Miért nem környékez meg mindenkit a Szentlélek?

Nem környékez meg senkit. El kell jutni Hozzá -vagy helyesebben: fel kell ismerni. Nem "erősen elvágyódva" ez földies, birtoklásvágy jellegű, az elvágyódás meg menekülés jellegű. Ne így:hanem a megismerésben haladva

SztJános Vigasztalónak hívja a Szentlelket -

"erő és elvágyódás" helyett a hit és a gyermeki odaadó bizalom, ami ezt segíti.

1 Kor.1 azt hangsúlyozza, hogy a kiválasztásban nem játszik szerepet egyetlen olyan szempont sem, amely alapján az emberek részrehajlása a társadalomban megnyilvánul.

„Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” (26-29)

Mi a szent szellem? A héber rú′ach és a görög pneu′ma szónak, melyet gyakran a „szellem” szóval fordítanak, több jelentése van. Mindkettő vonatkozhat arra, ami az emberek számára láthatatlan, és arra, ami mozgásban levő erőre utaló bizonyítékkal szolgál.

A szent szellemre vonatkozó írásszövegek összehasonlításából kiderül, hogy utalnak rá úgy, mint amivel ’betelnek’ emberek, amivel lehet ’keresztelni’ és ’felkenni’ személyeket (Luk 1:41; Máté 3:11; Csel 10:38). Egyik kijelentés sem lenne helytálló, ha a szent szellem személy lenne.

Jézus ’segítőnek’ (görögül: pa·ra′klé·tosz) is nevezte a szent szellemet, és azt mondta, hogy ez a segítő ’tanítani’, „tanúskodni”, ’szólni’ és ’hallani’ fog (Ján 14:16, 17, 26; 15:26; 16:13). A Szentírásban nem szokatlan az élettelen dolgok megszemélyesítése. Például azt írja, hogy a bölcsességnek ’gyermekei’ vannak (Luk 7:35). A bűnről és halálról mint királyokról beszél (Róma 5:14, 21). Bár néhány bibliavers azt mondja, hogy a szellem „szólt”, más helyről világosan kiderül, hogy ezt angyalokon vagy embereken keresztül tette. Az 1János 5:6–8 nemcsak a szellemről mondja, hogy „tanúskodik”, hanem a ’vízről és a vérről’ is. Ezért ezeknek a bibliaverseknek egyik kijelentése sem bizonyíték arra, hogy a szent szellem személy.

A szent szellem helyes meghatározásának bele kell illenie a szent szellemre vonatkozó összes írásszövegbe. Ebből a szempontból a logikus következtetés az, hogy a szent szellem Isten tevékeny ereje. Nem személy, hanem hatékony erő, amelyet Isten áraszt ki magából szent akaratának végrehajtásához.

Mi a bizonyítéka annak, hogy valaki csakugyan kapott szent szellemet vagy ’Lelket’ (ÚRB)?

Luk 4:18, 31–35: Jézus felolvasott Ézsaiás próféta tekercséből: „»Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek . . .« És lement Kapernaumba, Galilea egyik városába. Tanította őket sabbaton, és ámultak a tanítási módján, mert hatalommal beszélt. A zsinagógában pedig volt egy ember, akiben szellem, tisztátalan démon volt, és . . . hangosan [kiabált] . . . Jézus azonban megdorgálta: »Hallgass, és menj ki belőle!« Akkor a démon középre dobva a férfit, kiment belőle, de nem tett kárt benne.” (Mi bizonyította, hogy Jézus kapott Isten szelleméből? A beszámoló nem azt írja, hogy reszketett, ordított vagy eksztázisba került. Ehelyett azt írja, hogy hatalommal beszélt. Figyelemre méltó azonban, hogy ennél az alkalomnál egy démoni szellem viszont kiabálásra kényszerített és a földre terített egy férfit.)

A Cselekedetek 1:8 azt mondja, hogy amikor Jézus követői kapnak a szent szellemből, tanúskodni fognak őróla. Amikor megkapták a szent szellemet, a Cselekedetek 2:1–11 szerint a jelenlévőkre nagy hatással volt az, hogy bár mind galileaiak voltak, mégis olyan nyelveken beszéltek Isten nagyszerű dolgairól, amelyeket a sok idegen megértett. A leírás azonban semmi olyat nem közöl, hogy érzelmi kitörések jellemezték azokat, akik megkapták a szellemet.

Figyelemre méltó, hogy amikor Erzsébet kapott a szent szellemből, és „hangos szóval” felkiáltott, nem imádati összejövetelen vett részt, hanem egy látogatóba jött rokonát üdvözölte (Luk 1:41, 42). Amikor az összegyülekezett tanítványokra kitöltetett a szent szellem — ahogy arról a Cselekedetek 4:31 tudósít —, a hely rázkódott meg, ahol voltak, de a tanítványokra nem úgy hatott a szent szellem, hogy reszkettek vagy hemperegtek, hanem „bátorsággal szólták az Isten szavát”. Ma is az bizonyítja, hogy valaki kapott a szent szellemből, hogy bátorsággal beszél Isten szaváról, és buzgón részt vesz a tanúskodómunkában.

"Jézus halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb.

Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak kővel?" // [link]

Jézus mindenkit egyformán szólít. Egyszerűen csak nem mindenki képes meghallani ezt a hangot: elnyomja az élet zsivaja, az állandó rohanás, és minden más, amit az ember előbbre valónak tart. Ez a hang nem kényszerít, nem erőltet, nem türelmetlen, egyszerűen csak hív - néha annyira csendesen, hogy az már hangos...

Ahoz hogy a szent szellem valakit úgymond vonzzon, ahoz nekünk kel megtenni az első lépéseket!

Jakab 4:8

"Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok."