré.

A gyász az érzelmi ragaszkodás alanya elvesztésének feldolgozási folyamata. Mindenkinek egyéni tempóban és egyéni utakon zajlik.

Szia! Szerintem egy baj jele.. Bonyolult, nem tudom kifejteni, főleg nem tudom, mi a megoldás rá. De a feldolgozása a minket ért hatásoknak fontos, vagy betokozódik és elgennyed. Nem véletlenül írta, József Attila: "S tudjon zokogni anyja temetésén."

[link]

-aa-

Szia!

Az a helyzet, hogy erkölcsi kérdésnek tartod ezt, pedig lélektani kérdés...

(Az érzések nem tartoznak az erkölcs rendszerébe, maguktól jönnek!)

Lélektani szempontból viszont nagyon fontos, amit írsz! Ha édesapád, nagymamád halála nem vált ki belőled semmilyen érzést, akkor van valami elakadás a lelkedben, ami miatt nem tudsz megélni bizonyos érzéseket. Ha közel álltak hozzád, akkor a fájdalom, szomorúság lenne adekvát érzés, ugyanakkor nyilván konfliktusaid is voltak, főleg apukáddal, így ilyenkor egymásnak ellentmondó érzések is szoktak jönni: a szomorúság mellett harag, bűntudat stb...

Ha meg mondjuk csak rossz viszony volt, akkor is jönnie kellene valamilyn érzésnek: megkönnyebbülésnek, és a bűntudat akkor is be szokott jönni (az a fránya bűntudat sokat ólálkodik az ember körül, sajnos, pedig sokszor nem indokolt...).

Tehát én azt mondom, hogy mindenképp érdemes lenne egy komolyabb önismereti folyamatba kezdened, hogy megtaláld a lelked csomóit, az elakadásaidat, lelki sebeidet, amelyek miatt ilyen vagy olyan neházségeid vannak az érzelmi életedben, kapcsolatrendszeredben. A komolyabb önismereti munka alatt pedig egy önismereti pszichodráma csoportot vagy pszichológust egyénileg tudok javasolni.

A gyász pedig nem egyenlő a szomorúsággal, nem egy érzés. Hanem egy munkafolyamat, gyászmunkának is szoktuk hívni, és az aktív részvételünket kívánja. Hogy az elhunyttal való kapcsolatunakat megdolgozzuk, a vele való konfliktusainkkal foglalkozzunk, a tőle kapott lelki örökségünket tisztázzuk, elfogadjuk, feldolgozzuk, és végül az illetőtől búcsút vegyünk. EBBEN a folyamatban pedig kell a segítség, ha ilyen jól meg tudod fogalmazni, hogy nem érzel semmit.

(Hozzáteszem, az érzések meg nem élése MINDIG, minden esetben nagyon komoly jel, hogy valami sérülés történt, vélhetőleg kisgyermekkorban).

Minden jót Neked!