Vallásosak! Mit reagálnátok, ha a halál után mégse az fogadna, amit bemeséltek nektek?

Utolsó kivételével senki sem értette meg a kérdést.

A kérdés arról szól, hogy hogyan reagálnál arra, ha a halálod után derülne ki, hogy a túlvilág teljesen más, mint ahogy te képzelted.

Például ha nincsen pokol, mindenki a mennybe kerül.

Vagy nincs menny, mindenki a pokolba kerül.

Vagy van mindkettő, de a jók kerülnek a pokolba, a rosszak a mennybe.

Vagy egy egészen más isten létezik, nem a keresztényeké - és ő fog elbírálni. Természetesen a saját szempontjai és nem a Biblia szerint!

Erre próbáljatok válaszolni.

Ha semmi sincs: Akkor mindegy mindenkinek, mert teljesen felesleges volt bármiben görcsölni a Földön, úgyhogy ateisták ne izguljatok, mi a francnak...

"Vagy van mindkettő, de a jók kerülnek a pokolba, a rosszak a mennybe."

Ilyenkor gondolhatják a rosszak, hogy milyen jó lehet a jóknak mert a pokolba kerültek és áthallatszik hozzájuk a féktelen bulizás, kajálás, piálás. A mennyben meg van jégkása meg hideg tökfőzelék fasírt nélkül.

"Vagy egy egészen más isten létezik, nem a keresztényeké"

Ebben az esetben a keresztények azt hinnék, hogy a pokolba kerültek. Mert a szeretet Istene nem várná őket, akkor azonosíthatnánk a pokollal, nem?

Semmi különös nem történne: Végiggondolnám az életem és látnám, hogy az amiben hittem mennyivel szebbé tette az életem mint azoknak akik semmiben sem hittek és csak egyik napról a másikra éltek. Szomorúan nézem ma is az embereket, hogy elpocsékolják az életet. Szóval ugyan úgy éreznék mint most ebben a pillanatban amikor élek.

Viszont akkor te is megválaszolhatnád a kérdeésed kedves kérdező. Te mit reagálnál?

A mai világban oly fontosnak tartott „jövőkép” a hivő keresztény számára pozitív bizonyosság. Óriási értéket ad életünknek a biztos boldog jövő, melyre rövid távú földi értelemben a nem hívő emberek is alapvetően törekednek. De Istenhit és a boldog örökélet reménye nélkül csak egy jövőt láthat a „reálisan” gondolkodó ember: az öregedést és a

halált, - ami nem igazán vonzó és boldogító. A „gyermekeinkben tovább élünk” felszínesen szép gondolat valójában súlyos önámítás és a valósággal való szembenézés kikerülése, csakúgy, mint a jövőben megálmodott „boldog társadalom” hamis víziója, ahol az emberi életkor kitolódik. De Isten ígéretei, melyek valóságát nem reméljük, hanem tudjuk, valóban optimizmust és reményt adnak a hivő számára. E reményt, és a belőle fakadó szellemi jólétet semmi más nem pótolhatja, ezért valóságos értéke életünknek. A hivő élet gyümölcse a reményteli jövő, ami hit nélkül nem létezik. Hitünk őszinte megélése és ápolása híján gyümölcsei is elveszítik frissességüket. Éljünk tehát a mában, de ne a máért, hanem a mára is kivetülő boldogságot biztosító örökkévalóért…

szuper jol fogalmaztad meg pont igy gondolkodom mint hivo ember.

Amiota napi szinten gyakorlom a hitem azota valahogy minden ertelmet nyert szebb lett es jobb nincs depresszios idoszakom orulok minden kis dolognak.

A hit nalam egy kicsit drog a lelkemnek feldob es atsegit az eleten.