Jehova Tanúi! Egy kisgyermek valóban felelőssé tehető a szülők bűneiért?

Azért válaszoltam Biblia verssel, hogy lásd nem Én találtam ki.

De ha ennyire ragaszkodsz akkor kimondom.

Igen.

De nem az eredendő bűn miatt, hanem mert ha a szülök nincsenek elfogadható állapotban azon a napon a Teremtő előtt, sajnos a gyermek sem maradhat életben.

S ezt nem egy Bibliai prófécia bizonyítja.

Mint például Jeremiás idejében is ez történt, a gyermekek is meghaltak a szüleik engedetlensége miatt.

Jehova nem kegyelmezett nekik.

Nos sajnálom, de nem Én találtam ki, ezt a Teremtő leíratta.

S ez nem ellentmondás.

Mert elég időt adott az embereknek, hogy változtassanak, leíratta mit kell tenni, prófétákat, embereket használt fel, hogy figyelmeztesse az embereket, de az emberek többsége a fülük botját sem mozdítják, sőt rá támadnak és bántalmaznak azokra akik a bibliában leírtakat őszintén elmondják.

Ami nem az emberek szája szerint való.

De a Teremtő nem hozzánk fog alkalmazkodni.

Bocsánat, hogy ha valakit ez bánt, de még talán tanulság azoknak akik szeretnének változtatni, ha élni szeretnének.

Tisztelettel Katy Weaver

Kedves Kérdező.

Nem velem nem értesz egyet.

Illetve át vitt értelemben velem sem értesz egyet.

Tisztelettel Katy Weaver

"2. Katy, aki szintén Tanú, pont az ellenkezőjét mondta, a gyermekek felelősek a szüleik bűneiért. Na most akkor melyikük téved, Ön, vagy Katy???"

Kedves kérdező! Te itt a 26-ban meghazudtoltad Katyt, már bocsi! Katy a következőt írta erre a kérdésedre:

"Ha eljő a vég, és a kisgyermekek, akik még semmit nem fognak fel az életből, azok a szülők bűneiért felelősségre lesznek vonva??????"

Katy válasza:

"De nem az eredendő bűn miatt, hanem mert ha a szülök nincsenek elfogadható állapotban azon a napon a Teremtő előtt, sajnos a gyermek sem maradhat életben."

Azzal egészíteném ki Katyt, hogy természetesen az eredendő bűn a csecsemőket, és minden döntésképtelen gyermeket is érinti, de a kérdező direkt kérdésére ez a jó válasz.

Miért igazságtalan ez? Ha szülő vagy, biztosan alapvető szülői felelősségednek tartod, hogy a gyermekeid ÉLETE és JÓLÉTE a kezedben van, a te felelősséget. Sőt, igencsak meglennél sértődve, ha valaki (bárki) ezt kivenné a hatáskörödből, megfosztana eme alapvető jogodtól, igaz? Nos, ezt Isten sem teszi. Ennyi!

-------

Kedves 5-ös válaszoló!

"Akikre gondolsz, ők úgy gondolják, hogy erre lett teremtve a gyerek, ez lett neki elrendelve valami okból kifolyólag, amit Isten jobban tud. Egy értelmesebb nézet szerint a szülők felelőtlensége miatt történt ez."

Ugye nem baj, ha mi az "értelmesebb" nézetet valljuk, azaz a bibliai nézetet. Te valószínűleg a reformátusokkal keversz minket.

Kedves kérdező, ezek szerint akkor te is felfogtad volna, hogy én is csak érintettem a témát? Ugyanis arra a kiemelt kérdésedre válaszoltam, amit a 21-es válaszod végén kérdeztél. Egyébként pedig hamis érveket hoztál fel az eredendő bűnnel kapcsolatban is.

Az ókori izraeliták és Jézus is tanították, hogy szükség van a megigazulásra Isten előtt.

A Biblia vitathatatlanul tanítja a „megigazulás” tanát, vagyis azt, hogy az ember hogyan nyerheti el Isten előtt igazságos állapotát. Ez ugye - ha annyira jól ismered a témát -, akkor jól tudod, hogy az "eredendő bűnből" következő bibliai igazság. Ugyanis mindannyian bűnben születtünk a „harag gyermekeiként” és nem „Isten gyermekeiként” (Efezus 2:1–3). Ezt ugye Pál írta, de vajon Pál kire mutatott??? Vajon nem éppen Jézusra, aki mellesleg éppen azért jött a földre, hogy kiszabadítson minket ebből az eredendően bűnös állapotunkból. (De nyugodtan mond csak, hogy Jézus nem is tanította, a te dolgod)

Az, hogy Isten haragja rajtunk marad-e vagy sem, attól függ, elfogadjuk-e, illetve elutasítjuk-e a Vele, a szent és igaz Istennel való kiengesztelődés érdekében tett irgalmas gondoskodását (János 3:36). E szerető gondoskodás a „Jézus Krisztus által lefizetett váltságdíj” (Róma 3:23, 24).

Tehát Jézus áldozata megszabadít bennünket az öröklött bűntől. Gondolod, hogy ezzel éppen Jézus ne lett volna tisztában?

Miért kellett a Dávid és Betsabé bűnös viszonyából származó gyermeknek meghalnia, ha az 5Mózes 24:16 és Ezékiel 18:20. verse azt mondja, hogy egy fiú se haljon meg apja vétkéért?

Dávid és Betsabé, amikor házasságtörésüket elkövették, mindketten házasok voltak. Ebből a házasságtörésből eredően lett terhes Betsabé. Isten törvénye értelmében a házasságtörés halállal büntethető, súlyos bűn volt (2Sámuel 11:1–5; 5Mózes 5:18; 22:22). Ha Isten megengedte volna, hogy ezt az esetet a Törvény előírása szerint tárgyalják le emberi bírák, akkor a Betsabé méhében levő gyermek is meghalt volna anyjával együtt. De Jehova esetüket a szokásostól eltérő módon kezelte. Ehhez neki, mint „az egész föld Bírájának” feltétlen joga volt (1Mózes 18:25).

Amikor a próféta feltárta Dávidnak a bűnét, Dávid elismerte: „Vétkeztem Jehova ellen.” Isten szószólója ez után így szólt Dávidhoz: „Jehova viszont elengedi vétkedet. Nem halsz meg” (2Sámuel 12:13). Isten a Királyság-szövetségre való tekintettel gyakorolt irgalmat Dávid iránt. Kétségtelenül, mivel Isten tud olvasni az emberi szívekben, bizonyára Dávid esetében is meg tudta ítélni, őszinte volt-e megbánása vagy sem. Ezen az alapon indokoltnak látta, hogy irgalmát kiterjessze Dávidra és Betsabéra. Bűnüknek azonban nem kerülhették el minden következményét. Ezt olvashatjuk: „De mert ezzel a tetteddel minden bizonnyal tiszteletlenül jártál el Jehovával szemben, a fiú is, aki született neked, meghal” (2Sámuel 12:14).

Isten ’csapással sújtotta’ a gyermeket, akihez nem volt joguk; ezért a kisfiú megbetegedett és meghalt. Ha valaki a gyermek halálát az esettől elszigetelten akarja vizsgálni, azt gondolhatja, hogy Jehova kemény ítéletet szabott ki. Helyes azonban elménkben tartani azt, hogy ha a házasságtörés esetét a Mózes törvénye alatt álló bírák vizsgálták volna ki és ők hoztak volna döntést ebben az ügyben, akkor mind a hárman (Dávid is, Betsabé is, és a méhében levő kisfia is) meghaltak volna. Ilyen megvilágításban nézve a kérdést, Isten részéről nagyon is irgalmas tett volt, hogy hármojuk közül ketten életben maradtak. De mindmáig nem ismerünk minden tényt pontosan. Például azt sem, hogy egészségesen vagy betegen született meg a kisfiú. Ennek ellenére elfogadhatjuk Isten eljárásmódját, hiszen róla tudjuk, hogy eljárása pártatlan, bölcs, és igazságos. Még Dávid is elismerte később: „Ami az igaz Istent illeti, útja tökéletes” (2Sámuel 22:31; vö. Jób 34:12; Ésaiás 55:11).

Isten eljárását ez esetben nem tekinthetjük úgy, mint ami ellentétben áll az 5Mózes 24:16 és Ezékiel 18:20. versével.

A Törvény a következő isteni útmutatást tartalmazta: „Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért. Mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia!” (5Mózes 24:16). Ezek az irányelvek vonatkoztak az izraelita bírókra, amikor ilyen jogi eseteket tárgyaltak. A bírók nem tudtak senkinek a szívébe belelátni. Így kénytelenek voltak a szerint eljárni, amit a tények ismeretében tanúsított magatartás alapján megállapíthattak.

Ez elsősorban a felnőttekre vonatkozott. A szövegösszefüggésből az tűnik ki, hogy itt egy olyan fiúról van szó, aki szemtanúja volt apja valamilyen gonosz tettének, de ő maga nem vett részt abban; ehelyett ő Jehova bírói döntéseit követte és törvényei szellemében cselekedett. Ezért, még ha apja meg is halt bűne miatt, ő életben maradt (Ezékiel 18:14–17).

Tagadhatatlan viszont, hogy a gyermekek viselhetik apjuk cselekedeteinek következményeit. Tékozlóan vagy balgán élő szülők az egész családot képesek nyomorba dönteni. Ha dohányzik, vagy más káros szenvedélynek hódol a kismama, és a gyermek súlyos fogyatékossággal, vagy szellemi károsodással születik, vajon ki a felelős??? Vagy képzeljük el azt az esetet, amikor az egyik szülő bűncselekmény miatt börtönbe kerül. Még azok a szerencsétlenségek is, amelyeket Isten jogosan hozott az izraelitákra gonosz cselekedeteik miatt, súlyosan érintették az akkor élő gyermekeket (5Mózes 28:15, 20–32; Ezékiel 8:6–18; 9:5–10). Másrészt viszont Isten így buzdította népét: „Válaszd az életet, hogy életben maradhass, te és a leszármazottad, azáltal, hogy szereted Jehovát, a te Istenedet, hogy hallgatsz a szavára, és ragaszkodsz hozzá, mert ő a te életed és napjaid hosszúsága” (5Mózes 30:19, 20).

Dávid és Betsabé tapasztalata tehát nyilvánvalóvá teszi, hogy a szülők viselkedése igen nagy mértékben kihathat gyermekeikre. Ha a szülők ’Isten nevének félelmében járnak, az igazságosság napja felragyoghat áldásaival az egész család számára’ (Malakiás 4:2).