Ha a leendő férjem Jehova Tanúja én pedig más felekezetű, ő bár nem vallja a hitet, házasságunk után van a vallásnak olyan követelése hogy én mint feleség térjek át az ő hitébe?

KZitus nem azt mondta, hogy kizárólag az "eszedre" kellene hallgatnod, de nem is "kizárólag", vagy nagyrészt a szívedre, az érzelmeidre - főleg ha az nincs összhangban a Biblia bölcs tanácsaival.

Ezt a kérdést nagyon is kiegyensúlyozott módon megtalálod az ajánlott linkek alatt.

Kedves kérdező, te a Tanúk viselkedésén előítéletből azt látod, mit a világból minket bírálók láttatnak veled. A Tanúk NEM tartják magukat "magasabb rendűbbnek" senkivel szemben, de az sem igaz, hogy a Biblia szellemében nincs különbség az igaz és a hamis között, ami szerint a Szentírás is megkülönböztet igaz és hamis vallást.

(Malakiás 3:18) "Ti pedig újra látni fogjátok a különbséget az igazságos és a gonosz között, aközött, aki szolgálja Istent, és aközött, aki nem szolgálja őt."

Kedves kérdező, ne haragudj meg érte, de én azért maradnék a tegezésnél, mert a neten ez a szokás, mellesleg korábban a magyar nyelv is tegező volt, mint sok más ősi nyelv. Ugye emlékszel a jó öreg magyar népmesékre, ahol azt mondta a paraszt a királynak, hogy "uram, királyom, az életemet a kezedbe ajánlom".

Egészen biztos vagyok benne, hogy KZitus úgy értette, hogy a szülők csak a fiuk miatt aggódtak, aki rosszul döntött. Ennek közvetlenül semmi köze hozzád. Ő tőled függetlenül is rosszul döntött, amikor a bibliai igazságot hátrahagyta. Hogy te vagy neki, csak egy ebből származó következmény. Ha a szülők benned bíznak a fiukkal kapcsolatban (ha jól értem ki a szavaidból), azt tekintsd megtiszteltetésnek szerintem!

Szia kedves Kérdező!

Meglepődve olvasom ma, hogy mennyire felkavartak a szavaim.

Most utólag elnézésedet kérem, de Te valóban félreértettél.

Tényleg nem rólad, a szülőkről van szó.

Évtizedek óta Tanú vagyok és sok szülőt láttam hasonló helyzetben mint a párod szüleit. Tudom jól mitől féltik a fiukat. Sajnos a tapasztalatok, amelyeket láttam, nem pozitívak. Ezért írtam azt, hogy sajnálom a szülőket.

A szavaidból azt látom, tele vagy előítélettel, ami nem jó tanácsadó. Csak annyiban vagy toleráns, amennyiben muszáj jóban lenni a szülőkkel a leendő párod miatt.

Most megint majd sértésnek veszed(veheted) a szavaimat, de csak a te kommenteid láttatják velem így a dolgokat. Nincs sem bántó, sem más rossz szándék mögötte.

Fogadj el kérlek egy tanácsot, ha boldog feleség szeretnél lenni. Van egy könyvünk, amelynek a címe: "Családi boldogság titka" Olvassátok el közösen a leendő férjeddel, mert sok olyan dolgot felszínre hoz majd, amire eddig nem gondoltatok. Ha mindketten megfogadjátok az ott leírt tanácsokat, boldog házasok lesztek

Én is javítanák a szövegemen:

"Ő tőled függetlenül is rosszul döntött, amikor a bibliai igazságot hátrahagyta. Hogy te vagy neki, csak egy ebből származó következmény. Ha a szülők benned bíznak a fiukkal kapcsolatban (ha jól értem ki a szavaidból), !"

Ezt úgy módosítanám, hogy: Ha a szülők ENNEK ELLENÉRE IS bíznak benned a fiukkal kapcsolatban, azt tekintsd megtiszteltetésnek szerintem.

Akkor te valóban olyan vagy a fiuknak, akire lehet számítani.