Ezt a katolikusok normálisnak gondolják?

"Teréz anyának is elindult a boldoggá avatása, lehet 100 év múlva hozzá fognak imádkozni, pedig egy "mezei ma élt ember", akivel akár találkozhattál is volna."

Sőt, már le is zárult és boldoggá is avatták... De továbbra sem imádkozunk hozzá.

Látszik, hogy még hírből sem ismeritek a Katolikus Egyház tanítását, de azért elhordjátok mindennek.. Már pár kérdésnél szerintem leírtuk, de akkor leírom még egyszer: a katolikusok NEM imádkoznak se a Szűzanyához, se a szentekhez. Imádni egyedül az Istent szabad (és kell). Az ima definíciója a Katolikus Katekizmus szerint: az imádság=kapcsolat Istennel, ezen belül és ezzel együtt Isten egy ajándéka, szövetségi kapcsolat Isten és ember között és ezzel együtt közösség is.

És neked ez miért fáj? (mármint az eredeti kérdés)

Okoz ez neked valami kárt?

@ "tegnap 21:32"

Hát mit ne mondjak, megleptél, de rendesen!

Ugyanis a katolikus egyházban mindennapos a Máriához irányuló imádság: minden egyes alkalommal elhangzik az "Üdvözlégy Mária" ima.

Úgyhogy már megbocsáss, de nem igaz, hogy a katolikusok ne imádkoznának Máriához.

De igen! Imádkoznak annak ellenére, hogy a SzentÍrás világos állásfoglalása az, hogy imáinkat kizárólag Isten felé fordítsuk, csak Istenben bízzunk, csak Őhozzá forduljunk.

Rengeteg Ige van a SzentÍrásban, ami megerősíti azt, hogy miért forduljunk Istenhez, de olyan egy sincs, ami arra biztatna, hogy teremtett lények felé imádkozzunk.

Így pl. a Jeremiás 17/5-8 világosan összehasonlítja, milyen az ha Istenben bízunk, és milyen ha emberben.

Ami pedig a szenteket illeti: én végignéztem a debreceni Szent Efrém görögkatolikus általános iskola tanévnyitóját (azért, mert annak idején ide jártam általánosba, csak akkor még Bányai Júliának hívták a sulit).

És bizony imádkoztak Szent Efrémhez és Máriához is!

Miért is???

Először is nem csak a katolikusok imádkoznak a szentekhez, hanem az összes, reformáció előtti alapítású felekezet: a görögkeletiek, a koptok, az örmények stb. vagyis a protestánsokat kivéve az összes történelmi keresztény egyház.

Ha valaki közelebbről megnézi a katolikus imádságokat, elég éles különbség van az Istenhez szóló imák, és a szentekhez (köztük Máriához) szóló imák között. Valójában a katolikusok az utóbbiakban sosem hiteleznek a szenteknek isteni attribútumokat, és sosem kérik közvetlen közbenjárásukat. Az ilyen imák leggyakrabban "imádkozz értünk!" vagy "könyörögj értünk!" frázissal kérnek. Lásd a fentebb említett Üdvözlégy imában: „...Imádkozzál érettünk, bűnösökért...”

Az Újszövetség is több példával szolgáltat, amikor a keresztények közösségét imára szólítja fel. Pál többször arra kéri a keresztényeket, hogy imádkozzanak érte. Mivel a szentek a halálukkal sem szűntek meg Isten közösségében lenni, így őket is kérhetjük, hogy imádkozzanak értünk, keresztény testvéreikért.

Azt a katolikusok sem tagadják, hogy egyetlen Isten van, és egyedül őt illeti imádat, és hogy Jézus az egyetlen közbenjáró. Isten az egyedüli üdvözítő, és csak Ő bocsáthatja meg a bűnöket. Ezért a szentek felé sosem közelednek Istennek kijáró hódolattal, csak tisztelegnek példás életük és tetteik előtt, és kérik őket, hogy imádkozzanak Istenhez.

Mindamellett a Jézushoz szóló ima abszolút nélkülözhetetlen része a kereszténységnek, így a katolicizmusnak is, de attól még lehet megkérni másokat, hogy imádkozzanak vele együtt.

Hasonló jellegű imák az Ószövetségben is vannak:

„Áldjátok az Urat, angyalai, mind, ti hatalmasok, kik teljesítitek parancsait, és lesitek a szavát! Áldjátok az Urat, égi seregek, mind, ti szolgái, kik teljesítitek akaratát!” Zsolt 103:20-21

„(Alleluja!) Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban! Dicsérjétek, angyalai mind, dicsérjétek, égi seregek!” Zsolt 148:1-2

Megjegyzés: az ima és az imád szavak etimológiai összefüggése a magyar nyelv sajátossága, de ebből levezetni, hogy a valakihez szóló ima egyet jelent annak imádásával, téves következtetés. Imádkozni annyit jelent csak, hogy kérni (bibliai értelemben).

kzs, te jól el vagy tájolva. Máriához nem imádkoznak. Mária közbenjárását kérik. Szó szerint,az angyali üdvözlet megismétlése után: Asszonyuk Szüz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk napján. Amen.

Máriát kérik, hogy imádkozzon!

* asszonyunk

* halálunk óráján

bocs.

@ mustafa33

Nem, szerintem te nem értesz valamit.

A SzentÍrás világos állásfoglalása az, hogy mindenkor és mindenben csakis Isten felé forduljunk.

Az "Üdvözlégy Mária" viszont egy elköltözött teremtett lény felé fordul, egy halott felé!

Igen: jól olvastad: halott felé, mert a SzentÍrás feltámadással kapcsolatos kinyilatkozása (lásd 1.Kor 15/22-23) mindenki számára egyformán érvényes. Egy árva szóval se említ benne semmilyen kivételt.

Azonkívül a SzentÍrás egyáltalán nem foglalkozik Mária elköltözésével.

Úgyhogy a katolikus egyháznak a Mária testi-lelki mennybemeneteléről szóló dogmáját nem lehet elfogadni, mert ez súlyosan sérti a SzentÍrást (beleértve az 1.Kor 15/42-43-at is: "Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;

Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben."

Itt sincs semmiféle kivétel.

Egyébként az Újszövetségi levelek (Pál, Péter, Jakab, János, Júdás levelei) sehol se tesznek említést Máriáról, még érintőlegesen sem!

Máriát a fia fogja feltámasztani akkor, amikor (Jézus) visszajön ide a földre. Addig pedig halott, és csak a többi halottal egyetemben fog ő is feltámadni (1.Kor 15/22-23-ban foglaltak egyaránt érvényesek őrá is).

Egyébként halott személyekkel történő kommunikáció a SzentÍrás függvényében halottidézésnek, és mint ilyen okkultizmusnak számít (5Mózes 18/10-12; Ésaiás 8/19; 1.Krónika 10/13-14), ami teljesen idegen Isten akaratától.

----------

Ami pedig Mária közbenjárását illeti (mert ezt írod):

A katolikus egyházban valóban így van, de ez súlyosan szemben áll a SzentÍrással:

1. Az 1.Tim 2/5 világosan megnevezi a közbenjárónkat, aki Jézus.

2. A Zsidó-levél részletesen foglalkozik a közbenjárással, és végigvezeti hogy miért van az, hogy tökéletesen elegendő, hogy teljességgel maximális nekünk Jézus közbenjárása, ami miatt nincs szükség senki másra.

3. A Máté 11/28-30-ban Jézus kizárólag saját magához hívja a szükségben lévőket: "Jöjjetek ÉNHOZZÁM MIND, akik megfáradtatok és megterheltettetek..."

Innentől kezdve sehol sem áll meg Máriának a közbenjáró szerepe.

És mondjak még valamit? A SzentÍrás sehol egy szóval se ad Máriának semmit azokból a titulusokból, amiket a katolicizmus akaszt rá. Semmiféle szellemi tekintélyt vagy hatalmasságot nem ad neki (szemben a katolikusan elképzelt Máriával).

Ja, és bőven lehetne elemezni, hol áll meg Máriának a szellemi anyasága, meg hogy Istennek anyja, stb.

Hogy mindezek hol állnak meg a SzentÍrás függvényében...

Erre még nem gondoltál?

Hmmmm ?

@ Titus Pullo

Ezt írod: "Ha valaki közelebbről megnézi a katolikus imádságokat, elég éles különbség van az Istenhez szóló imák, és a szentekhez (köztük Máriához) szóló imák között."

> Hát... ne haragudj, de ez nem így van.

Példának említem a II. János Pál elleni merényletet (1981. május 13), amikor is az egyházfő Máriát hívta segítségül (Mária, anyám!).

Na ezzel szemben a SzentÍrás világosan arra tanít, hogy csakis Istenhez fohászkodjunk, csak Isten nevét hívjuk segítségül:

Zsolt 116/13: "A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül."

Apcsel 2/21: "mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik."

Szóval, azon a napon a pápa odaszentelési IMÁT mondott el Máriához, ami "Odaszentelő ima a Miasszonyunkhoz" címmel, a "Fatima Crusader" magazin le is közölt.

Na ebben aztán vajmi kevés a különbség az Istenhez és Máriához történő fohászkodástól.

Jóllehet a Katolikus Egyház tagadja, hogy Máriát istenként kezeli, ám ha szellemi hatalmat tulajdonítanak neki, és azt a meggyőződést vallják hogy Mária képes meghallgatni és válaszolni is milliók imádságára... akkor mekkora a határ az emberi Mária és az Isten között?

Egyébként a Máriához való fohászkodások olyan formában kerülnek elmondásra, hogy nem nagyon lehet megkülönböztetni az Istennek szólótól.

Titus Pullo: tudom, hogy a katolikusok nem tekintik Máriát közbenjárónknak, de mivel Őhozzá fordulnak (teljesen érthetetlenül, mert a Zsidó-levél teljes részletességgel elemzi Jézus közbenjárói szolgálatának teljes tökéletességét, és kimondja, hogy nincs is szükség senki másnak a közbenjárására), szóval mivel Máriához mint közvetett közbenjáróhoz fordulnak úgy, hogy imádkozzon értük: teljesen feleslegesen, mert a Krisztusi főpapi szolgálat tökéletesen elegendő: lásd Zsidó 4/15-16.

Ezt írod: "Az Újszövetség is több példával szolgáltat, amikor a keresztények közösségét imára szólítja fel. Pál többször arra kéri a keresztényeket, hogy imádkozzanak érte. Mivel a szentek a halálukkal sem szűntek meg Isten közösségében lenni"

> Na eddig érvelsz helyesen.

Pál teljesen tisztába volt azzal, hogy a Krisztusi Vér már itt a földön élő keresztények számára is bűnbocsánatot hoz, ami miatt a bűntelenség már itt a földön is elérhető: természetesen meg kell őrízni: erre vonatkozik az Efézus-levélben megírt Szellemi harc.

Teljesen igazad van abban, hogy a szentek haláluk után is közösségben lesznek Istennel, de ez korántsem jelenti azt, hogy akár mint közvetett közbenjáróink lesznek: ilyenről a Biblia nem tanít, ez teljesen ellentétes a Zsidó-levélben foglaltakkal.

Említed a 103. Zsoltár/20-21-et (említhetted volna a 22.igét is): na ez egy Isteni felhívás, ami az Ő imádását, magasztalását írja elő - senki másra nem vonatkozik.

A 148. Zsoltár felhívás mindenki számára: nem teremtett lény mondja egy másik teremtett lénynek. Ez Istennek a közvetlen kinyilatkozása: levezeti, hogy kiknek kell Istent dicsérni.

Felülről lefelé halad: égből, a magas helyeken, angyalok és minden ő serege (ezen belül az Istenben elköltözött szenteket kell érteni).

Ezek már megvalósultak: a mennyei lények mind az Istent magasztalják, és van olyan, ami később fog megvalósulni.

Imádságról van szó, de nem imádkozásról.

Ugyanis azok, akik teljességgel a Mennyben vannak, nem imádkozással mennek Isten jelenlétébe. Ők ott vannak, és szemtől szemben imádják Istent.

Ezt írod: "Imádkozni annyit jelent csak, hogy kérni (bibliai értelemben)."

> pontosítsunk: hitbeni tisztelettel, Őbenne bízva fordulsz hozzá, és így kéred hogy segítsen valamiben.

Ez az imádkozás, ami csak Isten felé járulhat.

Teremtett lény felé sohase!

Máté 11/28-30: szerintem eléggé nyilvánvaló Jézus hívása: csak Őhozzá jöjjünk!

Ő tölti be a szükségeinket, méghozzá közvetlenül!

(ehhez kapcsolódik a Jeremiás 31/25 és a Zsidó 4/15-16)

A SzentÍrásnak egyező, Isten kedves akaratában lévő magatartás az, ha mindig mindenben kizárólag Krisztushoz fordulunk. Ha imáinkban a teremtő Istenhez fordulunk. EZ a Krisztus-centrikusság, ez a kereszténység.

Jézus ezt tanította, és az apostolok is.

És sohasem csináltak olyat, hogy bármivel kapcsolatban akár védőszentekhez, akár Máriához fordultak volna!

Még csak nem is hallottak ilyenről!

(akár az Apostolok Cselekedeteit, akár az Újszövetségi apostoli leveleket olvasod, de ilyet soha nem találsz! Mindig kizárólag Istenhez fordultak, csak Őbenne bíztak, és nyoma sincs annak, hogy Máriához, vagy bármelyik teremtett lényhez is úgy közeledtek volna, mint ahogy ma a katolikus egyház teszi)

----------------

Innentől kezdve, én sokkal inkább követem a Bibliai kereszténységet. Azt, amit Jézus és a korai kereszténység nagyjai (Pál, Péter, János, Jakab és Júdás) tanítottak.

És - magam részéről - nem fogok olyan tanításokat követni (mégcsak nem is vagyok hajlandó olyan egyházhoz tartozni), amik ellentmondanak mindannak, ami a SzentÍrásban szerepelnek, még akkor sem, ha ez az egyház évszázados, vagy akár évezredes múltra tekint vissza.

Istenhez nem "MÚZEUMBÓL" megyünk, hanem amikot lejár a földi időnk, konkrétan a SzentÍrás teljesítése alapján fogunk megméretni: lásd Máté 7/21.